Ápolják Nagy Ferenc emlékét

Magyarországi küldöttség érkezett a múlt hét végén Csíkfalvára, hogy fejet hajtson néhai Nagy Ferenc zenetanár, karnagy sírjánál halálának tizedik évfordulója alkalmából.

A tisztelettevőket Pandák Pál, Füzérradvány polgármestere, Tóthné Szabó Mária, a sárrétudvari Kézenfogva Testvéreinkkel alapítvány nemrég leköszönt kuratóriumi elnöke és a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség egyik alapító tagja vezette. Pandák Pál régi barátja és tisztelője volt Nagy Ferencnek, aki megálmodta és létrehozta a nemzetközi kórusszövetséget, amely mintegy hétszáz tagszervezetet tömörített magába a Felvidéktől Délvidékig, Brassótól Lendváig. Nagy Ferenc álma volt, hogy a határok által szétszabdalt magyarságot a dal révén újraegyesítse, ezért nyugdíjas korában is – egyik méltatója szerint – az otthoni, mindennapi gondokat hátrahagyva, üres zsebbel és nagy lelkesedéssel járta a Kárpát-medencét és szervezte a kórusszövetséget. Betegsége miatt 2006-ban visszavonult a nemzetközi szövetség vezetői tisztségéből, de 2007-ben még ott volt a szövetség magyarországi kongresszusán, s akkor két tárgyat kapott barátaitól. Az egyik egy térkép, amely agy formájában ábrázolja a szövetség akkori állapotát, feltüntetve a szervezetet alkotó Kárpát-medencei tagkórusokat, népdal-, hangszer- és nótaköröket. A gyergyószentmikósi Simó Ádám alkotása mellett ugyanekkor nyújtották át Nagy Ferenc egy faragott arcképét is. Mindkét tárgy az anyaországban maradt, de a zenetanár tisztelői most ezeket is elhozták, és az önkormányzatnak adták át megőrzésre, amíg megkerül méltó helye. Ezekkel együtt Pandák Pál egy emlékkoszorút is hátrahagyott, amelynek szalagján Nagy Ferenc egyik kedvenc verssora áll: „Fiaim, ti csak énekeljetek”. Az anyaországi elöljáró nem rejtette véka alá csalódottságát, hogy Nagy Ferenc halála után a kórusszövetség aktív munkája Magyarországon megszűnt, „már csak a szilánkokból élünk”, és mivel a karnagy a Kárpát-medencei összmagyarság ügyét karolta fel, szellemi öröksége „többet érdemel, mint hogy az enyészeté legyen”. Arra kérte a csíkfalviakat, hogy vigyék tovább ezt az örökséget és emléket, akár szilánkjaiban is. A tárgyakat átvevő Balogh István polgármester elmondta: Nagy Ferencet élete és munkássága a községhez kötötte, így a helyieket is kötelezi az ő emléke. A csíkfalvi iskola – amelynek tanára és igazgatója is volt – javítás előtt áll, s ha majd befejeződik, szeretnék elnevezni, és Nagy Ferenc neve is szóba került. A találkozó végén a küldöttség a helyi temetőben koszorút helyezett el az egykori karnagy sírjánál.

Nagy Ferenc 1935-ben született Búzaházán, 17 évesen már saját kórust vezetett. A szászrégeni tanítóképzőben szerzett oklevelet, majd elvégezte a kolozsvári zeneakadémiát. Mikházán és Jobbágytelkén kezdte zenetanári pályáját, majd Csíkfalván telepedett le, a helyi iskolában tanított, egy ideig az intézmény vezetője is volt. Énekkarokat alapított, kórusversenyeket szervezett, ő hozta létre a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetséget, amelynek örökös elnöke is. Tevékenysége elismeréseképp 2006-ban Bartók Béla-díjjal, 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki. Nem sokkal azután, augusztus 8-án hunyt el.