Allen Ginsberg, a „beatnemzedék pápája” 20 éve halt meg

Húsz éve, 1997. április 5-én halt meg Allen Ginsberg amerikai költő, a „beatnemzedék pápája”. 

Egy baloldali newarki zsidó család második gyermekeként született 1926. június 3-án. Apja angoltanár és költő, orosz származású anyja gyógypedagógus, a kommunista mozgalom lelkes híve volt, aki fiait gyakran magával vitte a politikai gyűlésekre. Az asszonyt epilepszia és paranoia gyötörte, 1941-ben elmegyógyintézetbe került, ahol elektrosokkal „kezelték”, majd homloklebenyműtétet hajtottak végre rajta. Teljesen eltompulva halt meg 1956-ban. Ginsberg egyik legismertebb műve, a megrázó erejű Kaddis című elégia neki állít emléket.

Kamaszéveiben leveleket küldözgetett a The New York Timesnak, időszerű politikai kérdésekről, a második világháborúról és a munkások jogairól fejtette ki nézeteit. Középiskolásként az irodalom érdekelte elsősorban, Whitman és Poe voltak vezérlő csillagai. A középiskola elvégzése után a Columbia Egyetemre iratkozott be, előbb jogot, majd irodalmat tanult.

Az egyetemi évek alatt került barátságba (és szoros testi kapcsolatba) a későbbi beatmozgalom legendássá vált alakjaival, William S. Burroughs-zal és Jack Kerouackal, akikkel együtt élvezte a kábítószer, a szabad szerelem és az alkotás gyönyöreit. 1948-ban drogos hallucinációban William Blake hangját hallotta, amint a napraforgóról verselt, s ez az élmény indította el a költői pályán. Kezdetben a hagyományos, klasszikus verselést választotta, később sorai egyre áradóbbá váltak, verselése felszabadultabb lett. 1949-ben orgazdaság vádjával letartóztatták, de vádalkuval börtön helyett pszichiátriai kezelésre kötelezték. Itt ismerte meg az ifjú írót, Carl Solomont, akinek később az Üvöltés című versét ajánlotta.

Szabadulása után Mexikóba utazott, ahol különféle drogokkal kísérletezett, majd 1955-ben San Franciscóba költözött, ahol piackutatóként is dolgozott. Itt ismerte meg élete nagy szerelmét, Peter Orlovskyt, a fiatal modellt, akivel haláláig együtt élt, igaz, számos alkalmi szeretője is volt. Az Üvöltést San Francisco bohémnegyedének egyik üzletében alkalmi hallgatóság előtt olvasta fel először, viharos sikerrel. A kéziratot azonnal elkérte Lawrence Ferlinghetti, a beatnemzedék áttörésében kulcsszerepet játszó City Lights kiadó vezetője, aki 1956 májusában jelentette meg az Üvöltést és más verseket tartalmazó kötetet. A hatóság azonnal lecsapott, obszcenitással és trágársággal vádolták a valóban nyers és szokatlanul szókimondó művet, de 1957-ben a bíróság kimondta, hogy az Üvöltésben olvasható durva részleteket ellensúlyozza a költemény szociális értéke.

Az új költészet alapműve milliókhoz jutott el, s miközben megkezdte világhódító útját, a szerző is útnak indult. Orlovskyval előbb Párizsban töltöttek hosszabb időt, majd rövid New York-i tartózkodás után Dél-Amerikát, Európát, Marokkót, Indiát és Japánt kóborolták be. Ginsberg 1965-ben hírlapi tudósítóként Kubába utazott, de mivel meglehetősen nyíltan bírálta az ottani drogellenes törvényt, a homoszexuálisok elnyomását és üldözését, hamarosan kitoloncolták. Nem járt jobban Csehszlovákiában sem, ahol hatalmas tömeg előtt szavalta a Május királyát, de a hatóságok itt is távozásra kényszerítették a laza erkölcsűnek tartott költőt. A hatvanas évek elejétől belevetette magát a hippimozgalomba (tőle származik a „flower power” jelszó is), ekkor már ő maga is komolyan foglalkozott a meditációval, a zen buddhizmussal, az erőszakmentes élet megvalósításával. Szerepe volt a vietnami háború elleni tiltakozás megszervezésében, Chicagóban a rendőrök által szétvert Grant Park-i tüntetésen az első sorban menetelt.

1971-ben találkozott a tibeti származású buddhista meditációs mesterrel, Csögyam Trungpa Rinpócséval, aki az elkövetkező években legfőbb szellemi guruja lett, segítségével sikerült létrehoznia a boulderi Naropa Intézetet, ahol Ginsberg is tartott költői stúdiumokat. Közben fáradhatatlanul járta az Egyesült Államokat és a világot, előadó- és felolvasóestjei sokszor kavartak botrányt.

Elmaradhatatlan hordozható harmóniumával kísérte áradó ritmikájú, képekben, látomásokban tobzódó verseit, amelyeket sokszor üvöltve adott elő, majd többnyire meztelenre vetkőzött, ilyenkor rendőrök vezették el. Megnyilvánulásaira lehetetlen volt nem figyelni, s noha komikusnak tetsző előadásai sokakat megbotránkoztattak, számosan támogatták, amikor az emberi jogok, különösen a melegek jogai, a szólásszabadság teljesebbé tétele érdekében, a drogfogyasztás korlátozása ellen szólalt fel. Csípős nyelvű kirohanásaiban nem kímélte a politikusokat sem, az igazságtalan kormányzati intézkedések, az amerikai külpolitika ellen is felemelte szavát.

Nyers és szókimondó költészetét egyre inkább elfogadták, The Fall of America (Amerika bukása) című kötetét 1974-ben Nemzeti Könyvdíjjal jutalmazták. Magyarországon 1980-ban és 1993-ban járt, és több kötete is megjelent magyarul (Nagyáruház Kaliforniában, A leples bitang, Május királya, Halál Van Gogh fülére), fordítói között Eörsi István és Orbán Ottó nevét kell kiemelni.

A „beatnemzedék pápája”, a „szabad szerelem Buddhája” New York-i otthonában halt meg májrákban 1997. április 5-én.