Furcsa dolgok történtek a múlt heti marosvásárhelyi tanácsülésen. Egy önkormányzati képviselő saját véleményének érvényesítése közben magáról megfeledkezve mérgezett nyilakat lövellt a magyar képviselők táborába.
Furcsa dolgok történtek a múlt heti marosvásárhelyi tanácsülésen. Egy önkormányzati képviselő saját véleményének érvényesítése közben magáról megfeledkezve mérgezett nyilakat lövellt a magyar képviselők táborába. „Szabad emberként” úgy gondolta, rá nem vonatkoznak a testületi munka írott és íratlan szabályai. A más véleményen levőt ordítva küldte haza, vagy családtagjára tett cinikus utalást, a holdudvarában ülők nem kis derültségére. Így sikerült, a magyar frakció közreműködésével is, vásári cirkusz szintjére tornásznia az ülést, és elvágnia a döntési folyamatot. Végső soron elérte célját: a testület dolgavégezetlenül ment haza, és ő újból megdicsőült támogatói táborában – állítják egyesek. Talán mégsem ilyen egyszerű a képlet. Mert egyfelől tény, hogy Hermann Mark Christian – kitalálhatták, hogy róla van szó – ennek a ciklusnak egyik legmunkásabb, a döntésre kerülő határozatokban felkészült tanácsosa, bár a vita hevében sokszor kardcsörtető hangokat üt meg, ellehetetlenítve bármiféle együttműködést. Másfelől, sajnos, a magyar frakció képtelen felnőni a feladatokhoz. Messze nem azt a teljesítményt nyújtja, ami elvárható a közösség érdekérvényesítése terén. Kezdve a nyelvhasználattól, el egészen a magyar közoktatás kisebb-nagyobb térvesztéséig. Arról nem is beszélve, hogy csapnivaló kommunikációja következtében az a vélemény alakult ki róla, hogy a polgármesteri hivatal szekerét tolja, vagy amolyan ötödik kerékként fut utána. A rossz nyelvek szerint abban reménykedve, hogy valami csak leesik onnan. Az ilyen szóbeszéd terjesztése közösségi oldalakon vagy kacsaportálokon nem idegen a Maşca-függő szabad emberektől sem. Ezek után nem csoda, hogy tanácsbeli együttműködésről szó sem lehet. Néhány hónapja még volt egy reménysugár, hogy bizonyos kérdésekben képesek összefogni, de úgy tűnik, a vegyes párt hosszú távú célja, az egységes magyar érdekképviselet szétverése nem teszi időszerűvé az alkalmi összedolgozást sem. Pedig a helyi közösség érdekében el kellene szívni a békepipát. Csak így oldhatók meg az olyan fontos kérdések, amelyek a városgazdálkodás szégyenfoltjai, például a közszállítás, a szemétgazdálkodás. Van, amikor a túlbürokratizált pályáztatási eljárás rendkívüli megoldásra kényszeríti a döntéshozókat. Ez történt legutóbb hulladékgazdálkodás-ügyben. A POL-osok természetesen nem szavazták meg. Talán ez is az adok-kapok színjáték része volt. Remélhetőleg a ma folytatódó tanácsülésen a városlakókra gondolva kezet fognak a kakaskodó felek, amint a vívók szokták a csörte befejeztével.
