Állatjóléti felelősség

Az élő állatok szállításának beszüntetésére szólít fel az Országos Állatvédő Szövetség elnöke, Carmen Arsene. Felhívásában azoknak az élőállat-szállítmányoknak az állatokhoz sem méltó körülményeit ismerteti, amelyeket a helyi hatóságok beleegyezésével indítanak útjukra.

Amint felhívásában hangsúlyozza, milliós nagyságrendű egyedekről van szó, amelyeket a „halál hajóival” a Közel-Keletre szállítanak. Az élő állatok szenvedése már a kamionokba való betuszkolásukkal megkezdődik, a szállítók brutalitásai közepette zajlik, majd 2-3 nap után hajókra rakják őket. A kimerült, éhes-szomjas állatokat a fedélzetre meredek rámpákon vezetik fel, elektrosokkal kényszerítik a hajókra, amelyeken legkevesebb egy hétig utaznak élelem és víz nélkül. Így sok közülük útközben kimúlik. Az elpusztult állatok tetemét a szállítók egyszerűen a vízbe dobják, amelyek közül egyeseket partra sodornak a hullámok, a bírságok azonban nem riasztják el ettől a gyakorlattól sem azokat, akik számára jó üzletet jelent az élő állatok forgalmazása. A több napig tartó szenvedésük után a célállomásra érkezve szakértelem nélkül oltják ki életüket. Az állatok – szarvasmarha, borjú, juh, bárány – kínszenvedésének tanúi a közel-keleti állatvédők is, akik a román konzulátusok előtti tüntetéseken próbálták felhívni a figyelmet a rendellenességekre, az állatvédelmi törvények semmibevételére, kérve az állatok kínzásának megszüntetését. A román hatóságok, amelyek felelőssége a törvények betartásának követése, teljes érdektelenséget mutatnak és cinkosan vállalnak részt azokban a korrupt ügyletekben, amelyekből egy bizonyos körnek van csupán nyeresége.

A közel-keleti állategészségügyi felügyelőségek képviselői szerint is, amennyiben Románia húst akar külföldön értékesíteni, nem élő állatok forgalmazásával kellene ezt tegye, hisz senki sem várja ezt. Az élő állatok forgalmazásából Románia nem nyer, az állattenyésztők számára sem nyereséges az üzlet, de még az arab országok számára sem, egy kis, kompakt üzleti kör számára azonban igen, azokat pedig épp a hazai állategészségügyi hatóságok támogatják a szállítási engedélyek megadásával. Ezáltal évente több millió állat kínszenvedésének eredménye a felvásárlók zsebébe vándorló euró.

A megkínzott állatok húsa becsomagolva kerül vissza a hazai üzletek polcaira, természetesen magasabb áron. Ezért nemzetközi összefogást kezdeményeztek, amelynek során aláírásgyűjtéssel szeretnék megakadályozni az élő állatok hazai exportját. A petíciót a www.animalsinternational.org honlapon lehet aláírni – áll Carmen Arsene, az Országos Állatvédő Szövetség elnökének a felhívásában.

A Maros Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezérigazgatója, dr. Kincses Sándor szerint az élő állatok szállításának helyzete jóval árnyaltabb, mint amit a nemzetközi és országos állatvédő szövetség képviselői körlevelükben megfogalmaztak.

Az igazgató kérdésünkre kifejtette, a megyében nincs engedélyezett begyűjtőközpont, a Maros megyei gazdák élő állatait Beszterce és Kolozs megyei állatbeszerzők vásárolják fel. Azoknak az egységeknek, amelyek élő állatok felvásárlásával és forgalmazásával foglalkoznak, engedéllyel kell rendelkezniük, amit ötévente újítanak meg. Az élő állatok beszerzésére szakosodott egységek olyan járművekkel kell rendelkezzenek, amelyekben itató is van, másképp nem engedélyezik az állatszállítást. A vágóhidakra vagy magánszemélyeknek külföldről szállított élő állatokat azonban a megérkezésükkor tüzetesen átvizsgálják. A szakemberek mindenekelőtt azonosítják az állatokat, majd állatjóléti szempontból, illetve az engedélyek és a szállítási körülmények átvizsgálását követően töltik ki a dokumentumokat, ezután az állatok elkülönítőbe kerülnek. 

 

Hosszú úton a pihenés, etetés kötelező

Amint az igazgató felvetésünkre kifejtette, kétféle szállítási engedély létezik, a rövid távú, nyolcórás szállítmányokra, illetve a tizenkét órán felüli szállítmányokra érvényes. Ez utóbbiakra a különleges előírások betartását követik, két gépjárművezető szükséges, akik állatjóléti vizsgán szerzett tanúsítvánnyal is kell rendelkezzenek, ugyanis a szállítmány épségéért, az állatok jólétéért felelnek, azt állandó jelleggel kötelességük ellenőrizni, ezért úgynevezett szállítási naplót is kell vezessenek. A  hosszú távú szállítmányoknak kötelező pihenési idő van megszabva, amikor az állatokat is leszállítják a járművekről, és élelmet, takarmányt, vizet kapnak. Az évszakoknak megfelelően szállítják az állatokat, télen például zárt járművekben. Az igazgató szerint 2004 áprilisától a TRACES rendszer révén az álla-tokat a szállítás megkezdésének pillanatától a célállomásig követik. A rendszer olyan webalapú állategészségügyi hálózat, mely elsősorban élő állatok és állati eredetű termékek kereskedelmével kapcsolatosan lát el értesítő, igazoló és nyomon követő funkciót. Működtetését az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága végzi. A szakember szerint az állatvédők által „halálhajóknak” nevezett szállít-mányok esetében is elképzelhetetlen az állatok éheztetése, ugyanis a forgalmazóknak sem mindegy, hogy hány százalékot veszít a súlyából az állatszállítmány. Amint kérdésünkre válaszolva az igazgató hangsúlyozta, régiónkba  nyugati állatszállítmányok érkeznek, a gazdák a csekély összegű (de minimis) támogatások révén vásárolhatnak külföldről törzskönyvezett hús- és tejmarhákat. Maros megyében hat engedélyezett vágóhíd működik: egy szárnyas- és öt vegyes vágóhíd, ahol szarvasmarhát, disznót, juhot stb. vágnak le az uniós előírások betartásával – tájékoztatott dr. Kincses Sándor, a Maros Megyei Állategészségügyi Igazgatóság vezérigazgatója.