Akadozik a közvetlen értékesítés

A kezdeti lelkesedés lankadt, akadozva működik a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ által kezdeményezett közvetlen értékesítési hálózat, amelynek lényege, hogy a környékbeli kistermelők által termelt zöldség, gyümölcs, tejtermék fogyasztására ösztönözze a városi fogyasztókat. Ami Franciaországban sikeresen működik, nálunk nem tud, ugyanis a vásárlóknak továbbra is az számít, hogy a bevásárlóközpontban pár banival olcsóbb az adott áru. 

Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ vezetője lapunknak elmondta, immár kilencedik éve, hogy elkezdték a Webkamra nevű közvetlen értékesítési programot.

– Valójában két problémával néz szembe a jelenlegi társadalom. Az egyik, hogy a kis- és középméretű családi gazdaságok lassan felszámolódnak, mert nem tudják eladni a termékeiket, holott jó minőségűek. Gyakorlatilag az egyedüli értékesítési lehetőség számukra a piacozás, ami viszont nagyon időigényes a mindennapi munka mellett. Másik lehetőség, hogy az áruházaknak szállítanak, viszont ott egyrészt nagyon keveset kapnak értük, másrészt a gazdák legnagyobb része, a kis- és középtermelők nem tudnak olyan mennyiséget termelni, hogy labdába rúghassanak az áruházláncoknál. Mindez azt is jelenti, hogy az általuk fenntartott és ökológiai szempontból rendkívül értékes terület felszámolódik, illetve azáltal, hogy a termelési folyamat iparosodik, a tapasztalatra alapozott nagy tudás, amivel a falusi ember rendelkezik, hogy mikor, mit, hová érdemes ültetni, egyre inkább elvész. A másik probléma, hogy a városi fogyasztók a nagyáruházakból vásárolnak, az itt elérhető termékeknek pedig sem az ízük, sem az összetételük nem olyan, mint a kisgazdaságban termelté. Messziről szállítják őket, a paradicsomot elhozzák Török-, Spanyolországból, ipari módon termelik, vegyszerek felhasználásával. 

– Tudomásom szerint külföldön működik ez a hálózat. Ha ott lehet, nálunk miért nem?

– Kezdetben Franciaországba szerveztünk tapasztalatcserét nyárádmenti polgármesterekkel, termelőkkel. Ott nagyon jól működik a közvetlen értékesítés, aminek az a lényege, hogy egy termelői csoport kapcsolatban áll egy fogyasztói csoporttal. Egy termelőnél előre befizetnek egy zöldségkosárra, amit hetente megkapnak. Biztonságban van a termelő is, értékesíti a termékeit, nem kényszerül arra, hogy piacozzon. Egy kosár egy család egyheti szükségletét biztosítja. Egy termelőt körülbelül ötven vásárló tud eltartani. Ezenkívül nyitottak ezek a farmok, a fölösleget úgymond a helyszínen fel lehet vásárolni. Franciaországban más a közösségi kérdésekhez való hozzáállás, prioritás számukra, hogy felkaroljanak egy-egy gazdát. Nálunk az a helyzet, hogy vannak elvárásaink, de amikor magunktól kellene hozzáadjunk valami pluszt, arra már nem vagyunk hajlandók. Ha valami nem úgy működik, ahogyan szeretnénk, inkább kilépünk, nemhogy próbáljunk javítani a dolgokon.

– Mennyire voltak vevők a kezdeményezésre a nyárádmenti gazdák?

– Több mint húsz gazdával vettük fel a kapcsolatot, elsősorban a Nyárádmentéről, a városban próbáltunk vásárlói csoportokat kialakítani. Ennek van egy dinamikája, egyesek kiléptek, jöttek újak. Ezáltal valójában közösségeket próbáltunk létrehozni, megteremteni a lehetőséget, hogy a vásárló beleszólhasson abba, hogy milyen módszerekkel termelt zöldséget szeretne a kosarába. Szerveztünk farmlátogatásokat, hogy a vásárló láthassa, hol terem mindaz, ami a kosarába kerül. 

– Az elején tehát jól indult a dolog. Hol akadt mégis el? 

– A vásárlók nemigen voltak hajlandók előre, bérletszerűen megrendelni és kifizetni a zöldségkosarat. Ez bizonytalanságot szült a gazdákban, nem tudták, hogy jövő héten két-három vagy tíz kosárra lesz-e szükség. A vásárlókban sajnos még nem alakult ki az a mentalitás, hogy ezáltal valójában nemcsak zöldséget vásárolnak, hanem felkarolják az eszmét, hogy támogatnak egy gazdát a megélhetésben, és ezáltal a vidéket. És egyúttal ők is jól járnak, hiszen egészséges élelmiszerhez jutnak. Nálunk az egyéni érdekek mentén gondolkodnak az emberek, minél olcsóbban szeretnének hozzájutni a termékekhez, hiába más a minőség, hiába egészséges a zöldség, ha picit drágább, másnap mennek a piacra. Pedig a közvetlen értékesítésnek éppen az lenne a lényege, hogy közösen, egymás elvárásait figyelembe véve működjön együtt a vásárló és a termelő. Sajnos lecsökkent a zöldségkosarak iránti igény, négy-öt kosár nem elég ahhoz, hogy egy gazda erre alapozzon. 

Vannak termelők ellenben, akik nagyon sikeresek, például a homoródalmási Sándor Kálmán tejtermékei nagyon népszerűek, minden hónap harmadik csütörtökén a Fókusz Öko Központ Liliom utcai székhelyén kínálja, ilyenkor több tízen jönnek el. Nemrég csatlakozott a programhoz a marosjárai Szabó Sándor kistermelő, aki szintén tejtermékeket, kompótot, lekvárokat kínál eladásra. A Fókusz Öko Központ Webkamra Facebook-oldalán bárki, ha bejelöl ismerősnek, látni fogja, hogy mindig előre közöljük, melyik csütörtökön lehet a termelőktől vásárolni. 

– Nemrég, Murokországban járva, több kistermelő számolt be arról, hogy megvan a kialakult vásárlóköre, telefonon megrendelik a befőttet, zakuszkát, zöldséget, és vagy a piacon, vagy pedig a háztól viszik el. 

– Valóban sok kapcsolat jött létre a vidéki gazdák és városi fogyasztók között. Valójában nem az a cél, hogy kizárólag rajtunk keresztül vegyék fel egymással a kapcsolatot, hanem hogy terjesszük az eszmét, hogy ezzel a rendszerrel mindenki jól jár. 

– Több vidéki településen is felmerült az ötlet, hogy a gazdák közösen kellene értékesítsék terményeiket, mivel nagyobb mennyiségekkel be lehetne kerülni az áruházakba. Mégsem történt sehol konkrét előrelépés ezen a téren…

– Ez egy személytelen rendszer, hasonlít a régi szövetkezeti rendszerre. Megtermelem, amiről gondolom, hogy valaki megveszi tőlem, amilyen áron ő gondolja, tehát a gazdának valójában nem sok beleszólása van a dolgokba. Szerintem a közvetlen értékesítés mindkét félnek előnyösebb. Kimehet a vásárló a termelőhöz, és megbizonyosodhat, hogy tényleg nem használnak vegyszert. Legtöbbször egy becsületes kézfogás többet ér, mint húsz pecsét. Azáltal, hogy a vásárló személyesen elmondhatja a termelőnek, melyek az igényei, mit szeretne másként, nagyobb lesz a bizalom. Ha a gazda hetente megkapja a visszajelzést, hogy ízlenek a termékei, és van rájuk kereslet, valószínűleg nem fogja abbahagyni a termelést és elmenekülni vidékről.