Aki fát ültet, az bízik a jövőben

Tündérkert létesült Erdőszentgyörgyön

Erdőszentgyörgy is csatlakozott szombaton azokhoz a Kárpát-medencei településekhez, ahol Tündérkert létesült, egy családias hangulatú közösségi ünnepség keretében több mint kétszáz őshonos gyümölcsfacsemetét ültettek el a helyi református esperesi hivatal mögötti mintegy másfél hektáros területen. A kezdeményezés talán a vártnál is jobban megmozgatta a közösséget, több százan – erdőszentgyörgyi és bözödi családok, helyi intézmények, környékbeli gyülekezetek tagjai – ültették el a saját fájukat a Tündérkertben, amely közösségi kertként szolgál a továbbiakban, ahol a helyi családok találkozhatnak, rendezvényeket szervezhetnek.

A Kárpát-medencei Tündérpajta és Tündérkert Hálózat, a Hagyományok Háza és a Spectrum Színház közös munkájának köszönhetően Erdélyben is több Tündérkert „született”, most Erdőszentgyörgyön is létesült a helyi önkormányzat és református egyház támogatásával. A szombati avatóünnepségen gyerekzsivajtól és jó hangulatú beszélgetésektől volt hangos a helyi esperesi hivatal udvara, több százan jöttek el, zömében családok, kisebb-nagyobb gyerekekkel, vedrekkel, ásókkal a kezükben, hogy elültessék a saját fájukat.

Dr. Batizán Attila, a Küküllői Református Egyházmegye esperese áhítatában kiemelte: szeretjük a fákat, fontosaknak tartjuk őket, és nemcsak azért, mert fontosak a zöldövezetek – amit a modern világban egyre többet hallani –, hanem ennél mélyebb értelme is van a fának az életünkben; már a Szentírásban is olvashatunk az élet fájáról, a jó és a rossz tudásának a fájáról, vagy a bibliai történetekben szereplő fügefáról. Ha fáról beszélünk, fontos szerepe van a gyümölcsnek. 

– Amikor itt vagyunk, és elültetjük a fákat, és amikor majd erre járunk, gondozzuk őket, és a gyümölcseikből fogunk enni mi magunk, vagy gyerekeink, unokáink, jusson eszünkbe, hogy amint a fától elvárjuk, hogy gyümölcsöt teremjen, úgy tőlünk is elvárja az Úr Jézus Krisztus, hogy gyümölcstermő életünk legyen, egyénileg, családonként, gyülekezetként, közösségként, egyházként. A gyümölcstelen élet fölött Jézus Krisztus ítéletet mond – utalt a felolvasott ige üzenetére az esperes.

– Hittel jöttünk ma ide. Ha nem hinnénk azt, hogy van jövőnk, akkor nem ültetnénk fákat. Hisszük azt, hogy ereje van a közösségnek, annak, ha összefogunk; hisszük azt, hogy jövőnk van itt, az Úristennek terve van velünk ezen a földön – tette hozzá dr. Batizán Attila, majd Szarvas Józsefnek adta át a szót, aki szavalata után a Tündérkertek születésének a történetét elevenítette fel.

Az a célunk, hogy valamit visszahozzunk az őseink örökségéből

– Aki fát ültet, az bízik az életben, a jövőben – véli Kovács Gyula pomológus, az első Kárpát-medencei Tündérkert megálmodója, aki szerint az egyik legszebb magyar szavunk a gyümölcs, hiszen az emberi munkának, a küszködésnek megvan a gyümölcse, a szerelem gyümölcse pedig a gyermek. Már a teremtéstörténetben szerepel a gyümölcs, a magyarság történetében úgyszintén, a koronázási ékszereink között is ott van az országalma – említett néhány példát a pomológus. – Az a célunk, hogy valamit visszahozzunk az őseink örökségéből. A gyümölcsészet végigkísérte a Kárpát-medence magyarságát, ahonnan én jöttem, a nyugati végekről, ott néha évtizedekig nem volt más, csak a gyümölcs, mert amikor jöttek a veszedelmek, és az ellenség elvitte a gabonát, az állatokat, nem maradt más, csak a gyümölcs. A gyümölcs volt maga az élet. Egy népet nyíllal, ágyúval, de atommal sem lehet elpusztítani, viszont elpusztul, ha elveszti a kultúráját. És a kultúrának része a gyümölcskultúra, a pásztorkultúra, a paraszti kultúra, ami a létet megtartja, és ez ma szakadozni látszik. Azért vagyunk itt, hogy ne így legyen – adott hangot meggyőződésének a Tündérkertek megálmodója. Hozzátette, sok gyümölcsfafajta kerül a Tündérkertekbe, és mindenikhez történet kapcsolódik, például lesznek olyan fajta körtefák, ami alatt Petőfi az utolsó versét írta, vagy  batulalma (amit a magyar almák királyaként emlegetnek).

A pomológus felhívta a leendő fatulajdonosok figyelmét, hogy fontos, hogy gondozzák, illetve majd beoltsák, szaporítsák is a most elültetett fákat. 

– Nálunk Gyümölcsoltó Boldogasszony napja táján a 7–8–10 éves gyerekek maguk oltanak fákat, hiszen fát oltani és pálinkát főzni minden magyar ember tud, benne van a génjeinkben. Keressük meg azt az örökséget, ami még itt van, és adjuk tovább a következő nemzedéknek, hiszen ez a feladatunk, hogy megmaradjon és mi is megmaradjunk – hangsúlyozta.

A Jóisten és az egyház a mi legnagyobb megtartó erőnk!

Csibi Attila Zoltán leköszönő polgármester elmondta: amikor megkeresték a Tündérkert létrehozásának az ötletével, egyértelmű volt számára, hogy ennek akkor van értelme, ha ott van mögötte a közösség, a családok, a gyerekek. Olyan helyszínt kerestek a Tündérkertnek, amely köré lehet közösséget építeni, és az esperesi hivatal kertje tökéletes választásnak bizonyult, hiszen „a Jóisten és az egyház a mi legnagyobb megtartó erőnk” – hangsúlyozta Csibi Attila, és köszönetet mondott Batizán Attila esperesnek, aki nyitottan fogadta a kezdeményezést, valamint a református egyháznak, hogy a területet a közösség rendelkezésére bocsátotta. Mint mondta, az Erdőszentgyörgy élén töltött évek során számtalanszor mondták neki, hogy itt nem lehet közösséget építeni, az embereket nem érdekli semmi, elvannak a maguk életével, nem lehet őket kimozdítani, de a Tündérkert kezdeményezés bebizonyította, hogy igenis lehet. 

– Itt vannak velünk az erdőszentgyörgyiek, a hozzánk tartozó bözödiek is. És nemcsak Erdőszentgyörgy meg Bözöd van itt, hanem egy olyan református esperesi egyházi közösség, sok leányegyházzal, akiknek ugyanolyan fontos, hogy közösségben gondolkozzunk, és együtt jövőt tervezzünk – emelte ki a városvezető.

Ez a kert az összefogás eredménye

Szász Levente Loránd újonnan megválasztott polgármester, aki rövidesen Csibi Attilát váltja Erdőszentgyörgy élén, a Tündérkert jelentőségéről beszélt. 

– Erdőszentgyörgy mindig is híres volt természeti szépségeiről, hagyományairól és a közösség erejéről. A Tündérkert nem csupán egy újabb zöld terület városunkban, hanem a jelképe annak a gondolkodásnak, odafigyelésnek, amit közösségünk a jövő nemzedék irányába mutat. Egy hely, ahol az ember és a természet harmóniában lehet, ahol a gyerekeink szabadon játszhatnak, és ahol mindnyájan feltöltődhetünk, érezhetjük a természet varázsát. Ez a kert az összefogás eredménye, hiszen a közösségünk ereje, a közös munka tette lehetővé azt, hogy most itt állhatunk. 

Ez a hely arra emlékeztet bennünket, hogy a jövőt közösen építjük; ahogyan a fák itt is lassan, de biztosan nőnek, erősödnek majd, úgy kell nekünk közösségként gondoskodni városunk fejlődéséről, hagyományaink megőrzéséről. A Tündérkert legyen az a hely, ahová minden erdőszentgyörgyi és bözödi lakos mindig szívesen tér vissza, egy családi séta, egy baráti találkozás vagy egy közösségi ünnep, vagy akár egy csendes pillanat erejéig, amikor csupán élvezni szeretné a természet szépségét – hangsúlyozta.

A Tündérkert-avató ünnepségek egy kerek egészet alkotnak, hiszen a gyümölcsészettől a hitvilágig, a kultúrától a hagyományőrzésig mindent körülölelnek. Ez Erdőszentgyörgyön sem volt másképp, mivel a rendezvény célja hagyományaink továbbörökítése, ennek jegyében a szervezők arról is gondoskodtak, hogy a legkisebbek megismerkedhessenek a hagyományos mesterségekkel: a faültetést követően a Harangláb Kulturális Egyesület jóvoltából ki lehetett próbálni többek között a nemezelést, a vesszőfonást, a fafaragást, valamint az íjászatot is. Ugyancsak a délutáni órákban Ambrus Lajos József Attila-díjas író Nagy almáskönyv című kötetét is bemutatták, majd az érdeklődők meghallgathatták Kovács Gyula pomológus régi magyar gyümölcsfajtákról tartott előadását.