2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Esik, esik, csak úgy magának. 

Két órája kopog a tetőm. 

A karcsú akácfürtök, 

mint bőrig ázott, első áldozós leányok 

összebújnak a magasban. Szemérmük 

szép rejtekhelye is látszik... 


Csoóri Sándor Lassú, májusi esője már az elvirágzott akácokat siratja az idén.

A május 22-én kezdődő csillagászati hónap az Ikrek jegyének védelme alatt áll. Ennek az állatövi csillagképnek különös jelentőséget ad, hogy a nappályára merőleges égi körív, a Tejút is áthalad rajta, s az elmúlt kétezer évben a nyári napforduló otthona volt. A legrégibb közel-keleti kozmogóniák a világ teremtését arra az időre teszik, amikor a tavaszpont állott az Ikrek csillagképben.

Az északi égbolt legfényesebb csillagai közé tartozó csillagpár a görög mitológia ikerhőseinek, Kasztórnak és Polüdeukésznak égi képmása. Apjuk, Zeusz hattyúként csábította el Lédát, aki a Tejút és nappálya másik, átellenes kereszteződése felett fogadta magába az isteni magot, ott, ahol a Hattyú csillagkép „behatol” a Tejút „vulvájába”. A félisten ikrek tojásból jöttek a világra, sapkájuk fél tojáshéj – az éggömb két fele.

E nap a biológiai sokszínűség nemzetközi napja is. 2000-ben e napon fogadta el az ENSZ-közgyűlés az erről szóló egyezményt.

A biodiverzitás és az ökoszisztémák működésének összefüggése napjainkban az ökológia egyik legtöbbet vizsgált területe. Fontossága? Hadd hozzak ide egy majdnem 200 éves példát.

Máig meghatározó hatású művében, A fajok eredetében Darwin megemlített egy kísérletet, melynek tárgya a mezei növények élettana volt. A kísérlet leglényegesebb eredménye az a fölfedezés volt, hogy minél nagyobb a kísérleti terepre ültetett fűfélék sokszínűsége, annál több növényi anyagot (biomasszát) termelnek.

Hosszú ideig homály fedte a kísérlet helyszínét és körülményeit, mint ahogy az sem volt világos, honnét szerzett róla tudomást az evolúciós elmélet szülőatyja. Évtizednyi ideje Andy Hector és Rowan Hooper tárták fel e tudománytörténeti rejtélyt. A kísérleteket George Sinclair, Bedford hercegének főkertésze végezte a tizenkilencedik század első évtizedében, a délkelet-angliai Woburn-apátság kertjeiben. A cél az volt, hogy megállapítsák, mennyire termékenyek egyes fűfajok különböző keverékei különböző termőtalajokban.

A fajok eredete egyik sora alapján számos ökológus mostanáig úgy vélte, hogy maga Darwin volt az első, aki leírta, hogy a társulások összetettsége és termékenysége összefügg egymással – írja Andy Hector, az Imperial College populációbiológiai központjának vezetője. – Felfedezésünk hátrébb tolja a társulások, illetve az ökoszisztémák ökológiájának határait, sőt tulajdonképpen az ökológia születését is korábbra tehetjük. A tudománynak ekkor még neve sem volt. (…) Darwin és kortársai vetették fel a kérdést: miben rejlik a természet sokszínűségének magyarázata? Honnét ered ez a sokszínűség? Mi az, ami fenntartja, ahelyett hogy néhány domináns faj uralkodna el az élővilágon? Ezek a kérdések az evolúció és az ökológia máig meghatározó kérdései.

„A karcsú akácfürtök,/ mint első áldozós leányok,/ összebújnak a magasban”


Az elmúlt időszakban a biológiai sokszínűség csökkenése ismét arra késztet bennünket, hogy firtassuk, milyen szerepet játszik ez a jelenség az ökoszisztémákban.

Bár a hangsúly akkor inkább a diverzitás magyarázatán volt, Darwin nyilvánvalóan megértette a dolog másik oldalát is: a sokszínűséget fenntartó folyamatok az ökoszisztémák működésére is hatással vannak.

23-án emlékezünk meg Carl von Linné születéséről. Svédországban, Rashultban született 1707-ben, s Hammarbyban halt meg 1778-ban. (Egy héttel ezelőtt írtam az e város nevét viselő orchideafajról, ami sajnos eltűnt Erdély területéről, utolsó élő példányait jómagam láttam a Faragói-tó tőzegesében 1976-ban.) Ő alkotta meg a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat), és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant.

24-e 1999 óta az európai nemzeti parkok napja annak tiszteletére, hogy 1909. május 24-én alakultak meg az első európai nemzeti parkok Svédországban.

25-e Orbán napja. A fagyosszentek utolsója, a szőlőmívelők és a velük közös érdekű kádárok és kocsmárosok félve tisztelt patrónusa, egyike a kalendárium fő alakjainak. Míg minálunk csak egy-két közmondás és szólás, meg a napjához fűződő néphit ápolja a hírnevét, addig Németországban és Németalföldön valóságos kultusz tárgya volt egészen a legújabb időkig, amit sajnos ott mára elfeledtek. A kozmopolitizmus „hozományaként” a legtöbb népszokás kiirtódott arrafelé.


Hideg májusi kert!

Micsoda zordon évszakok

rejtőzhetnek tebenned?

Micsoda tél- és őszmagok?

S ezek a felhők hova mennek?

Hová viszik reményem, kedvemet?

S hol pihensz le, május, te kedvbeteg –?

Nyugvóhelyed temető sarka-árka,

virág szemét-domb, amelyet

csókot nem látott orgonák –

halál-látott koporsófedelek –

s elhervadt koszorúkból gyűjt a Párka,

s díszít, cifráz, mint vénlány otthonát.


Jékely Zoltán Orbán-napja című versét 1943-ban írta.

De miként lett Orbán (Urban), a civilizált, finom „urbánus” pápa – ezt jelenti a neve is – a borisszák szentje? Életéről jóformán semmit sem tudunk, a II. vatikáni zsinat törölte is a római kalendáriumból. A hagyomány szerint Orbán pápa rendelte el, hogy a misekelyhet nemesfémből készítsék, ezért kezében kehellyel, később szőlőfürttel ábrázolták. Lehetséges volna, hogy e szent jelképeknek – „Én vagyok az igazi szőlőtő” – mondta Jézus önmagáról – tulajdonított profán tartalmat a középkori Európa civilizálatlan népe?

Névünnepét a nyár kezdőnapjának is tartották. A szőlőket azért helyezték oltalma alá, hogy megvédje a kora nyári szőlőkárok ellen. Orbán-nap táján virágzik a szőlő, s ebben az időszakban még támadhat fagy, súlyos károkat okozva a szőlőkben. Ezért sorolja a magyar nép Orbánt is a fagyosszentek közé.


Elszáradt, hervadt kis virágot

Találtam egy könyvben lapozva

S most róla mindent tudni vágyok,

A lelkem belengi sorsa.


Mikor virult, s hol? melyik évben?

Soká virult? Ki tépte le?

Hogy halt meg? szép vagy durva kézben?

S e könyvbe mért került bele?


Magam is gyakran teszek, akárcsak könyvjelzőként is, egy-egy szál virágot olvasmányaim lapjai közé. Aztán sokukról évekig megfeledkezem, s mikor kicsusszan egy-egy valamelyik könyvből, már fel sem tudom idézni, miért is került – és mikor – éppen oda.


Boldog találkozás tanúja

Vagy bús válásé, nem tudom;

Magános vándor esti búja

Rejlik talán e szirmokon.


Hol él a nő? a férfi hol jár?

Régmúlt sorsukba vajh ki lát?

Vagy talán ők is porlanak már,

Miként e porladó virág…


A vers – Virágszál – Alekszander Szergejevics Puskiné. 26-án született, 1799-ben.


Vajon megvannak-e még azok a kották, amelyekből először énekelték a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete Aquincumban rendezett találkozóján 1922. május 22-én a Csanády György versére írt kantátát, amelynek zenéjét Mihalik Kálmán leánykarra komponálta? S vajon préselendő virág került-e valamelyikbe akkor?


E megválaszol(hat)atlan kérdéssel búcsúzom mára, kedves Olvasóm.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2020-ban, 98 évvel a Székely himnusz első előadása után

Csókot nem látott (Josika-)orgonák

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató