Mint minden évben, a máltai székházban adventi koszorúkat készítettek. Munka közben az idősektől megtanult énekeket daloltak, beszélgettek, az angyalvárás izgalma vibrált a levegőben, és szinte észrevétlenül tárultak ki a lelkek, és mondták el életük kis és nagy problémáit. Amikor elkészültek a koszorúk, lelkükben az ima szavai fogantak meg. Valahogy így fonódott össze a szorgos kezek munkája az ima szép szavaival.
És működött a Szentlélek, és így a következő évben kicsi koszorúból egy nagy adventi koszorú született, melyet november utolsó délutánján a máltai önkéntesek elhelyeztek a Szent Kozma és Damján templom udvarán. Amikor az egybegyűltek a kis fenyőcsokraikat a koszorúhoz vitték, kéréseiket, imáikat Isten elé tárták.
November utolsó szombatján is kigyúlt a nagy adventi koszorú első gyertyája.
Bár kevesen voltunk, imáink túlszárnyalták egyéni kéréseinket, és magukban foglalták az egész emberiségért szóló könyörgéseinket is.
A szertartást Palkó Ágoston, a máltaiak lelki vezetője végezte, és megszentelte a koszorút, miközben általa irányított hidegvölgyi gyermekek kórusa zengett.
Az önkéntesek részéről Szász Anikó néhány szóval ismertette az adventi várakozás lényegét. Tövissi Éva Pilinszky János Adventi gondolatok című írását olvasta fel, Princz Mária egy adventi verset szavalt.
A máltai közösség tagjai, szeretnénk, ha az eljövendő években minél több keresztény közösség imádkozna velünk a nagy adventi koszorú előtt, hogy világunkon kevesebb legyen a könny, de legyen több az öröm és a bőség.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
