A természet kalendáriuma (CCCXXXVIII.)

Cammogva lép, szelet köhög

s reszketve rázza vén fejét,

amelyről hulló hajaként

repül, száll a hó szerteszét.

Az első maradó hótakaróról jutottak eszembe a 102 éve, 1906. december 18-án született Zelk Zoltán Decemberének sorai.

Olykor megáll és nézi a

rőzsegyűjtő szegényeket

s ő őrzi csillaggal ama

jászolban alvó kisdedet (...)

December 21. a csillagászati tél kezdete, az év legrövidebb napja. Ezen a napon a Nap éppen a Baktérítő fölött áll, délben pontosan a zeniten, s a Bak jegybe érve, térül is vissza az Egyenlítő felé. A déli félgömbön a nyár közepe. A téli napforduló ünnep volt már a primitív népek számára, s az a keresztényeknek is. Innen rövidülnek az éjszakák, nyúlnak a nappalok.

Ünnep. Az embernek szüksége van ünnepekre. Az életutazás megállói. Jó, ha az állomásokon valaki vár. Ha nem, akkor önmagával kénytelen találkozni. Szembenézni.

 „Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen – írja Márai Sándor Az ünnepekről – Ölts fekete ruhát. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről.

Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. (...) Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, (...) legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

Az 1931. december 18-án született Gyurkovics Tibor írta volt a Karácsonyról:

Egy bizonyos idő után

akárhány karácsonyfát láthatsz,

mindig csak egyet látsz

s a többi látszat.

A karácsonyfa a Baké. Csillagászati hónapja december 22/23-án kezdődik. A Bak csillagkép Kr. e. 2000-ben adott otthont a Napnak. A magyar elnevezés pontatlan, a görög Aigokerosz, illetve latin Capricornus „kecskeszarvat viselőt” jelent. Csillagmitológiája szerint a halál állapotából visszatérő isten jelképe, aki azért jelenik meg kecskegida képében, mert a mítoszok szerint a hérosznak (istennek) át kell esnie egy sajátos törzsfejlődésen: hal képében tölti magzati létét, négylábúként születik e világra, emberként él, s madáralakban távozik.

Esik a hó a jégre, nádra

esik szememre, szempillámra,

esik bokorra, fűre, fára

esik a fázó vadmadárra,

esik, esik csizmám nyomára,

veszem kölcsönbe a szót Tóth Évától; így folytatja Esik a hó versét:

hogyha keresne sem találna

senki, pedig milyen jó lenne,

hogyha valaki megkeresne,

megfogná a kezemet szépen

s együtt mennének a hóesésben,

együtt mennénk a havon, a jégen,

amíg csak süt a nap az égen

és mikor a nap lemenne

a hó örökre betemetne.

101 éve, 1907. december 23-án költözött a csillagvilágba a hélium felfedezője, Pierre Jules César Janssen francia csillagász. Már 43 éves volt, amikor 1861-től az akkor újdonságnak számító csillagászati színképvizsgálatokkal kezdett foglalkozni. 1868-ban ismeretlen spektrumvonalat fedezett fel a Nap színképében. Ezt a vonalat Joseph Lockyer is észlelte, s elnevezte az új elemet héliumnak.

(...) Mintha ébernek lenni se lenne mire,

elveszett grófnői hajtű a hímrigó csőre,

fekete gombolyagba tűzve,

legombolyított lábnyomát

hagyja maga után a fűben, kikötve

ül a fonál elején, vár, elgurul, megáll,

mintha nem lennék, nem is lenne.

Így láttatja decembert Ágh István a Hibernákulumban.

És ugyanúgy a meggyvágó, tolla-divatba

unja magát a tiszafán,

hamukék gallérba gunnyasztott,

szélfútt karácsonyi dísz

maradékának avanzsálom, 

    megcsodálom,

ha mégis mozdul valamit

rég elpördült magért a másik

    ágon. (...)

24. Karácsony böjtje Ádám-Éva napja. A halott természet életre igézése, a megújulásra való előkészület. Vigília. A Biblia nem árulja el, hogy a jó s rossz tudásának fája milyen gyümölcsöt termett. Az ókori zsidó szentírás-magyarázók szőlőtőkének, cédrátcitromnak (Citrus medica), datolyapálmának hitték. A köztudatban mégis úgy él, hogy annak a fának a gyümölcse, amelybe harapva az első emberpár a bűnt is megízlelte, csakis alma lehetett. Ez az értelmezés ógörög hatásra születhetett. Az alma a Biblia földjén nem őshonos. A birsalma igen, id. Plinius „aranyalmának” nevezi.

Ádám s Éva paradicsomból való kiűzetése a csillagmitológia szerint arra utal, hogy amikor a Nap a Tejúton halad át látszólagos égi útján, fordulópontokhoz, ajtókhoz, kapukhoz érkezik. A római naptárban az első fordulópont január. A latin ianua ajtót, kaput jelent.

A kapun keresztül Isten nem belép a világba, hanem beleszületik a változásba, mint ahogy a földbe rejtett, hó alatti mag megmozdul, kikel s szárat hajt tavaszkor. Jézus születése arra ösztökéli az embert, hogy igyekezzen értőn szeretni az univerzumot. A betlehemi jászolt angyalok s a csillagok – a kozmosz küldöttei, állatok, pásztorok s a királyok – az élők küldöttei – veszik körül. A létezés öleli körül a Bölcsőt.

Mögötte elmaradt a nagyhavas,

Mögötte elmaradt a rengeteg,

A piacon most megállnak vele

A nagy utat járt, csendes szekerek.

A karácsonyfa megérkezik. Reményik Sándor versében a karácsonyfává nemesedett lucfenyő érkezése – születés.

Vizsgálgatják növését, termetét,

Az emberek közt kézről-kézre jár.

Az óriás lemetszett, csonka karja,

A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

Csodálkozva tekintget szerteszét

És fájón leheli ki illatát.

Egyben ünnepre felszenteltnek is,

Halálraszántnak is érzi magát.

Karácsony estéje virrasztás. Vigília. A fel-ékesített karácsonyfa s az ajándékozás ünnepe. A karácsonyfa valahol Strasbourg környékén születhetett meg: 1605-ből vannak róla feljegyzések. Egy legenda Luther Mártonnak tulajdonítja a karácsonyfa föltalálását. Annyi igaz, hogy elterjesztése a német lutheránusok érdeme, akik – a katolikus rítusokkal való szembefordulásként – adtak új, keresztény értelmet a fenyővel kapcsolatos, néphagyományban tovább élő régi pogány germán hiedelmeknek. Néhol ma is más örökzölddel: magyallal, fagyönggyel, borostyánnal díszítik az otthonokat – Európa-szerte általános ősi szokás, hogy a téli napfordulót s az újévet zölddel köszöntik.

A gyertyák s a fényszórók – a betlehemi éjszaka világossága, az ajándékok – a pásztorok s keleti bölcsek kincsei. Régebben a fenyőt nyalánksággal, almával, naranccsal, aranyozott dióval, tarka papírdíszekkel ékítették; tetején csillag vagy angyalkép koronázta. Gyertyáit először december 24-én este gyújtották meg, utoljára vízkeresztkor. Magyarhonban Brunswick Teréz állíttatott először karácsonyfát, 1825-ben.

25. 2018 évvel ezelőtt megszületett a Kisded. Karácsony. Az öröm s békesség, a család s gyermekség, az otthon s szülőföld ünnepe.

 „Mily csodálatos az Isteni gondviselés, amelyik napon a Nap született, jött a világra Krisztus is!” – áradozott Szent Ciprián, Karthágó III. századi püspöke, noha I. Gyula pápa csak 350-ben nyilvánította december 25-ét a Megváltó születésnapjává. Addig az időpontig az évnek szinte valamennyi napját számba vették a teológusok Jézus Krisztus születésnapjaként. A születés lehetséges történelmi időpontja ma sem tisztázott, de az örmény egyház kivételével, mely január 6-án ünnepli az eseményt, a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.

26. Szent István napja. Kezdődik a regölés – a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása. A középkorban csak regösök, azaz királyi együtt ivók (combibatoros regales) voltak. A XVI. században a Bornemisza Péter által lejegyzett bájoló imádságokban merül fel először a regös szó jelzőként. 

Szintúgy e században Heltai Gáspár ír a regölésről s a regelő hétről. A sámánok varázslásörökét a királyi mulattatók, énekmondók, a regösök tevékenysége vitte tovább. Ősiség.

Egyetlen adat ellenpontként az elembertelenedő világból. 1982. december 26-án a Time magazin olvasói által választott év embere egy személyi számítógép volt...

El-elnézlek ti hontalan fenyők,

Ti erdő-testből kitépett tagok.

Hányan mondhatják el ma veletek:

Óh én is, én is hontalan vagyok!

Reményik Sándor szavával A karácsonyfa panaszkodik így. Egyre inkább joggal. (?)

A karácsony számomra az első havon túl a mindenség örök gyöngédségű hűsége.

Boldog új esztendőt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2018-ban, Tamás napján