Aki a virágot szereti...

Nemcsak a környékről, hanem távoli településekről is sokan mennek el Harasztkerékre, hogy a Voniga családtól szerezzék be a kertekbe, erkélyekre, valamint virágüzletekbe szánt, szebbnél szebb idényvirágokat.

Voniga László és felesége, Enikő öt éve foglalkozik virágkertészettel. Egy fóliasátorral kezdték, és egyre bővítették a kínálatot, jelenleg négy fóliasátor van tele színpompás virágokkal. A növények gondozásával járó munkából a fiuk és menyük is alaposan kiveszi a részét. Akkora igény mutatkozik a virágaik iránt, hogy a család hamarosan növelni fogja a sátrak számát. Idényvirágokat termesztenek, nőnapi, nyári erkélyvirágokat, halottak napjára krizantémot.

 – A minőségre fektetjük a hangsúlyt, ennek érdekében nagyon fontos, hogy a tápozást se hagyjuk ki, kizárólag tápos vízzel öntözzük a virágokat.

 A virágaink nyolcvan százalékát itthonról viszik el, megvan a kialakult vásárlókörünk, sokan jönnek Vásárhelyről, az Alsó-Nyárádmentéről, virágüzletek, viszonteladók, sőt, még udvarfalvi vásárlóink is vannak. Szovátáról is vannak megrendelőink, panziók udvarait, erkélyeit ültetjük be virággal – árulja el a háziasszony, miközben megmutatja a muskátlikat, valamint a királybegóniákat. Hozzáfűzi: a legnagyobb kereslet a muskátli iránt van, azok, akik erkélyre szánják a virágot, nyolcvan százalékban ezt keresik, ugyanis az összes közül ez a legrezisztensebb, és szinte mindenki a pirosat választja. A családfő alkalomadtán a segesvári, valamint a balavásári piacokon is kínálja a virágokat, és mint mondja, itt nagyobb mennyiségeket el lehet adni, volt rá példa, hogy egyetlen nap alatt kétautónyi virág talált gazdára. Sokan előre megrendelik a virágokat. 

A virágkertészet kialakítása előtt a család malmot működtetett, sertéseket is tartott, viszont az utóbbi években egyik sem bizonyult jövedelmezőnek, ezért vágtak bele a virágtermésztésbe.

 – Volt időszak, amikor negyven disznót tartottunk, viszont az árak annyira lecsökkentek, hogy már nem éri meg, négy-öt lejt adnak kilójáért, holott három-négy évvel ezelőtt még kilenc-tíz lejért is el lehetett adni. A malom 1992 óta működik, de most már csak egy kliensem maradt, aki nagyobb mennyiségű gabonát hoz, hetente ötszáz kilót őrölök. Egykor elkezdtem reggel korán, és éjjel volt, mire befejeztem az őrlést, a környékről érkező szekerek sorban álltak a kapu előtt – elevenítette fel a régi időket a házigazda. Mint mondja, a virágok ára is három éve stagnál, holott a tápoknak az ára, amiket használnak, folyamatosan nő.