ANATOL CONSTANTIN
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közössége fájdalommal búcsúzik
ANATOL CONSTANTIN
színész-rendezőtől
– Nagyszeben, 1921 – Haifa, 2019 –
Anatol Constantin 1921. március 21-én született Nagyszebenben. Gazdag művészi pályafutásának állomásai: 1944–1945 – Iaşi-i Nemzeti Színház, 1945–1946 – bukaresti Teatrul Nostru, 1946–1947 – bukaresti Teatrul Modern. 1947–1952 között a Marosvásárhelyi Állami Székely Színház művésze. 1952-től a kolozsvári Állami Magyar Színház színésze, 1957–1959 között főrendezője volt, majd a kolozsvári román Nemzeti Színházhoz szerződött. A következő állomás Temesvár, ahol a magyar, román és német társulatnál játszott és rendezett. 1968-tól ismét a Marosvásárhelyi Állami Színház színész-rendezője lett.
1980-ban kivándorolt Izraelbe, ahol a haifai színházban játszott, és a beer-shevai színházban rendezett.
1996-ban visszatért Marosvásárhelyre, ahol bemutatta Felix Mitterer HOTEL SZIBÉRIA című előadóestjét, amelynek rendezője és előadója is volt, valamint színre vitte Edna Mazya JÁTÉKOK A HÁTSÓUDVARBAN című színművét (bemutató: 1997. X. 25.).
Anatol Constantin a 85. születésnapján készült interjúban így emlékezett a marosvásárhelyi kezdetekre:
„Bukarestből két év után visszajöttünk Szebenbe (…) Egyik nap felfedeztem egy plakátot, a Székely Színház Mandragóra előadását hirdette. Este elmentem az előadásra. Elbűvölt egészen. Szünetben hozzám jött egy vékony, barna ember, és azt mondta románul, hogy ugye, maga Anatol Constantin. Láttam magát Bukarestben a Cocea színházban, a Bernard Shaw-darabban, nagyon-nagyon jó volt. Bemutatkozott, hogy ő Tompa Miklós, a vásárhelyi színház igazgatója. Mondom magyarul, örvendek. Tompa nagy szemekkel nézett rám, hogy magyarul beszélek. Mondom, a szüleim otthon így beszélnek, az anyám beszélt velem németül. (…) Hívott Vásárhelyre, és megbeszéltük, hogy lejövök játszani. Kitalálták nekem a Váratlan vendéget, egy fiatal gyereket kellett alakítanom benne, aztán következett a Bánk bán és az említett gyönyörű öt év. Akkor nálam a színészsors és az embersors összetalálkozott. (…)”
Nagy Miklós Kund: Biberachot ma is szó szerint idézem. Múzsa, (735) 2006. április 22.
A Veri az ördög a feleségét című, 1977-ben bemutatott filmben nyújtott alakítása remek ötvözete a színész és szerep találkozásának.
„A rendező András Ferenc végigjárta az országot, de még a szomszédos országokat is, hogy egy tökéletesen hiteles, ízig-vérig valódi étvágymentes színészt találjon, akinek sápadt, beesett arcán azonban mégis ott üljön a szenvedő sóvárgás, amikor látja, mások hogyan habzsolják az ételt. (…) Heuréka! – kiálthatott fel a fiatal filmrendező, amikor Marosvásárhelyen végre megpillantotta Anatol Constantint, a ragyogó színművészt és rendezőkollégát, akiből csak úgy áradt a kóros étvágytalanság szívsajdító bánata. Csakis ő lehet és senki más dr. Vetró Géza alakítója, azé az illusztris vendégé, akinek a kedvéért a filmben a hatalmas, mondhatni gargantuai és pantagrueli méretű ebédet készítik és lakomát csapják, de hiába, mert Vetróban a magas státusa már annyi ellenmérget termelt ki evés esetére, hogy csupán esdeklő szemével képes venni a tálból, de attól is súlyos gyomorégést és kínzó émelygést kap. (…)”
Sas György: Tettenérés. Film, Színház, Muzsika, 1977. október 15.
Szerepelt még a Balta (román–olasz koprodukció, 1970), Plusz-mínusz egy nap (1972), Forró rágógumi 4. – Szoknyavadászok angyalbőrben (izraeli–német koprodukció, 1982), Vadon (1989) című filmekben.
A marosvásárhelyi színpadon olyan remek alakítások fűződnek nevéhez, mint:
Biberach – Katona József: Bánk bán (rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1947. X. 10.), Egy színész – Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely (rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1948. I. 13.) Crooks – John Steinbeck: Egerek és emberek (rendező: Delly Ferenc, bemutató: 1948. II. 17.), Nordling – Henri Berger: Vízözön (rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1948. IV. 29. A darabot Anatol Constantin és Kemény János fordította; Gróf Buttler János – Mikszáth Kálmán: Különös házasság (rendező: Szabó Ernő, bemutató: 1949. I. 13.), Brânzovenescu, ügyvéd – I. L. Caragiale: Az elveszett levél (rendező: Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, segédrendező: Anatol Constantin, bemutató: 1949. X.25.), Klesztakov Alexandrovics Iván – Ny. V. Gogol: A revizor (rendező: Szabó Ernő, Tompa Miklós, bemutató: 1952. III. 14.), Sándor – Nagy István: Özönvíz előtt (rendező: Harag György, bemutató: 1971. III. 20.), Mirea – Paul Everac: Az ötödik hattyú (rendező: Anatol Constantin, bemutató: 1979.05.11.)
Színes művészi pályafutását, professzionalizmusát emlékezetes rendezései is fémjelzik:
G. B. Shaw: Brassbound kapitány megtérése (országos bemutató: 1970. IV. 3.), Oscar Wilde: Lady Windermere legyezője (bemutató: 1971. I. 15.), Tudor Negoiţă: Amikor a pisztolyok hallgatnak (bemutató: 1971. XII. 29.), Karinthy Frigyes: Kabaré – szabályos lélektani dráma (bemutató: 1971. XII. 31.), Raffai Sarolta: Diplomások (bemutató: 1973. V. 23.), Mircea Ştefănescu: A kis pokol (bemutató: 1974. IV. 18.), Csehov: A három nővér (bemutató: 1975. X. 10.), E. Labiche és Marc-Michel: Olasz szalmakalap (bemutató: 1976. I. 30.), G. B. Shaw: Barbara őrnagy (bemutató: 1977. VII. 3.), Edward Albee: Mindent a kertbe (bemutató: 1978. XII. 29.), Paul Everac: Az ötödik hattyú (bemutató: 1979.V.11.), Edna Mazya: Játékok a hátsóudvarban (bemutató: 1997.X.25.).
Isten veled, Lulu.
