Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2024-11-22 12:00:00
Nos, a Költő archetípusának (Nemes Nagy Ágnes Jékely-jellemzése) fotóját nézegetem az 1979-ben, a Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó által megjelentetett Évtizedek hatalma című Jékely-válogatás elején.
Mély ráncokkal barázdált homlok, maga elé meredő arc, merengő szótlanság…, és egy régi vágású mandzsettagomb a költő (a régi fotón kissé beszürkült) inge jobb karjának mandzsettáján.
Jékely fél arca fényben, a másikat árnyék örökíti. Mintha mondani szeretne valamit, de az állon mélyen árnyékolt a sánc, a homlok sokráncú – a gondolkodó-mélázó Jékely arca bölcsen lemondónak tűnik…, bal keze a jobb kéz keze fején nyugszik, mintha imára kulcsoltan… Mintha valaki kérdezte volna – és ez rá a válasz: a hallgatás mindent tudó bölcsessége…
Összhangban van a fotón minden – és így kerülök összhangba önmagammal én is: tudván és tapasztalván már annyi mindent, hogy bevallom: úgy kell azt, ahogyan Jékely teszi, mert halandónak nem illik visszapofázni, ha Egész az élete…
Ha Egész az élete… Ha elmélázni, szemlélődni is tudott… Ha nem züllött animal laboransszá… Ha a vita contemplativa szabadította szabaddá a világban, amely inkább tagad, mint igenekkel vértez föl minket…
Jékely a fotón contemplál. Nem úgy, mint egy félreértett merengő (lásd Vörösmarty Lauráját), de mint egy – antik görög értelemben vett – bölcs. Sztoikus a beállás (beállítás?), és annak, aki nem értené (mert nem ismeri!) az egyik legnagyobb magyar költőnk viszonyulását térhez és időhöz, elismételném újra egyetlen mondatát: egyetlen könnycsepp mindenekelőtt…
Jékely Az álom útja (a Költő egyik kötetének címe) régivágású gavallérja. Aki belátja, hogy nem tehet semmit azért, hogy megváltoztathatna bármit és bárkit is. Budapesti kedvenc fürdőjében, a medene szélén ülve cseveg viták helyett szépíró barátaival, nem hagyva ki a humort sem belőle.
Nőben foganva, nők veszik körül – mindig a Nőre vágyik.
Nem szabad megróni ezért – a magány szinte mindig hímnemű…
És amikor Seol ellen kiált – jelen világunk is felerősödik patinás verssoraiban…
Zsoltárosaink egyike Ő – a Költő archetípusa…