Angyalok szállnak ég és föld között

Karácsony – ennél nagyobb ünnep valóban nincs...

Karácsony ünnepe Isten áldásának személyes átélése minden ember számára. A gyászoló a régmúlt szép időket idézi fel, az örömre emlékezik, a beteg elfeledkezik a fájdalomról, mert angyalok szállnak ég és föld között. Valamiképpen mindenki megérzi: történt és történik valami ebben a világban. Karácsony ünnepe a mindenkori ember lelkét, családját, életét, falusi vagy városi közösségét teszi szebbé és értékesebbé, mert a betlehemi világmegváltó esemény még mindig – kétezer év múlva is – lázban tartja az emberiséget: a mennyei Isten érkezik a földi ember házába. Ennél nagyobb ünnep valóban nincs...

Biró Attila unitárius lelkész-esperes:

Állandóság a folytonosságban

– Gyakran megtörténik, hogy valaki azt mondja nekem: van egy jó és egy rossz hírem! – melyikkel kezdjem? Karácsony ünnepén egyetlen egy hírem van. Ez a lehető legjobb hír, amely így hangzik: Üdvözítő született! Persze csak annak jelent jó hírt, aki hittel fogadja, és aki mer hinni benne!

Az esztendők, az évtizedek megállíthatatlanul pörögnek egymás után, és e bonyolult világban megjelenő helyzetek folyton ide-oda alakulnak. 

Minden változik, és a technológiai fejlődés is folyton az újszerűt ajánlja az emberiségnek. Ellenben karácsony, a Jézus megszületésének ünnepe minden esztendőben ugyanazt a jézusi értékrendet jelenti. Ettől nagyszerű, hogy körkörösen, minden évben visszavezeti az embert a szeretet törvényének örök érvényű jelentőségéhez, immár 21 évszázada. Karácsony üzenetében nincs változás!

Gondoljunk bele, milyen csodálatos dolog, hogy valaki kétezer esztendő után sem kopik ki az emberek emlékezetéből. Pedig annyi nagyszerű ember született már az évszázadok során. Sokat közülük már éltükben ünnepeltek. Jézus fénye azonban nem halványult, mert olyasmit hozott nekünk, embereknek, ami valóban páratlan.

Karácsonykor jogosan ünnepeljük meg Jézus születését, mert ő az Üdvözítő. Ünnepelni, örvendezni kell... De ne feledjük, hogy üdvözítő munkáját, megváltó tevékenységét, prófétai küldetését és tanítását a felnőtt Jézus végezte el. Nem elég csak ezt az egy momentumot, a születésnek eme egyszeri pillanatát kiragadni, afölött nosztalgiázni és közben megfeledkezni a Mesterről, az örömhírt, evangéliumot hirdető tanítóról, a betegek meggyógyítójáról, bár szép a karácsonyi gyertyagyújtás pillanatát megörökíteni, az éneklés, az áhítat örömperceit megélni. 

Megható és felemelő érzés a családi együttlét, a kiküzdött ünnepi békés szabadnapok, az ajándékozás meglepetései, ellenben tévednénk, ha Jézus megszületésének tényét pusztán egy mesés, legendás szép pillanatnak fognánk fel, amit évről évre felidézünk, mint valami évezredes, régi megható történetet. Ez egy folyamat, az életünket, mindennapjainkat átszövő folyamatos tevékenység a szeretet jegyében. 

A legtöbb ember az ünnepekkor, így a karácsonyban is valahogy a pillanatot akarja megragadni, egy-egy szép, hangulatos, kellemes estének az örömét. Ami rendben is van. De a kérdés az, hogy hogyan tovább? Az ünnep után, a hétköznapok során marad-e hely Jézusnak? 

Adja a Jóisten, hogy az évről évre visszatérő ünnepnek, a jézusi értékrend szerint élés folyamatának minél többen részesei lehessünk. Karácsony ünnepünk legyen az „egyszeri” pillanat helyett örök az új esztendőben is!

Dr. Elekes Ella Mária szemész főorvos: 

A karácsony üzenete ma és mindenkor

– Hogy mit jelent nekem a karácsony? Gyermekkori emlékek – a tündérvilág, a csoda ismételt várása és valósága. A betlehemi történet misztériumának ismételt meg- és átélése minden sötét politikai és ateista propaganda és demisztifikáció ellenére. Köszönet a családomnak, amely igyekezett mindezek ellenére újra megjeleníteni a csodát, ragaszkodni ahhoz, ami szerint lehet földhöz ragadottan élni, de emberileg nem érdemes. Köszönet az elhivatott egyházi személyeknek, akik tudatunkba csöpögtették a szellemi muníciót, amely által nemcsak a lelkünk, hanem a szellemünk is felnőtt ahhoz a keresztényi létszinthez, amellyel elválaszthatatlanul kapcsolódni tudtunk a világot teremtő és meghatározó Valósághoz.

De vajon mi a fontos az ismétlődő várakozásban, rákészülésben, a megszületésben? Megfontolások a várakozásról, készülődésről, az adventről: – Adveniat!, azaz Jöjj el! Amikor már olyan messzi vagyok Tőled, amikor nem figyelek eléggé Rád, amikor alábukom a földi lét kavargásában, amikor sok mindent látok, de túl kevés jót, akkor igenis azt mondom: Jöjj el, Uram, mert nagy a mi szükségünk! Ez az idő az elcsendesedés, a kiüresedés és a töltekezés ideje egyben. „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényét!” – mondja a pusztába kiáltó. Nos, ezt próbálom én is tenni, és mindig jobban tenni, hogy méltó helye legyen nálam az e világba születő fénynek, Jézus Krisztusnak. A karácsony a Fény születése, a fix pont, amelyen keresztül belép világunkba, és mindent maga köré rendez az idők teljességéig.

Miben más most, 2023-ban a karácsony? – kérdezed. Gondolok az idő visszafordíthatatlan menetelésére, a körülmények és körülöttem élők óhatatlan változására, de ez mind rendben van. Mi az, ami még sincs? A szorongató realitás, a civilizációk harca, a moralitás folyamatos csődje az, ami lelkemnek keserű pirula. Talán soha nem volt nagyobb aktualitása a változásnak, a változtatásnak, de ehhez önmagunkban kevesek vagyunk. És mégis, nélkülünk nem lesz fordulat, nem lesz javulás!

Mert mi a karácsony üzenete ma és mindenkor? Isten megteremtett, szabadnak, emberinek teremtett, és bevállalt minket. Annyira, hogy hozzánk, a teremtményhez hasonulva közénk született, hogy Őt jobban megismerve, hozzá igazodva képesek legyünk sorsunk, hivatásunk beteljesítésére. A szabadságunk mellé megadta az alkotás tehetségét, örömét is. Csak be kell fogadnunk, és élnünk kell vele. Ez az az erő, mely képessé tesz arra a jóra, amire önmagunkban kevesek vagyunk. 

Ezen gondolatokkal kívánok mindenkinek jó készülődést és áldott, szép karácsonyt! 

Kiss György Ádám, az Üveggyöngyjáték Playback Közösségi Színház és a Budapesti Playback Színházi Iskola – Közösségi Tér vezetője, gyógypedagógus, szociológus, szupervizor és a playback színházi módszer magyarországi megteremtője és fejlesztője:

Teremtők vagyunk

– Köszönöm a felkérést, és nagyon örvendek, hogy én is „itt lehetek” az összeállításukban. Örömmel töprengtem azon, hogy a szokásos karácsonyi gondolatokon túl tudok-e – mint egy színházi mozgalom alapítója, alkotó ember – a karácsony rejtettebb, kevésbé ismert üzenetéről egy-két gondolatot megosztani a Népújság olvasóival.

Úgy vélem, a karácsony arra (is) tanít bennünket, hogy mi is teremtők vagyunk.

A materiális és a transzcendens világ között van egy híd, a Biblia szerint Jézus, aki összeköti a materiális és a transzcendens világot. Pontosan úgy, mint ahogy mi is létezünk. 

Karácsonykor ismételten elgondolkozhatunk ezen a párhuzamon. Arra is tanít bennünket a karácsony, hogy minden évben legalább egyszer újragondolhatjuk azt, hogy miért is lettünk teremtve?

Számomra Jézus születése egy megtörtént esemény, a születés misztériumának forrása, de a saját születésünk, a saját materiális és transzcendens viszonyulásunk közötti ellentét kibékítésére tett kísérlet is egyben. Arra figyelmeztet, hogy sok mindent összetévesztettünk, és megkérdezi tőlünk, hogy a helyes úton járunk-e? Bálint Sándor (1997, p. 37.) Breviáriumában, amit fia, Bálint Péter 1997-ben jelentetett meg a Mandala Kiadó gondozásában, a következőket írja: „...milyen kerülőket teszünk az egyenes út helyett: az aszkézist a sporttal, a misztikát a pszichoanalízissel, a hitet a mítosszal, a személyiséget az egyéniséggel, a közösséget a tömeggel, a szentséget a gyűlölet sátáni heroizmusával, Krisztus bölcs királyságát a pártfegyelemmel, az örömet a szórakozással tévesztjük össze...”

A folyamatos összetévesztés, elbizonytalanodás, kétségek ellen a legjobb orvosság az alkotás, mert ilyenkor újraélhetjük azt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Arra tanít bennünket a karácsony, hogy ezeket a transzcendens értékeket újra és újra integráljuk a saját életünkbe. Az alkotás pillanatában érthetjük meg egyértelműen, hogy ez a két világ egy és ugyanaz, csak két nézőpontból szemléljük.

2017-ben a Kossuth rádióban hangzott el egy vallomás arról, hogy miként is történt meg a lelkemben annak a színházi irányzatnak a megszületése, amit 1988 óta gyakorolok, hogyan is lettem Magyarországon a playback színházi irányzat megálmodója és (egyik) megteremtője? Transzcendens élmény volt, találkoztam valakivel, és ő arra emlékeztetett, hogy én is teremtő vagyok. Ebből egy részletet szeretnék ajándékba adni az olvasóknak: „...most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek”.

1988-ban tanítottam a Közgazdaságtudományi Egyetemen, és egy szünetben történt velem valami. Azóta minden évben elzarándokolok ahhoz a játszótérhez. Nehéz megfogalmazni, hogy mi történt, mert rám szakadt a világmindenség. Ültem a játszótér egyik padján, és egyszer csak egy olyan boldogság, egy olyan szeretet ért el, hogy nem tudtam mire vélni, és azt a hangot hallottam, hogy: „...amit csinálsz, az nagyon rendben van, ezt az utat vidd tovább!” 

Akkor már gondolkodtam azon, hogy egy furcsa interaktív színházat fogok csinálni, de nem volt elég bátorságom hozzá. Azt, hogy ki szólított meg, nem tudom megmondani, de az, hogy ez elhangzott, meghatározta a további éveimet: „Csinálj színházat! Figyelj az emberekre, és valami olyasmit csinálj, ami a közösségnek jó lesz!” 

Itt nekem már volt résztudásom, sok mindent csináltam, de egyszer csak összeállt valami. Az, hogy a színház egy olyan olvasztótégely és egy olyanfajta hely legyen, ahol az eddig már fontosnak tartott apróságok megvalósulhatnak, amelyeket össze lehet rakni, és akkor egyszer csak egy olyan hely lesz, ahol lehet találkozni. Ahol történik valami különleges dolog az emberekkel, a színészekkel és velem is. Akkor elindult bennem valami...

Puskás László, a Csíki Játékszín színésze:

Az ünnep legyen bent a szívünkben, és aminek kint kell maradnia, azzal ne foglalkozzunk...

– A karácsony mára egy leegyszerűsített gondolat, mégis, ami körülötte van, az halmozottan túlmutat a lényegén. Megdöbbentő számomra az a dömping, ami már novemberben, de sokszor októberben elkezdődik. 

Nemcsak a bevásárlóközpontok giccses tartozékaira gondolok, hanem az emberek sietős készülődésére, a fényképészek marketingjére, akik már kora ősszel berendezik a stúdiót, hogy mindenki ugyanazon fa alatt mosolyoghasson a lencsének, az idejekorán megvásárolt ajándékokra és még sorolhatnám!

Régen az egyszerűség volt szép a karácsonyban. Úgy, ahogy az egész életünk stresszmentesebb volt, az ünnepeink is meghittebbek, tisztábbak voltak! 

Nem azt akarom mondani, hogy a mai ünnepek nem tudnak meghitté válni, de sokkal több van az egyénre, a tudatos gondolkodásra bízva. Muszáj lemondanunk kicsit a világról, hogy igazán meg tudjuk élni ünnepeinket! 

Talán Márai fogalmazza meg a legszebben ezt Az ünnepekről című írásában, melyből idézek egy részt most: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies.”

Ha az egyik legszebb karácsonyomat kellene felelevenítenem, akkor nem a gyermekkoromhoz megyek vissza, hanem a nagyobbik lányom születéséig. Nagyon meghitt volt úgy állítani karácsonyfát, hogy ott volt először az életünkben egy harmadik személy, aki számunkra akkor a legszebb ajándék volt. Amúgy sem törekszünk sok mindent tenni a fa alá, nem visszük túlzásba az ajándékozást, de emlékszem, akkor a fa alatt egy négy hónapos kicsi ajándék pislogott szembe velünk. Más akkor nem is kellett! Ilyen lelkületben szeretném ezután is megélni a karácsonyt, nem elfelejtve azt, hogy Krisztus születése – még ha szimbolikus is a dátum – mindennél fontosabb kellene hogy legyen. Az ünnepek megélése a lelkekben sosem pótolhatja azt, amit ez a világ adni tud nekünk, külső, számunkra fölösleges tárgyakkal, eszközökkel. Az ünnep legyen bent a szívünkben, és aminek kint kell maradnia, azzal ne foglalkozzunk!