Mivel hiába keres a kutakodó a marosszéki kolerajárványokról tanulmányokat, újságcikkeket, figyelmet érdemelhetnek azok a levéltári iratok, amelyek valamennyire fényt derítenek ennek a betegségnek az itteni pusztításaira. Az 1848-49-es forradalmat, szabadságharcot megelőző évtizedekből épp csak megemlítik az 1831-ben és 1836-ban Marosvásárhelyen is tomboló kolerajárványt, amely a későbbi évtizedekben is megmutatja magát, de közelről sem olyan erővel, mint 1847 végén és a következő egy-két évben. A kolerabaktérium (Vibrio cholerae) hányást, hasmenést, kiszáradást okozott, de megfelelő tisztálkodással, táplálkozással, fertőtlenített ivóvíz használatával megmenekülhetett volna a beteg. Ám ezek a feltételek nem voltak adottak akkoriban sem a városokban, sem a falvakban.
1848 januárjában-februárjában a császári-királyi hadügyminisztérium elrendelte a hadköteles fiatalok összeírását, azokét, akik 1822 és 1829 között születtek.1 Meglepődik a kutató a hadköteles ifjak listáján található Megjegyzés rovathoz mellékelt bejegyzésen, mely azt jelenti, hogy az illető meghalt. A Küküllő vármegyéhez tartozó 112 helységből mindössze azokat említem meg, és azok közül is csak az elrémítőbbeket, melyek jelenleg Maros megyéhez tartoznak. Domáld, Hundorf, Kisszőllős (Szászszőllős), Oláhsolymos, Oláhszentlászló, Szászszentiván, Szászszentlászló, Szászernye, Szászörményes és Zágor 18-tól 26 éves korig fölsorolt fiataljait sirathatták szüleik, testvéreik. Szemléltetőként két táblázatot mellékelek, az oláhszentlászlóit, melyen 39, és a zágorit, melyen 51 halott „katonakötelesről” szólnak az iratok.
A domáldi listán 21, a hundorfin 10, a szászszőllősin 24, a küküllősolymosin 38, a szászernyein 19, a szászszentivánin 17, a szászszentlászlóin 22, a szászörményesin 29 halottat számoltak az összeíróbiztosok, tehát összesen 270-et.2 Ha a 18 évnél fiatalabb és a 25 évnél idősebb személyek elhalálozásáról is legalább ennyire pontos följegyzések lennének, akkor a 270-et akár 5-tel vagy még nagyobb számmal is megszorozhatnánk.
A kolerajárvány terjedéséről a vármegye főbírója, Földváry Ferenc 1848. január 2-án Erdély főkormányzójához, gróf Teleki Józsefhez küldött kérelmében megemlíti, hogy „(…) Dicsőszentmártonban is a köznép nagy része betegségben sínylődvén: e tisztség a ragály terjedése meggátlása tekintetében célarányosnak vélné, hogy méltóságod a tiszti ülések tartása ideiglenes helyéül Szőkefalvát jelölné ki, hol a szőkefalvi udvarbani kényelmes szállás megnyerését egyfelől remélhetni, másfelől pedig a levéltári adások is oda kevesebb fáradsággal és rövidebb idő alatt szállíthatnak el, és a köztörvényszéknek is a jelen törvény időszakoni tartását mind a fennebbi tekintetből, mivel a sok ember összegyűlése és egymássali érintkezése a ragályt terjeszthetné (…)”3
Haller Ignác, Küküllő vármegye főispánja, aki többnyire Kerelőszentpálról keltezi leveleit, akárcsak tíz családi elődje, január 31-én arra kéri a vármegye Tekintetes Tisztségét, hogy a kolerajárvány miatt továbbra is Szőkefalván tartsák a közgyűlést. Majd megemlíti, hogy „(…) további rendelésemig a tiszti gyűléseknek Szőkefalván tartásában megegyezem.”4 Kéri, hogy a szolgabírók csak a veszélyes gonosztevőket küldjék tömlöcbe, mivel a vármegye börtönében is megjelent a járványbetegség. De már böjtelő hó, azaz március 2-án megnyugtató választ küld a Tekintetes Tisztségnek, mely szerint „Az orvosi jelentésből meg lévén győződve, hogy a tömlöcben mutatkozott betegség nem olyan veszedelmesen ragadó amint állíttatik” és „(…) hogy a nemes megye házánál kívántató szolgálatot az egészség veszélyeztetése nélkül folytatni lehet, azért a Tekintetes Tisztség gyűléseinek tartását ezennel Dicsőszentmártonba, a nemes Megye házába szólítom.”5 De a járvány megmaradt. A királyi főkormányzó, Teleki József Küküllő vármegyébe küldött leiratában figyelmezteti a vármegye főispánját és vezetőségét, hogy az igen drága gyógyszerek helyett olcsóbbakat vásároljanak a betegek számára. Utasítja a vármegyét, hogy a dicsőszentmártoni Kinizsi Mihály gyógyszerésznek fizesse ki a tartományi pénztárból a nemes megye királyi pénztárnoka a megvásárolt gyógyszereket, „(…) és ugyanazon egy rendelvényben ne halmozzanak oly sok szert, mint a múlt év folyama alatt történt, s az ilyetén szükség feletti halmozással, nemkülönben a nagyon drága gyógyszerekkel, milyenek a: muria, chinin, sulphat chinin, ungh, alah, kali hydroid, extr. cort. peruv, cort peruv furcus, toreum moschus az ország pénztárát ne terheljék.”6 Kéri a főkormányszék, hogy figyelmeztessék a gyógyszerészt is, mert a jövőben az ilyen drága gyógyszerek árát nem fizethetik ki az ország pénztárából. De az epemirigyként elnevezett kolerajárvány, ha nem is tombol olyan erővel, mint 1847-ben és 1848 első fél évében, továbbra is fenyegeti a vármegye lakosságát. Az egyik levéltári irat arról beszél, hogy a Zágorba áthelyezett Szavolya dragonyosszázadról úgy kell gondoskodni kisasszony (augusztus) havának 15-éig, hogy a betegei számára két szobát tartsanak fenn.7
Bár ez a tanulmányrészlet csak egy kis szeletét ismerteti a marosszéki kolerajárványnak, eléggé szemlélteti a magyar forradalom és szabadságharc elé gördült akadályoknak egyikét.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
