Mától számítva tíz napon belül a parlament asztalára tenné a módosított adótörvénykönyvet a kormány – jelentette be tegnap a kormányfő, arról sem feledkezve meg nyilatkozatában, hogy a jogszabályt az életbe lépése előtt fél évvel el kell fogadni.
Mától számítva tíz napon belül a parlament asztalára tenné a módosított adótörvénykönyvet a kormány – jelentette be tegnap a kormányfő, arról sem feledkezve meg nyilatkozatában, hogy a jogszabályt az életbe lépése előtt fél évvel el kell fogadni. Így végre betartanának egy olyan adótörvénykezési szabályt, amire eddig a Ponta-kabinetek fittyet hánytak. Hogy mennyire feszült tempóban dolgozhatnak ezen a törvénykönyvön, azt abból is lemérhetjük, hogy a minap a pénzügyminiszter egy vita során elárulta, több mint kétezer módosító javaslatot kaptak a civil és üzleti szféráktól a tervezethez.
Néhány nap alatt ekkora mennyiségű munkát jól elvégezni igazi kihívás volna még olyan hozzáértő szakembereknek is, amilyenek a kormánypalotában legalább az utóbbi fél évtizedben nem fordultak elő. Az is elég fura első hallásra, hogy az a kormányfő, akinek eddigi regnálása alatt egy egész halom adószabályt változtattak meg a fent említett féléves bevezetési határidő figyelmen kívül hagyásával, most erre hangsúlyt helyez. Próbálja komolyság látszatát kelteni, csakhogy a szocliberális hatalomátvétel óta adópolitika címén elkövetett ámokfutást látva már nem maradt hitele. Pont ezért nagyon nehéz egyetérteni az egykori kormánypartner részéről elhangzó véleménnyel is, miszerint vállalkozóbarát üzleti környezetet teremthetne az új adótörvénykönyv. Mert elméletileg így van, de mifelénk a dolgok gyakorlati oldala nincs köszönő viszonyban az elmélettel.
Vállalkozóbarát környezethez, ami végső soron az életszínvonalunk tartós javulásának is a záloga, még nem elég csak adókulcsokról beszélni. Nem pusztán attól lesz jó az üzleti környezet, ha alacsonyak az adók. Az is kell ehhez, hogy az adórendszert ne változtassák mindenféle jövő-menő kormány osztogatási vagy egyéb kedve szerint, hol a nyakába sózva az adófizetőnek egy újabb illetéket, aztán másnap eltörölve másik két egyéb sarcot, hanem egyszer írjanak meg egy jó adótörvénykönyvet, aztán legalább tíz évig hagyják változatlanul. Azért, hogy aki nem gyors hasznot akar lefölözni, hanem tisztességes vállalkozást működtetni, az tudjon legalább középtávra tervezni úgy, hogy csak a gazdasági életben megszokott kockázattal kelljen számolnia, ne kelljen még attól is rettegnie, hogy a kormány egyik napról a másikra kirántja alóla a szőnyeget, mert épp jön egy kampány és fedezet kell a szavazatvásárláshoz. Komoly befektetőket csak komoly és következetesen be is tartott szabálykerettel lehetne az országba hozni. Az a gond, hogy egy ilyen tisztességes és kiszámítható adópolitika megalkotásához és működtetéséhez nem volt legény a kormánypalota gátjain az utóbbi negyed században. Persze nem volna harag érte, ha a szakikat megszállná az ihlet, és elkezdenék úgy működtetni végre ezt a jobb sorsra érdemes országot, ahogyan mindig is kellett volna, de a gyakorlatból kiindulva azért erre egyelőre elég kevés a remény.
