A kihirdetés előtt álló új adótörvénykönyv kapcsán végre úgy lépett fel a már nem is annyira új államelnök, ahogyan az mandátuma elejétől elvárható lett volna tőle fontos kérdésekben.
A kihirdetés előtt álló új adótörvénykönyv kapcsán végre úgy lépett fel a már nem is annyira új államelnök, ahogyan az mandátuma elejétől elvárható lett volna tőle fontos kérdésekben. És a szemünk előtt zajló görög válság is kiválóan szemlélteti, hogy a kölcsönből pénzelt jólét, ha ezt felelőtlen kormányok elég hosszú időn át támogatják, mekkora bajhoz vezethet. Hasonló álláspontot fogalmazott meg a jegybank kormányzója is az elnökkel egy időben, és az is tudott jó ideje, hogy az új adótörvénykönyvet a nemzetközi szakértők és hitelezők is bírálták.
Így hiába fogadta el a parlament mindkét háza túlnyomó többséggel az adótörvénykönyvet, ha az elnök visszaküldi a törvényhozás elé. Annak pedig meg kell fontolnia az elnöki kifogásokat, és ismét szavaznia kell. Így válhat a kiötlői által voltaképpen választóbolondító marketingcélokra használt törvénykönyv a nyár politikai fegyverévé, amelybe adott esetben akár beletörhet a kormány bicskája, mert egyrészt a külföldi hírszerzés főnökének kinevezése kapcsán már bebizonyosodott, hogy a kormánytöbbség nem minden kérdésben működőképes, és nem törvényszerű, hogy az ellenzék vagy a kormányoldal kisebbik alakulata második alkalommal is támogatni fogja ezt a törvénykönyvet. Azt, hogy a kormánynak ez csak egy kampányeszköz, az elnök és a jegybanki kormányzó érveire adott kormányfői válasznyilatkozat ismét fényesen tükrözte, az ollódoktortól egy útszéli beszólásnál többre nem futotta. Ezt a hangnemet az is indokolhatja, hogy esetleg érzi, hogy nem csak a korrupcióellenes ügyészség vette célkeresztbe, hanem érik már egy kormányváltó ellenzéki összefogás.
Ha igen, az hamarosan kiderül, mindenesetre az adófizetőknek csak jót tenne, ha a kormány körvonalazódó ámokfutását megállítanák. Mert kísértetiesen kezd emlékeztetni a helyzet a hét évvel ezelőtti eseményekre, amikor a kedvező gazdasági háttérben a szociáldemokraták által árnyékból támogatott liberális kormány két kézzel osztogatott, pár hónappal a választások után pedig jöttek a kemény megszorítások, részben az egész világra lesújtó gazdasági válságnak is köszönhetően. Osztogató kedvű kormányunk és a görög krízis képében az euróövezetben ketyegő időzített gazdasági pokolgépünk most is van. Kérdés, hogy van-e elég józan fej odafent, hogy elejét vegyék egy újabb esetleges, döntő hányadban külső tényezőktől függő válság hatásait felerősíthető hibás politikai döntéseknek?
