Angeli Mundi az Art Nouveau Galériában

Június 4-én Marosvásárhelyen megnyílt Erna Judith Berger Moise textilművész, designer, festő egyéni tárlata. A bukaresti művészeti élet jól ismert képviselője városunk szülötte, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceumot 1980-ban végezte el. A mostani az első önálló bemutatkozása szülővárosában. Munkásságát a megnyitón Mana Bucur, az RKOSZ Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke, Cora Fodor művészettörténész és Nagy Miklós Kund művészeti író méltatta. A derűs, életvidám festészeti és műtárgykiállításról néhány fotóval és a művésznő önvallomásával tudósítunk. 

Tömörített önvallomás az Angyalvilágról

Az Angeli Mundi kiállítás érzelmileg nagyon erőteljes esemény számomra, számos személyes vonatkozása van, a legfontosabb az, hogy mementó. Szeretett szüleim, Berger Katalin és dr. Berger Béla emlékének szentelem. Idén századik éve, hogy Édesanyám megszületett, a tárlatnyitóra pedig Édesapám születésnapján kerül sor. Ők az én őrangyalaim, égi védelmezőim, támogatóim, irányítóim.

Nekik köszönöm e művészi megnyilatkozás révén, hogy imádtak, és olyannak neveltek, amilyen vagyok.

Ezen túl ez a tárlat időívnek is tekinthető, egy kör, amely bezárul. 44 évvel ezelőtt ugyanebben a galériában állítottam ki a diplomamunkámat kollégáimmal, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum végzőseivel együtt. Nagy méretű kárpit volt, egy egész évet dolgoztam rajta, első volt a bejárat melletti bal oldali falon. A Genézis címet viselte, organikus alakú volt, nem négyszögű, mint a faliszőnyegek többsége. Szinuszoid körvonalával egy cikk almát képezett le. Fémkeretre készült, középen a mag és az első sarjak, a húsos gyümölcs, végül a héja. És mivel az alkotásban mindig a játékosságot szerettem, úgy gondoltam, hogy háromdimenziós hatást érhetek el, ha egymással keverve, összehangolva használom a különböző szövési, csomózási, festési technikákat. Hunyadi Mária volt a tanárom, és most, a művészetben eltöltött annyi idővel a hátam mögött is köszönöm a segítségét.

Retrospektív kiállítás ez, visszatekint művészi utam egészére, de nem részletes, csak egy olyan válogatás, amely különböző formákban kronologikusan kirajzolja a stilisztikai kifejezésmódok mozzanatait/ időszakait, a magam játékos módján természetesen, kiemelt hangsúllyal az újabb munkákra, elsősorban azért, mert hosszabb hiátus után éppen két éve kezdtem el újra festeni. A kihagyás idején nagyon keveset festettem, mondhatni inkább csak néhány alkotótáborban.

Két esztendeje a menyem/tündérem saját példájával késztetett arra, hogy újra belevágjak a festésbe. Attól a naptól, attól a kegyelmi pillanattól kezdve naponta festek, ez lett a szellemi táplálékom, enélkül már nem tudok létezni. Teljes szívvel köszönöm Elenának!

A festői csend éveiben a művészi kifejezésmód más, de egyáltalán nem alsóbbrendű útját használtam, a belső designe-t. Ez is lehetővé tette, hogy tápláljam a szépség iránti szenvedélyemet. Több mint 150 konceptuális projektet valósítottam meg, művészi kézjegyem a 28 évnyi tevékenységem révén (el)ismertté vált, hírnévre tettem szert ebben a szakágban.

Hogy mik ihletnek a festészetben és a műtárgyaim, installációim létrehozásában?

Erőteljesen vonz a múlt. Különösen a középkor ámít el a maga teljességében az építészetével, a művészi megnyilatkozás módozataival, a képzeletvilágával, szent és profán univerzumával, fantasztikus személyiségeivel, bestiáriumával, ősnyomtatványaival, csipkézett kalligráfiájával, levelezéseivel, mindez kifogyhatatlan forrás számomra.

Ugyancsak vonzanak az etnikai művészeti sajátosságok, India, Afrika civilizációja és kultúrája, nagy hatással van rám természetes, dekoratív, de rendkívül kifinomult szemléletmódjuk.

A természet is a múzsám, miniatűr, makro változatban. Mióta csak tudom, leveleket, magokat, növényi formákat, kavicsokat, kagylókat gyűjtök. Játszom velük, csodálom elképesztő szépségüket, kollázsokat, műtárgyakat készítek belőlük. Sok örömöt szerez ez a kifejezésmód. Kétségtelen, hogy az önkifejezésben a dekorativitás ural, kedvelem ezt a nyelvezetet, a munkáim miniatűr jelleggel is rendelkeznek, de sajátosak.

A technikát, amivel dolgozom, Izraelben „fedeztem fel” a főiskola első évében, amikor játékból féléves projektként készítettem egy ecsetelős, aláfestéses bugát. Nem láttam addig soha semmi hasonlót, de azóta se. Idővel finomítottam, fejlesztettem ezt a technikát, és örülök, hogy ennyire egyedi maradtam annyi év teltével is. 

Koloristaként teljesen gátlásmentes vagyok, kiéhezett az erős színekre, szeretem a bátor, provokatív társításokat, ösztönösen festek, nem a színelméleti szabályok szerint. Az évek során kialakult jelenlegi énem az izraeli egyetemi éveknek köszönhető, amikor magamat megújítva egészen mássá váltam, mint amilyennek az itthoni nyolcéves művészlényem mutatott. Ám akárhogy is, az a felnőtt művész vagyok, aki abból a kislányból alakult, aki a Kós makacsságával 10 évesen a Művészeti Líceumba akart kerülni, megválva a tekintélyes Bolyai líceumtól, nem hallgatva a felnőttekre, akik arra figyelmeztették, a művészélet mennyire kemény… 

Ha ismét utat kellene választanom, a művészélet emberöltőnyi tapasztalata dacára, a jól ismert viszontagságok ellenére is, kétségtelenül újra ezen a csapáson indulnék el.

Erna Judith Berger Moise