Adventi „léleksimogató”

„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy »meg kell tanulnunk várakozni az után, ami a miénk«. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.”

Gondozottak

„Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy »meg kell tanulnunk várakozni az után, ami a miénk«. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől még semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk.” Pilinszky János adventi gondolataival köszöntötte dr. Finna Judit, a Medicare otthongondozói alapítvány vezetője a felsővárosi református templomot megtöltő gyülekezetet, amely a volt November 7. lakónegyedben és környékén élő idős emberekből, az alapítvány gondozottjaiból és azok hozzátartozóiból állt. Mint minden évben, az asszisztensnők és az önkéntesek idén is a padokra varázsolták a karácsonyi díszeket, s az adventi hangulatban az alapítványt támogató három lelkész szólt a megjelentekhez.

Miközben pénz, hatalomvágy, hazugság, erőszak irányítja az életünket, Jézus Krisztus személyében Isten minden évben utánunk nyúl és segíteni akar, hogy a zsibongó világban az adventi emberek méltóságával, csendben, szeretetben és békességben közeledjünk felé, hogy ő is közeledhessen hozzánk – hangzott el a házigazda, Kántor Attila református lelkész prédikációjában. Nagy László unitárius lelkész, akitől a címbeli szót idéztük, egy éneket hozott adventi léleksimogatónak, s közben arra emlékezett, hogy gyermekkorában szülőfalujában a lelkész minden karácsonykor megtanított egy dalt a gyülekezetnek. Jöjj, énekelj, álmodj, lépdelj velem – biztatta az éneklés örömére az alapítvány gondozottjait.

Az ökumenikus istentiszteleten újólag kiderült, hogy Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános kifogyhatatlan a karácsonyi történetekből. Gyermekkorának színhelyére, a havas gyergyói Borzontra röpítette gondolatban a résztvevőket, s tanulságos példázattal egy várakozással teli rendkívüli karácsony estét idézett, amelynek során az ünnep lényegét tekintve a becsületes székely emberek sem állták ki a próbát.

– 19 éve állok itt ilyenkor, advent idején a Medicare Alapítvány képviseletében önök előtt, akiket valami összeköt: célunk a méltó beteggondozás, s nem egyedül, hanem egy csapattal próbáljuk a hétköznapok gondjait, bajait megoldani, a betegségekre gyógyírt, enyhítést találni – mondta Finna doktornő, majd bemutatta a csapat tagjait: dr. Szilágyi Marietta, Bartha Imola, András Nándor, Nagy Irén, Simény Adél, dr. Kiss Zsuzsa, dr. Balla Ildikó, Nagy Orsolya, Kiss Enikő, Zalányi János, Molnár Gizella, Lakó Andrea, Pop Otilia, Orbán Noémi, Kovács Andrea és Miklós Ildikó. Az önkéntesek között Dániel Judit, Bölöni Horváth Adrienne, Baricz Szabolcs, dr. Dienes László nevét említette. Megemlékezett Richard Draper beteggondozóról, aki minden téren bizonyított, majd visszament hazájába, az Egyesült Államokba. És mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy az alapítvány továbbra sem működhetne dr. Kathy Tedd egyesült királyságbeli orvos nélkül, aki a Medicare arany-fokozatú támogatója.

A beszédek között a tehetséges ifjú Nagy László énekelt Szőnyi Márta tanárnő zongorakíséretével, Finna Eszter és Kiss Csilla szavalt, verset mondott Miklós Ingrid, Zalányi János klasszikus gitáron játszott, s a marosszentgyörgyi Jubilate kórus teremtett dalaival igazi adventi, karácsonyváró hangulatot.

A beszámolót hadd zárjuk a Finna doktornő által idézett Pilinszky-gondolatok folytatásával. „Aki pedig jól várakozik, az időből éppen azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.”