Adtunk és kaptunk

Az izgalomtól kipirosodott arccal veszi elő jegyzetfüzetét Czika Mária kolléganőnk. Sorolja a teendőket, mindenki számára osztogat feladatot. Semmi sem kerüli el a figyelmét, gördülékenyen kell mindennek mennie! Akárcsak egy forgatókönyvben, minden apró részlet ki van dolgozva. Egyeztet minden résztvevővel, a ház vezetőjével, Bakó Ildikóval, a kis bábosokkal, a gyerekek szüleivel, velünk, lorántffysokkal. Időpontokról, kellékekről, tojásokról, ecsetekről, festékekről, fonalakról, a gyerekeknek szánt meglepetésekről. 

Igaz, már van tapasztalat, hisz nem először vagyunk együtt Pál atya kis árváival így virágvasárnap környékén. Már-már szokássá vált a húsvéti ünnepekre való ráhangolódást együtt a sárpataki Szent Erzsébet ház gyerekeivel, pirostojás-festéssel szebbé varázsolni. 

 Az idén nem egyedül mentünk. Négy kisautónyi gyerek meg felnőtt mondott első szóra igent a Bartha Júlia vezette Habakuk bábcsoportból, és sorakozott föl mögénk. Hiába, ők a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületből nőttek ki… Elhozták ajándékba a virágok szépségversenyéről szóló bábjátékukat. De nem csak ezt hozták. Megannyi játék meg ruha került ki ajándékcsomagjaikból, az itt lakó gyerekek megörvendeztetésére. Hamar megtalálták a közös szót a ház gyerekeivel.

Aztán, míg mi is kicsomagoltuk a lorántffysok által vitt élelmiszereket, olajat, cukrot és egyebeket, a gyerekek birtokba vették az előadásra előkészített termet. Színpadrendezés közben meg- nevettetett a kis pipacsvirágot megtestesítő nulladik osztályos kislány, aki idejekorán szerette volna nagykabátját levetni, mert ugye, ahogy anyukájának érvelt, nagykabátban előnytelen helyzetben lenne a szépségversenyen ...

Tanulságos kis történetet adtak elő. Nem a külsőre adó rózsa, nem a margaréta, nem a pipacs nyerte meg a szépségversenyt. Mindenkiben ott a szépség, a jóság, csak rajtunk múlik, hogy azt észrevegyük, mondták a szentjánosbogarak, akik a szépséget szerényen, rejtve hordó bogáncsra szavaztak. Közben Pál atya buzgón fordította a történetet a házhoz nemrég odakerült román kisfiúnak.

Nem kis izgalommal láttunk aztán neki a tojásfestésnek. Nyolcvan tojást festettek a gyerekek, ki-ki saját elgondolása szerint, vagy követve a tojásmintákat, amit locsolóversek társaságában adtunk a kezükbe. Kis idő alatt a színes fo-nalakból készült nyuszikkal meg csibékkel együtt egész kiállításra való anyag gyűlt össze. Azon nyomban meg is örökítettük, előbb, mintsem elmajszoltuk volna a csokitojáskákat. 

Mosolygott ránk a napsugár is, amikor végezetül a három évvel ezelőtt megépült kis kápolnában mondtunk hálát a Mindenhatónak, aki megsegített tervünk végrehajtásában.

Gyarapodik a ház, minden évben hozzátesznek valamit, hogy jól érezzék magukat benne a gyerekek, akiknek ez az otthonuk. Minden törvényi követelménynek, minden előírásnak megfelelni, nem kis munka van benne. De mindennél fontosabb a gyerekeket iskolába, óvodába járatni, ruhát adni rájuk, mindennap a szó szoros értelmében ételt varázsolni az asztalra. Bizony, itt mindennap csoda történik, és az asztalra friss kenyér kerül! Mesél és csak mesél Pál atya, jóságosan, közben megfáradt arcán végiggördülnek a könnycseppek. A gyerekek meg hozzábújnak, hozzánk bújnak, szeretetre vágynak.

Észre sem vettük, milyen hamar eltelt az idő! Adtunk, és sokkal többet kaptunk! A kis Florinnak, mígnem az útkanyar el nem takar, hosszan integetünk.

 A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében

Fogarasiné Bereczki Irma