Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mintha csak ez a kitartó kánikula egybe akarná mosni a késő nyarat a vénasszonyok nyarával. Még lobog a nyár, még szinte minden zöldül, alig kell hozzá néhány csepp eső. Soha nem látott másodvirágzók tombolva ontják élénk színüket.
…Mert ez még nem az ősz fuvalma,
csordultig nem édes az alma,
a lombokat sem aranyozza
az a kigyúlt, lobogó rozsda.
Ez csak amolyan előjáték,
azt próbálja, mit nem próbált rég
a nap éltette, nap égette
domboldal bágyadt szőlőkertje.
Egy-egy levél perdül a földre,
elnehezült lomb úttörője,
tar földön hánykolódó bója,
az avar szálláscsinálója.
Ősz küszöbén biztatom magam így Majtényi Erik versével is.
Szeptember 27. Kozma és Damján napja. A két szent életű keresztény vértanúnak csupán a legendája maradt ránk. Az Arábiában született ikerpár ingyen gyógyított, és a gyógyírt is ajándékképpen adta a betegeknek. A szíriai Cirusban szenvedtek mártíromságot a diocletianusi üldöztetések alatt, Kr. u. 303-ban. Tiszteletük már az V. században túlnőtt működési területükön.
Különösen a keleti egyház tartja nagyra őket, de mint az orvosok, felcserek és borbélyok (Kozma), valamint a patikusok (Damján) patrónusai, no és persze a betegségekben szenvedőké, a járvány sújtotta vidékek lakóié, egy időben nyugaton is népszerűségnek örvendtek. Ebben nem kis része volt annak, hogy mint a Medici család házi szentjeit (Cosimo Medici révén) a reneszánsz Firenze művészei sok-sok példányban megörökítették őket – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumában.
Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négy mértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna – e szavakkal indítja Jókai Mór Az arany ember című regényében A Vaskapu fejezetét.
A Vaskapu a Pojána-Ruszka-hegység és a Godján-Szárkő-hegység közötti vízválasztó hágó, amelyet a Duna áttörése választ ketté. A stratégiai jelentőségű helyen több nevezetes csata zajlott: itt folytak Traianus császár döntő harcai, itt nyomultak be a törökök, Hunyadi Jánosnak is volt itt győztes csatája a török felett.
A Kárpátok alatt az addig jól hajózható folyam hirtelen összeszűkül. A Vaskapu a hirtelen gyorssá váló sodrás és a rengeteg zátony miatt hajózhatatlan volt. Csak magas vízállásnál tudtak a hajók átjutni rajta. Ha nem volt elég víz a mederben, át kellett rakni a rakományt dereglyékre, szekerekre.
A Duna hajózhatóvá tételére irányuló munkálatok voltak már a római korban is. De igazán komolyan csak Széchenyi István kezdett el a kérdéssel foglalkozni, amikor megbízta Vásárhelyi Pált az Al-Duna feltérképezésével. A munkálatokat azonban csak 1878 után kezdhették el, miután egy nemzetközi konferencián a nagyhatalmak kicsikarták Szerbiától és Romániától a hozzájárulást a csatorna megépítéséhez. A magyar mérnököket hatalmas elismerés érte: őket bízták meg a tervezéssel és a kivitelezéssel. A munkálatokat a magyar államkincstár finanszírozta.
A csatornát fényes ünnepség keretében nyitották meg 128 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 27-én. Elsőként a Ferenc József luxusgőzhajó haladt át az új vízi úton, fedélzetén a három érintett ország: Magyarország, Románia, valamint Szerbia királyaival és kíséretükkel.
Ám a végig fellobogózott partokon magyar zászlót nem lehetett látni. Ferenc József pedig ünnepi beszédében a monarchiát igen, de Magyarországot meg sem említette. Királyi feledékenység… Magyar királyi feledékenység...
A Vaskapu-csatorna hosszú időn át nélkülözhetetlen és fölbecsülhetetlen szolgálatot tett Európának.
Szeptember 27-én, 1701-ben született Jánosi Miklós matematikus, csillagász. Bécsben szerzett tanári oklevelet, majd Nagyszombatban tanított. 1734-től a kolozsvári jezsuita akadémián a teológia és a felsőbb mennyiségtan tanára. Kezdeményezésére indult meg a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló berendezése. Legfontosabb könyve az 1737-ben megjelent trigonometriai tankönyv, amely csillagászati és geofizikai számításokat is tartalmaz. Negyvenéves korában érte a halál Szeben városában.
Asznak a rét virágai,
Hervasztván az ősz szele;
Némák berkünk lantosai,
Sárgul a fák levele! –
Az ifjúság kellemei,
És tüzei s kényei,
Az életnek örömei,
Reményei s kedvei, –
Minden a nagy természetbe
Így megyen bús-enyészetbe!
Éljünk szívünk- s lelkünkkel,
Mert mink is így megyünk-el.
Így szól Himfy, azaz Kisfaludy Sándor, 70. Dala A boldog szerelem versfüzérből. Korának imádott költője 252 évvel ezelőtt, 1772. szeptember 27-én született.
E búsulásba hajló sorok után rögtön ide teszem ezt a Himfy-strófát is, a bölcsességében derűlátó 72. Dalt:
Hűlt helye a sűrű dombon
A sok madárfészeknek;
Levél helyt a dió-lombon
Csókák s varjak lebegnek;
Fűrj és fecske menni készül,
Gólya, daru eltűnt már;
A denevér tornyában ül,
Estvénként most már nem jár;
Hamvas ködben lábbog a nap;
Hervad, pusztul a domb és lap; –
Itt az ősz! de legyen bár, –
Öröminkben nem lesz kár.
192 évvel ezelőtt, 1932. szeptember 27-én született Csicsókeresztúron Torma Zsófia, a világ első régésznője. Paleontológusnak indult: a Szászváros környéki fosszilis csigatelepeket tanulmányozta. Az 1875-ös budapesti ősembertani kongresszus után Rómer Flóris felhívására Tordos őstelepét kezdte ásatni, ahol meglepő felfedezésekre jutott. Ezt követte a Déva környéki nándori barlang kutatása. Rájuk lelve, a szimbolikus díszítésű edények jelentőségét kutatta. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem bölcsészdoktori oklevelét. 10.387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az Erdélyi Múzeum őrizte. Nyomtatásban megjelent dolgozatai közül kiemelkedik A tordosi őstelep és hazánk népe ősmythosának maradványai 1897-ből. Jellemző elhallgatottságára, hogy Sumér nyomok Erdélyben című művének reprintje 1973-ban Buenos Airesben jelent meg, azt csak 2008-ban követte a budapesti kiadás.
Szeptember 27-én (1865-ben) Kámonban született Saághy István dendrológus is. 1887-ben szerzett jogi doktorátust Budapesten. Kámoni birtokán 1891-ben kezdte el arborétumának telepítését. 1920-ban már 244 fenyőféle és 310 lombos fa és cserje élt kertjében. Az arborétumban meghonosított új növényfajtákat a Kertészeti Szemlében és a Természettudományi Közlönyben írta le. 1945-ben a háború elől menekült Ausztriába, ott érte a halál.
Szeptember 28-án, 1823-ban született Schenzl Guidó meteorológus. A stájerországi Admont kolostorának papjából magyar érzelmű, magyar intézmények alapjait lerakó, nemzetközileg is elismert tudós lett. 1854-ben kezdte meg működését Budán, 1859-től az akkor elkészült Toldy reáliskolában, az igazgatói munka mellett meteorológiai megfigyelőállomást létesített, ahol 1861-től pontos meteorológiai megfigyelések folytak. Az adatokat is ő dolgozta fel – később az intézmény Akadémiai Észleldévé fejlődött. 1866-ban bevezették a déli pontos idő jelzését – ez egy puskalövéssel történt. Az időközben akadémikussá lett igazgató-tanár bejárta az egész országot, és teljes körű földmágneses felmérést végzett. Ezen a tudományterületen két fontos művet írt: a Földdelejesség kézikönyvét és az Útmutatás földmágnesességi helymeghatározásokhoz címűt. Eötvös József akkori kultuszminiszter segítségével 1870-ben a budai várban megalapította a Magyar Meteorológiai és Földdelejességi Intézetet.
Hol a szép Gömör halmos képet ölt,
Csendes magányban él hű tisztelőd!
– írja 1846-ban kelt, Levél Pogány Karolinához című episztolájában az 1817. szeptember 28-án született pap költő, Tompa Mihály –
– Lant és biblia, e két szent barát
Karján ringatja boldogan magát.
Az én pályám szép, ámbár nem ragyog,
Én az egyszerű nép őre vagyok!
(...)Nekünk úgyis kevés öröm virít!
Olyan az is, mint az őszi kikirics,
Virága halvány, s zöld levele nincs!…
292 évvel ezelőtt, 1732. szeptember 29-én született Fichtel János ásvány- és őslénytantudós. Ügyvédnek tanult; 1787-től kormányszéki tanácsosként Erdélyben élt. Leírta a Kárpátok ásványait; felbecsülte a Tátra csúcsainak magasságát. Ásványtani érdemei okán 1775-ben a berlini természettudósok, 1781-ben a lipcsei bányászegyesület választotta tagjai közé. Az erdélyi őslénytani kutatásoknak az elindítója volt.
Lám, néhány magyar voltára büszke tudós és költő – köztük néhány magyarrá lett tudós; s a „magyar” király és sleppje, akik éppen e büszkeségükben bántották – mi több: alázták meg – a magyar alattvalókat...
E mai számvetést letudva, Majtényihoz térek vissza; Ősz küszöbén című versét így fejezi be:
… Ha majd fönn, a szirti magasban
az éles szél rézkürtje harsan,
akkor rázkódnak meg a fák is,
s mint tépett cérnájú kaláris,
sokszínű gyöngyei peregnek
az elszabadult leveleknek,
s megannyi villó tarka réteg
puhán pólyázza be a rétet.
Pihen a föld, hólepte álom
megérdemelt csöndjére vágyón,
hisz minden dolgát elvégezte,
borrá tüzesedhet gerezdje.
Maradok kiváló tisztelettel
Kelt 2024-ben, Kozma és Damján napján