Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
ha pénzt kell csorgatni az üresedő bugyellárisba. Most éppen az Országos Energiaár-szabályozási Hatóság (ANRE) vezére ügyködik azon, hogy hogyan lehetne még egy adónemet kivetni a sok mellé: a lakásokba szerelt kiskazánokra szeretne adót bevezetni. Ehhez keresgélik az uniós irányelveket, a hazai törvénykezés ugyanis ezt nem szabályozza. És aki keres, az általában talál is…
Az energiahatékonyságért felelős vezér megállapította, hogy nagyon környezetszennyezőek a laká-sokba szerelt kiskazánok, mert okádják azt a sok mérgező gázt, ami, ha majd adót fizetünk, ugyebár eltűnik… Aztán arra is rácsodálkozott, hogy kiskazánok használata rendkívül elterjedt: az utóbbi 2-3 évben majdnem kétszeresére nőtt azok száma, akik így oldják meg lakásuk fűtését. Biztosan így van, és a növekvő tendencia megmarad az elkövetkező években is. Van még nagyváros ugyanis, például Bukarest, ahol távfűtéssel oldják meg a tömbházlakások melegítését. Azonban az egyre zsugorodó szolgáltatással párhuzamosan terjed a kiskazánok iránti kereslet. Így aztán nem csoda, hogy a hosszú távra tervezhető adónem komoly bevételt jelenthet a költségvetésnek, és mindent megtesznek majd, hogy megtalálják a módját a szóban forgó adó bevezetésének.
Akkor bezzeg nem voltak ennyire buzgók sem az ANRE-nél, sem az önkormányzatoknál, amikor padlóra vágták a távfűtést a nagyvárosokban. A rendszerváltás után képtelenek voltak kellő gyorsasággal korszerűsíteni, hatékonnyá tenni a rendszert, féken tartani az árakat, így aztán az emberek egyéni megoldásokat kerestek. Marosvásárhelyen mintegy 45 ezer lakásban szolgáltatták anno a távfűtést, a szolgáltató akkor kezdett – legalábbis látszólag – észbe kapni, mikor már szinte felére csökkent ez a szám. Még egy kicsit hülyítették az embereket a költségelosztókkal, a vízszintes rendszerrel, az osztrákoktól drágán vett nagy teljesítményű kazánházzal, majd leválási díjakkal riogattak. Ezzel párhuzamosan szépen kinőtte magát a kiskazánbiznisz. Egy olyan, kiváló szakemberekkel, logisztikával, kiépített vezetékrendszerrel, több tízezer ügyféllel rendelkező közműszolgáltatónak, mint az Energomur, nem lett volna szabad beadnia a kulcsot. Hagyták. Más uniós országokban ez nem így történt, és ma sem így van. Csakhogy ezek a példák nem voltak érdekesek az ANRE-nek az elmúlt 28 évben.
Marosvásárhelyen ma a 45 ezer tömbházlakásban és a sok ezer magánlakásban is leginkább kiskazán adja a meleget, meleg vizet. Más városokban hasonló a helyzet. Jól kigondolták. Előbb „megkazánosították” az országot, majd jól megadózzák. Azért egy ilyen intézkedés szakmai indoklására is kíváncsiak lennénk, no meg arra, hogy milyen környezetbarát (ergo adómentes), zsebbarát és hatékony alternatívákat kínál az Országos Energiaár-szabályozási Hatóság, mielőtt „megörvendeztetik” a népet egy újabb kiadással, illetve, hogy mire költenék a kazánadót, ami aztán zöldebbé tenné a füstöt.