Animációs világpremier Az ember tragédiájából

Sikert aratott Jankovics Marcell Az ember tragédiája című egész estés rajzfilmjének múlt vasárnap esti világpremierje.

Sikert aratott Jankovics Marcell Az ember tragédiája című egész estés rajzfilmjének múlt vasárnap esti világpremierje, amelyet az Anilogue animációs filmfesztivál keretében tartottak a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. A több mint húsz évig készült produkció rendezője az MTI-nek elmondta: most már csak azt szeretné elérni, hogy ne csak számítógépen, hanem filmszalagon is elkészüljön a munka.

December 8-tól a mozik is játsszák Az ember tragédiáját, amelynek forgatókönyve 1983-ban született, de a 160 perces alkotáson Jankovics az idén végezte el az utolsó simításokat.

„Mivel a film két és fél órás, valójában nem moziba, hanem eredetileg is DVD-re szántam. A Tragédia forgalmazója, a Mozinet azonban nem akar lemondani a mozis bemutatásról. Azért most is a DVD-megjelenést tartom a legfontosabbnak, mert az a vágyam, hogy minden gyereknek, aki az iskolában tanulja kötelező olvasmányként, ott legyen a polcán esetleg a Fehérlófia, a János vitéz és az Ének a csodaszarvasról című filmem mellett” – mondta el a Kossuth-díjas rendező az MTI-nek.

Felidézte, hogy mivel annak idején a filmhez a Duna Televízió is adott négymillió forintot, 2000 után a csatornán az elkészült színeket külön-külön levetítették.

A magyar animáció egyik legnagyobb vállalkozásaként értékelt alkotásból elsőként a három jövőben játszódó részt, az űr, az eszkimó, majd a falanszter színt forgatta le, még a kilencvenes évek elején. „Utoljára a londoni színnel készültem el, ez volt a legdrágább, 140 millió forintba került, ezért hagytam utoljára. Tudtam, hogy ez lesz a leghosszabb, és bíztam benne, ha már az összes többit meg tudtam csinálni, talán erre a 28 percre is akad pénz. A színben 1854-től, a londoni világkiállítástól a második világháború utáni korszakig jutunk, egy lázálomszerű jelenbe, amelyben már az én fiatalságom és jelenem is benne van bizonyos értelemben” – mesélte Jankovics Marcell.

Utolsó határidőként 2014-et, a Madách-évfordulót tűzte ki maga elé, és mint hangsúlyozta, nagy öröm számára a mostani ősbemutató.

2011 is Madách-év: százötven éve tette le a darabot az asztalra az író.

Az egész művet zeneileg Mozart Requiemje fogja össze, de mint a 70 éves filmes kifejtette, nem gondolja, hogy ez egyes színekben anakronizmusként hat.

„A darab maga is egy álomutazás, és az álmokra jellemző, hogy anakronisztikusak. Elég régóta foglalkozom álmokkal, könyvet is írok a mese, a film és az álom kapcsolatáról. Pontosan tudtam, hogy anakronizmus Mozartot hallani Egyiptomban, de ahogy Madách is ürügyként használta az egyiptomi színt, hogy a fáraók isteni hatalmáról és az egyéni szabadság kiteljesedéséről szóljon, én sem tekintettem a magam számára előírásnak úgy bemutatni Egyiptomot, amilyen ténylegesen volt. A görögöknél is csalok, hiszen a vázafestéses korszakok egymás után következtek, nem egyidejűleg, ahogy összetömörítettem. Az álom dramaturgiáját követtem, ami látszólag kaotikus, pedig nagyon is szigorú rendszere van. A sűrítés vagy a tömörítés, amelyre az animáció is képes, jellegzetes álomtechnika. Ha lehet valaki filmesben álomszakértő, akkor én annak tekintem magam” – jelentette ki az alkotó. Mint hozzáfűzte, az egyes színek azért készültek mind más stílusban, mert különben képregényszerű lett volna a film.

Madách szövegét tartalmilag is kiegészíti az animációval teremtett világ, a hosszú darabban komoly szerephez jut a szöveg és kép pontos ritmusa.

„A gyors és a lassú részek váltakozása nagyon fontos. Egyiptomhoz hozzátartozik, feszültséget is teremt a piramis építésének monotóniája. Ez a háromezer évig tartó kultúra hosszabb, mint a mi civilizációnk, és ezt valamilyen módon érzékeltetni kellett. Az ott elhangzó gondolatokból csak kiszemelgettem azokat, amelyek igazán fontosak. A görög szín mint a demokrácia kritikája nagyon szerencsésen alakult, mert akkor dolgoztam rajta, amikor már megízlelhettem, hogy milyen a demokrácia. Jól ábrázolja azt a hektikus, hisztériás világot, amit ma is megélünk a politikában és a közbeszédben. Aktuálisnak mutatja azt a képet, amit arról a korszakról Madách festett”.

Jankovics Marcell elmondta, hogy a filmben Ádám és Lucifer dialógusát hangsúlyos belső monológként ábrázolta, ezért nem mozog a szereplők szája. „Lucifer valójában Ádám része, árnyéka, ez a paradicsomi színben és később a londoni részben is kiderül. Fontos, hogy a néző rájöjjön: Ádám egyben Lucifer is”.

A rendező bízik abban, hogy a képi világ hozzásegíti a fiatal közönséget az archaikus szöveg megértéséhez. „Ez is egy cél. Eddig nem csalódtam abban az elvárásomban, hogy gyerekeknek csinálok filmet. A Fehérlófia is megfogta az egészen kicsiket, az Ének a csodaszarvasról a kisiskolásokat, és most már a Tragédia hosszabb részleteinek bemutatóin is azt tapasztaltam, hogy belefeledkezve nézik a gyerekek. Hiszek a zene és a vizuális hatások szerepében, és ha nem is értik az egész szöveget, felébred bennük a vágy, hogy később megértsék”.

Az ember tragédiájának díszbemutatója a Bécsben és Budapesten párhuzamosan zajló Anilogue nemzetközi animációs filmfesztivál egész estés rajzfilmjeinek versenyprogramjában volt. A fesztivál budapesti záróeseményén a közönség nagy tapssal fogadta az alkotókat, köztük a szereplőknek hangjukat kölcsönző Szilágyi Tibort, Usztics
Mátyást, Bertalan Ágnest, Széles Tamást és Molnár Piroskát.

Animációs világpremier Az ember tragédiájából

Sikert aratott Jankovics Marcell Az ember tragédiája című egész estés rajzfilmjének múlt vasárnap esti világpremierje, amelyet az Anilogue animációs filmfesztivál keretében tartottak a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban. A több mint húsz évig készült produkció rendezője az MTI-nek elmondta: most már csak azt szeretné elérni, hogy ne csak számítógépen, hanem filmszalagon is elkészüljön a munka.

December 8-tól a mozik is játsszák Az ember tragédiáját, amelynek forgatókönyve 1983-ban született, de a 160 perces alkotáson Jankovics az idén végezte el az utolsó simításokat.

„Mivel a film két és fél órás, valójában nem moziba, hanem eredetileg is DVD-re szántam. A Tragédia forgalmazója, a Mozinet azonban nem akar lemondani a mozis bemutatásról. Azért most is a DVD-megjelenést tartom a legfontosabbnak, mert az a vágyam, hogy minden gyereknek, aki az iskolában tanulja kötelező olvasmányként, ott legyen a polcán esetleg a Fehérlófia, a János vitéz és az Ének a csodaszarvasról című filmem mellett” – mondta el a Kossuth-díjas rendező az MTI-nek.

Felidézte, hogy mivel annak idején a filmhez a Duna Televízió is adott négymillió forintot, 2000 után a csatornán az elkészült színeket külön-külön levetítették.

A magyar animáció egyik legnagyobb vállalkozásaként értékelt alkotásból elsőként a három jövőben játszódó részt, az űr, az eszkimó, majd a falanszter színt forgatta le, még a kilencvenes évek elején. „Utoljára a londoni színnel készültem el, ez volt a legdrágább, 140 millió forintba került, ezért hagytam utoljára. Tudtam, hogy ez lesz a leghosszabb, és bíztam benne, ha már az összes többit meg tudtam csinálni, talán erre a 28 percre is akad pénz. A színben 1854-től, a londoni világkiállítástól a második világháború utáni korszakig jutunk, egy lázálomszerű jelenbe, amelyben már az én fiatalságom és jelenem is benne van bizonyos értelemben” – mesélte Jankovics Marcell.

Utolsó határidőként 2014-et, a Madách-évfordulót tűzte ki maga elé, és mint hangsúlyozta, nagy öröm számára a mostani ősbemutató.

2011 is Madách-év: százötven éve tette le a darabot az asztalra az író.

Az egész művet zeneileg Mozart Requiemje fogja össze, de mint a 70 éves filmes kifejtette, nem gondolja, hogy ez egyes színekben anakronizmusként hat.

„A darab maga is egy álomutazás, és az álmokra jellemző, hogy anakronisztikusak. Elég régóta foglalkozom álmokkal, könyvet is írok a mese, a film és az álom kapcsolatáról. Pontosan tudtam, hogy anakronizmus Mozartot hallani Egyiptomban, de ahogy Madách is ürügyként használta az egyiptomi színt, hogy a fáraók isteni hatalmáról és az egyéni szabadság kiteljesedéséről szóljon, én sem tekintettem a magam számára előírásnak úgy bemutatni Egyiptomot, amilyen ténylegesen volt. A görögöknél is csalok, hiszen a vázafestéses korszakok egymás után következtek, nem egyidejűleg, ahogy összetömörítettem. Az álom dramaturgiáját követtem, ami látszólag kaotikus, pedig nagyon is szigorú rendszere van. A sűrítés vagy a tömörítés, amelyre az animáció is képes, jellegzetes álomtechnika. Ha lehet valaki filmesben álomszakértő, akkor én annak tekintem magam” – jelentette ki az alkotó. Mint hozzáfűzte, az egyes színek azért készültek mind más stílusban, mert különben képregényszerű lett volna a film.

Madách szövegét tartalmilag is kiegészíti az animációval teremtett világ, a hosszú darabban komoly szerephez jut a szöveg és kép pontos ritmusa.

„A gyors és a lassú részek váltakozása nagyon fontos. Egyiptomhoz hozzátartozik, feszültséget is teremt a piramis építésének monotóniája. Ez a háromezer évig tartó kultúra hosszabb, mint a mi civilizációnk, és ezt valamilyen módon érzékeltetni kellett. Az ott elhangzó gondolatokból csak kiszemelgettem azokat, amelyek igazán fontosak. A görög szín mint a demokrácia kritikája nagyon szerencsésen alakult, mert akkor dolgoztam rajta, amikor már megízlelhettem, hogy milyen a demokrácia. Jól ábrázolja azt a hektikus, hisztériás világot, amit ma is megélünk a politikában és a közbeszédben. Aktuálisnak mutatja azt a képet, amit arról a korszakról Madách festett”.

Jankovics Marcell elmondta, hogy a filmben Ádám és Lucifer dialógusát hangsúlyos belső monológként ábrázolta, ezért nem mozog a szereplők szája. „Lucifer valójában Ádám része, árnyéka, ez a paradicsomi színben és később a londoni részben is kiderül. Fontos, hogy a néző rájöjjön: Ádám egyben Lucifer is”.

A rendező bízik abban, hogy a képi világ hozzásegíti a fiatal közönséget az archaikus szöveg megértéséhez. „Ez is egy cél. Eddig nem csalódtam abban az elvárásomban, hogy gyerekeknek csinálok filmet. A Fehérlófia is megfogta az egészen kicsiket, az Ének a csodaszarvasról a kisiskolásokat, és most már a Tragédia hosszabb részleteinek bemutatóin is azt tapasztaltam, hogy belefeledkezve nézik a gyerekek. Hiszek a zene és a vizuális hatások szerepében, és ha nem is értik az egész szöveget, felébred bennük a vágy, hogy később megértsék”.

Az ember tragédiájának díszbemutatója a Bécsben és Budapesten párhuzamosan zajló Anilogue nemzetközi animációs filmfesztivál egész estés rajzfilmjeinek versenyprogramjában volt. A fesztivál budapesti záróeseményén a közönség nagy tapssal fogadta az alkotókat, köztük a szereplőknek hangjukat kölcsönző Szilágyi Tibort, Usztics
Mátyást, Bertalan Ágnest, Széles Tamást és Molnár Piroskát.