Állatfarm, hobbiból

Szép, nagy területen, kukoricacsövekkel díszített ólak alatt, nád napernyők árnyékában élnek a malacok, amelyek minden jel szerint szeretik a véckei életmódot, mert rendesen szaporodnak. Fekete Pál állatfarmja nem megélhetési szándék miatt született, az egykori marosvásárhelyi gondozó saját hobbiját képezi. Rákérdeztünk, és a válaszban a falusi, vidéki ember gondolkodásmódjának lényege is felcsillant.

– Mi a farm története, hogyan létesült és miért?

– Nagyon szeretem az állatokat, sokáig a marosvásárhelyi állatkertben dolgoztam, és nagyon szerettem volna, hogy valamilyen formában legyen egy kis állatfarmom. Emiatt kezdtem neki, és fontosnak tartom megjegyezni, hogy falun nem gyárat kell építeni, hanem állatot kell tartani! Azoknak, akik a perzsaszőnyegről leszállnak, gyakran az az első kérdésük, hogy „jaj, és nem büdös?” Nem, kérem, ez disznószag. A tehén, az tehénszagú, a ló, az lószagú. Falun az a normális, ha a pajtából állatszag árad. Mégis mit tartsunk, repülőt? Annak repülőbenzinszaga van. Mi kéne falun annál normálisabb legyen, mint a tyúkfarm és a reggeli kakaskukorékolás? Ha nem akarunk disznószagot, akkor városra kell költözni. De ott füstszag van, és akkor már az a baj. Van olyan fajta ember, aki nem tudja sehol megállni a helyét, majd visszajön falura, és csak ül a kocsmában, és osztja az észt, miközben árad belőle a rosszindulat. Ahelyett, hogy dolgozna. Mert falun nem kell semmit sem kitalálni. Sokan azt kérdezik, hogy mit lehetne falura hozni? Ide semmit sem kell hozni, csak visszacsempészni a munkakedvet. Sokan mondják, hogy nem éri meg falun élni. Milyen szempontból nem éri meg? Sajnos azt a réteget, amelyik a falusi munkából élt meg, kinyírták a kommunisták. Azoknak, akiknek még gyerekkorukban elvették mindenét és a kollektívben ingyen dolgoztak, még volt munkamoráljuk. A hegyeket leborotválták, és tartottak otthon még egy tehenet. Ez a réteg elment. Mondják, nem érdemes tehenet tartani. Miért nem érdemes? Tiéd a tej, minden szál fű, amit lekaszálsz, szintén a tiéd. Tiéd a bornyú. Mi a baj? Az, hogy megöregedtünk, vagy elfelejtettünk dolgozni. Én sem dolgozom egész nap, de amikor idejövök és látom, hogy ezek a disznók hogy esznek, akkor valóban érzem, hogy a gazda szeme hizlalja az állatot. De ehhez szeretni kell őket. Én ezért hoztam létre ezt a kis mangalicatenyészetet. Nincs vele különösebb célom, számomra hobbi az egész. De most megint bolondokháza lett a sertéspestises cirkusszal. Szerintem ez is politika, nem lehet más. Miért pont itt tombol, miért pont itt kell tonnaszámra leölni őket? Ma reggel hallottam, hogy egy kétszáz kilós kocát tizenhárom malaccal ezer lejért vesztegetnek! Öt lejt sem fizetsz kilójáért. De inkább eladják, nehogy véletlenül elkobozzák, és ne kapjanak érte semmit. A farmra visszatérve, nem akarok farmer lenni, de lett egy kis helyem, ahol kikapcsolódhatom. Amúgy befektetésnek sem rossz, mert az állat hasznos, megehető. Minden odaadott kukorica értékké nő benne.