Aggasztó és bántó kifejezés
Mert érdekel az, hogy mi történik a nagyvilágban, szűkebb hazánkban, rendszeres előfizetője és olvasója vagyok a Népújságnak.
Az újságban közölt információkat tartalmazó cikkek mellett elolvasom az irodalmi alkotásokat is.
Az oktatási intézményekben a pedagógusok a szép, választékos, helyes beszéd elsajátítására nevelik a tanulókat. Arra sarkallják őket, hogy figyeljék és hallgassák a színművészek, irodalmárok beszédeit, előadásait.
A sajtóból szerzünk tudomást a kisiskolások, a gimnazisták, a középiskolás tanulók anyanyelvi vetélkedőiről, melyeknek célja nyelvünk szépségének, gazdagságának tudatos megőrzése, és erre a tollforgatónak is figyelni kellene.
Olvasom a május 21-i szám Népújság mellékletében, a 6. oldalon Nagy Attila Mint Li Taj-po című írását. Felháborítónak találom a versben leírt, az irodalomban nem használt kifejezést. Hogy engedi meg magának egy tollforgató, hogy érzése kifejezésére a „ba…gatást” szót használja? Mit várhatunk akkor a serdülőktől, a felnövekvő nemzedéktől?
Ha egy gyermek, egy serdülő az említett szót használja beszéd közben, a rendes szülő figyelmezteti, megdorgálja. Nem hiszem, hogy Nagy Attila ne talált volna megfelelő szót érzése leírására.
Anyanyelvünk szépségének a megőrzése, védelme valamennyiünk feladata. Feladata ez elsősorban a tollforgatónak: költőnek és írónak.
Igyekezzünk gondolataink, érzéseink kifejezésére azokat a szavakat használni, amelyeket nyelvművelőink és nyelvújítóink hagytak ránk.
Bánt és aggaszt, ha egy tollforgató nem használ választékos kifejezést érzései tolmácsolására, és ez Nagy Attilától is elvárható. A versében használt kifejezés nem kelt érdeklődést a továbbiakban közölt versei olvasására. Hiszem, hogy a véleményem nem egyedüli.
Gálfi Tibor, Marossárpatak
