Ahol a történelem kőbe, a hit örökkévalóságba íródott

Épített örökségünk

Gelence négy székely falu, Alszeg, Felszeg, Szaladár és Ladia nevű részekből áll, eredetileg Szaladár és Ladia összeolvadásából keletkezett. A Kovászna megyei falu Kézdivásárhelytől mintegy tizenkét kilométerre délkeletre, a Gelencei-patak völgyében fekszik. Neve a szláv gol (= üres, puszta) melléknév többes számú golinci alakjából származhat, de lehet a szláv glina (= agyag) főnév glinica alakváltozatából is. Egy másik magyarázat szerint a gerinc – hegygerinc – szóból eredhet. Területe ősidők óta lakott. Határában több ezer éves kultúrák nyomai kerültek elő. Temploma a 13. században épült. A települést először 1538-ban említik Gelenche néven, 1585-ben Gelenczefalva formában szerepelt. Az első világháborúban a román betörésnek már az első napján – 1916. augusztus 27-én – elérték a támadó román csapatok Gelencét. A falu székely lakossága fegyvert fogott, de a túlerőben lévő román hadsereg lemészárolta őket…

A Szent Imre tiszteletére szentelt templom

Felső-Háromszék egyik legszebb településén, Gelencén látható a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templom.

A falu közepén álló templom romanika kori emlékei bizonyítják korai létét, erre utalnak a belső falakon ma is látható 14. századi freskók is.

Az egykori templomot a 15. században tovább bővítették, akkor készült a védőfal és a fatornáccal magasított harangtorony. A szentély cikkelyekre osztott boltozata a 15. század végén vagy a 16. század elején készülhetett.

Amit a középkori freskórész vakolatdarabja igazol

1628-ban a templom mennyezetét kazettákkal fedték be. 1766-ban a hajó északi és nyugati falszakaszán karzatot emeltek, amelyen barokk festményeket helyeztek el.

Az 1932-es restaurálási munkálatok során tárták fel a gótikus szentély terméskővel burkolt padlózata alatt a félköríves román kori szentélyt.

A feltárás alkalmával Sebestyén József egy lehullott középkori freskórész vakolatdarabjáról számolt be, amelyen néhány rovásírásos betű állott.

Ugyancsak a templom rovásírásos emlékeiről tett említést Kónya Ádám az Évszámos rovásírás Gelencén című írásában, amelyben az északi fal passiójelenetének felületén lévő hat rovásjelre utal. 

A 3,8 centiméter nagyságú betűk fölött az 1497-es évszám olvasható.

A kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke

A műemlék templom 1966-os restaurálásakor a munkálatok során megtisztították a falképeket, lebontották a karzatot, felújították a kazettás mennyezetet.

A várfallal körülvett, kis méretű, hajószentély térfűzésű templom a kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebb emléke. 

A román kori épület maradványa a 13,5 méter hosszú és 8,2 méter széles templomhajó, valamint a félköríves záródású szentély. A templom gótikus kőfaragványokat őriz, erre utalnak a hajó déli és nyugati bejáratánál álló, kőből faragott egyszerű, leszelt lóhereíves gótikus ajtókeretek.

A sekrestyeajtó nyílásainak oldalrésze reneszánsz indás levélsorral díszített

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy a szentélyben osztósudárral felezett gótikus ablakok nyílnak, amelyeknek csúcsíveit halhólyag és kör alakú rozetták díszítik.

A hajó déli oldalán is hasonló ablakok lehettek, ezeket később nagy méretű barokk stílusúra cserélték ki. A kívülről támpillérekkel erősített poligon záródású szentély boltozata cikkelyekre osztott. A kettősen hornyolt bordák szövedékét falba beépített gyámkövek gyűjtik össze, amelyeken sematikusan ábrázolt emberfejek és geometrikus formák láthatók.

A szentély északi oldalán lóhereíves keretű, kőből faragott sekrestyeajtó nyílik, közelében a falba beépített szentségtartófülke látható. 

A szerény díszítésű gyámkövek és ajtókeretek körüli falrészek festett reneszánsz kerettel szegélyezettek. A sekrestyeajtó nyílásainak oldalrésze szintén reneszánsz indás levélsorral díszített.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

A történelem megint grimaszt mutatott az okosnak vélt utókornak. Hogyan is lehet az, míg egy gyönyörűen festett templombelső elkészülte után közel kétszáz évnek kell eltelni, hogy 1499-ben VI. Sándor pápai bullájában először megemlítise ezt a templomos székely falut? Természetesen ez a zabolai egyhajós, eredetileg félköríves záródású szentély megoldásával épített, keleti tájolású, azaz az ősi hívők és az igét celebráló papok imádságaikat a felkelő nap felé szentelők falusi templomocskája a három évszázadon át húzódó freskófelületének kialakításával vonulhatott be az Árpád-kori magyar templomépítészet kultúrtörténetébe.

Ha három a magyar igazság, ugyanez érvényes a székely magyar vidék eme értékes templomának freskótörténetére is. 

A legismertebb falfestménye, amely egyben a leghíresebbnek is számít, az 1330-as évekből való. Ugyancsak ebből az időszakból származik a Krisztus szenvedéstörténete is. Az ezt követő második freskódísz valamikor a 15. század végére készülhetett el. Ennek a szentélyben található boltozati freskónak a cikkelyes szerkesztése kiemelhető. 

A közös múltunk székelyföldi dicsőségei

A legutolsó díszítőfestő falképrészek a hajó északi falán és a karzat alatti részeken találhatók. Ezek mind együttesen adják a templomba zárt alvó ékszerdoboz messze híres értékeit. 

A többszöri felújítás és restaurálgatások egyik átadásának dicséreteként megjelent 1937 februárjában az Új Magyar hasábjának cikke szerinti méltatás megszívlelendő: „…a gelencei Árpád-kori ősi templom méltán rászolgál arra, hogy ne csupán a kultúrértékeiben napról napra megfogyatkozó székelység óvja féltő szeretettel, mint egyik legsajátosabb és legértékesebb kincsét, hanem az egész magyarság közvéleménye is…”

Ugye érthető, hogy ezek nem elherdálást érdemlő összmagyar kultúrakincset jelentenek, ezek egyben a közös múltunk székelyföldi dicsőségei?

A templom a korabeli magyar építészet tanítható iskolapéldáját hordozza

Miért is nevezik a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt gelencei templomot öregtemplomnak? Erre nemcsak az a legegyszerűbb válasz, hogy közvetlenül a tatárjárás utáni időkre, az 1245-ös esztendők körülire tehető maga a templom építése, a korabeli egyhajós és a szentély félköríves diadalívének szerkezete, a templom nyugati fő- és déli mellékbejáratai, valamint a hajdani falu közepére való elhelyezése mind meghatározza építésének korát. 

Mindezek mellett az 1802-es nagy háromszéki földrengéshullámban annyira megsérült a templom szerkezete, hogy hosszas időkre bezárták és életveszélyesnek minősítették, mígnem a helyi elöljárók döntése alapján a falu felszegi templomát bontásra nem ítélték. Ezért kellett a huszadik század legelején a falu déli részére felépíteni az új katolikus templomot. 

Ekkor már úgy tűnt, hogy a korai romanika jegyeiben emelt, a magyar középkor kézzelfogható nyomait hordozó templom, amelynek alacsonyra szabott gótikus kapuzatán bemenve már barokk, talán reneszánsz vonások is megtalálhatók, végképp elbontásra kerül. 

A korabeli magyar építészet tanítható iskolapéldáját hordozza, minden kor és stílusforma végigvonult ezen az épületen. 

Érdekes módon a legnagyobb székely néprajzos falujáró, báró Orbán Balázs az 1869-ben megjelent Székelyföld leírása gyűjteményes könyvében sem tett említést a templom és a környezete leírásakor a falképek létezéséről. Így sem helyi rajz vagy fotográfia nem születhetett a vakolat alatt mélyen alvó csodáról. 

Az elárvult, magára maradt templom belső festett értékeiről csak az 1882 nyarán megjelent Nemere folyóiratban tesznek először említést, amikor Huszka József, alföldi író, festő, az ősi magyar építészet kutatója kivonult a helyszínre, és végre közölhette az első feltárt és lemásolt falképtöredékek részleteit. Ez volt az igazi áttörés a templom valamiképpeni megmentéséért. 

Ezután Keöpeczi Sebestyén József újabb falszakaszok részleteit tárta fel. 

Közben a 90-es évek derekán Pál Péter egy komplett konzerválási folyamattal rögzíthette a lovagkirály legendáriumában jegyzett kivonulásjelenetét, míg Kiss Lóránd a legutolsó, 2008. évi legmodernebb technológiával végzett állagmegóvási munkáival újabb értékes falfestményeket talált és rögzített. 

Történelmünk összetart, megerősít hitünkben és magyarságunkban

Elévülhetetlen a korábbi magyar kormányzati támogatás az összmagyar értékmentés programjával indított Rómer Flóris Terv hátterét biztosító Teleki László Alapítvány határokon átnyúló támogatása. Köszönet érte.

A Szent Imre-templom Háromszék mára legrangosabb védettséggel rendelkező és elismerten a világ száz legveszélyeztetettebb falkép megőrzésére kijelölt műemlékei közé tartozó élő istenháza. 

A freskók keletkezési kronológiája is valós történelmünk gazdag képeskönyve, hiszen belelapozva adja elő a hajdani festett mondavilágunk utókorra hagyott és képi formájában elrejtett, eltakart, mára feltárt közös székely magyar értékeinket. Az Árpád-kor óta jegyzett ősi Kárpát-medencei történelmünk mára nemcsak összetart, de megerősít hitünkben és magyarságunkban.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanár, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Mayer Jácint műemléki fotográfus és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, gyűjteményéből küldték el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével a következő pénteki lapszámunkban még kiegészítjük.