December kopogtatójára Juhász Ferenc Mint tollfosztó néni a tollat… verssorait hívom segítségül. Körbetekintve a tájon mély nyugalom vesz körül. A szinte szürreális lebegésbe hangjukkal repülnek be az itthon maradt énekesmadarak. A város központjába is bemerészkednek, élelmet keresve rászállnak az erkély deszkaasztalára, bekíváncsiskodnak az ablakon.
Kis erkélyemre egész télen át
kikötök faggyút
vagy jó szalonnát,
rigók és cinkék
lakmároznak rajta...
Várnai Zseni Télen című versével készítgetem magam s unokáimat a madáretetésre. Már évek óta maguk gondoskodnak a kis vendégekről, s gyönyörködnek serény röpdösésük láttán.
Majd fütyörésznek
érette tavaszra,
s a fák kérgéből
kiszedik a férget
Így fizetik a téli vendégséget.
Apró sóhajokban lélegzik a táj. Kezd hullani a hó. De máris meggondolja magát, eláll. Köd ereszkedik le. Ólmos eső indul, nyomot hagy a kint felejtett sütőtök héján. Felcsillantja narancssárgái alatt szunnyadó, fagyba forduló melegségét. Vagy már csak annak hiányát?
Köd száll, lomha madár és angyal suhog át a sötéten
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten (…)
Radnóti Miklós Naptárának Decembere ez, 1941-ből. Köd és apró szemű eső telleti a napot.
A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.
Dsida Jenő 1925-ben írta e sorokat, a Decemberben
Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél (…)
Ez alkalommal én is mesébe illőt, de igaz történetet mesélek, kedves Olvasóm.
175 évvel ezelőtt, 1843. december 11-én született Robert Koch német orvos, mikrobiológus, a bakteriológia egyik megalapítója.
Életútja szép példája annak a számtalan helyen (többé-kevésbé helytelenül) idézett (vagy éppen átírt) – és jó néhány természettudósnak tulajdonított – kijelentésnek, miszerint:
„Én távolabbra láthattam, de csak azért, mert óriások vállán álltam”.
Szó szerint ez áll Isaac Newton 1675. február 5-én keltezett, Robert Hooke-nak írt levelében. (Az újkori tudománytörténet egyik legnagyobb alakja, többek között a tömegvonzás törvénye felfedezőjének e szinte vallomás értékű mondatát a sejt felfedezőjéhez, annak elnevezőjéhez intézte. Hooke alkotta meg a sejt fogalmát. A tudományos név a latin cellulából onnan ered, hogy a növények sejtjei emlékeztették a szerzetesek celláira. A biológia tudományának egyik fontos mérföldkövét jelentette annak felismerése, hogy az élő anyag sejtes szerkezetű.)
Koch egyetemi tanulmányait Göttingenben kezdte, a természettudományi karon. Három szemeszter után váltott az orvosira. Nagy hatással volt rá anatómiatanára, Jacob Henle, aki már 1840-ben arról ír könyvében, hogy a fertőző betegségeket apró paraziták okozhatják. (Henle elsősorban anatómus volt, többek között ő írta le a vese működési egységének, a nefronnak a „hajtűkanyarját”, az azóta is nevét viselő Henle-féle kacst.)
Koch 1866-ban, már végzett orvosként, Berlinben tanult tovább. Itt ismerte meg Rudolf Virchow, a tudományos orvoslás egyik megalapítója nézeteit. (Virchow leghíresebb felfedezését a Sejtpatológia című művében fogalmazta meg. A sejtelmélet korábbi nagyjainak – Robert Hooke, Theodore Schwann és Matthias Schleiden – kutatásaira támaszkodva Virchow kimondta, hogy a betegségek a sejtek szintjén jelentkeztek, és megalkotta az „omnis cellula e cellula” posztulátumot, vagyis hogy sejt csakis egy másik sejtből keletkezhet.)
Koch 1872–80 között tisztiorvosként dolgozott. A lépfene abban az időben sok kárt okozott az állattenyésztőknek. A Bacillus anthracis baktérium akkor már 20 éve ismert volt, de egyértelmű patogenitását Koch igazolta. Eredményei – sajátos csavar – nem orvosi szaklapban, hanem a Breslaui Egyetem botanikai folyóiratában, Ferdinand Cohn szaklapjában jelentek meg. Koch egy csapásra híres tudós lett.
A következő négy évben továbbfejlesztette baktériumtenyésztő, -festő és -fotózó módszereit és tanulmányozta a sebfertőződést okozó mikroorganizmusokat. Kidolgozta a baktériumok szilárd táptalajon való növesztését, amire először krumpliszeleteket, majd zselatint használt. A zselatin azonban 37°C-on, a humán kórokozók ideális tenyésztési hőmérsékletén elfolyósodik. Ezért egyik asszisztense, Julius Petri javaslatára a tengeri vörösmoszatokból kivont agar-agart kezdték alkalmazni a róla elnevezett Petri-csészékben.
Koch ekkor dolgozta ki mind a mai napig érvényes posztulátumait: azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell egy bakteriális kórokozó azonosításakor.
Berlini kutatóévei kezdetén Koch tanulmányozni kezdte a tuberkulózis (tüdővész, gümőkór) okát. A betegség természete akkor még nem volt világos, sokan öröklődőnek gondolták. Koch igazolta, hogy a tuberkulózis fertőző, és sikerült azonosítania a kórokozót, a Mycobacterium tuberculosist.
1883-ban Egyiptomban az ott kitört kolerajárványt tanulmányozta. Nem sikerült megbízhatóan azonosítania a kórokozót, mielőtt a járvány véget ért volna, azért később Indiába utazott, és izolálta a Vibrio choleraet, és bizonyította a már 30 éve ismert baktérium patogenitását.
1905-ben a tuberkulózis kórokozójának felfedezéséért részesül élettani-orvostudományi Nobel-díjban. Élete végéig aktív kutató orvos volt. 1910. április 9-én szívrohamot kapott, de május 24-én már újra előadást tartott a Porosz Tudományos Akadémián a tuberkulóziskutatásról. Három nappal később egy újabb szívrohamba belehalt.
Kitüntetések, díszdoktori címek, díszpolgárságok, számos tudományos társaság tagsága – emlékezete ma is élő. Halála után az általa igazgatott intézet, egy tudományos, róla elnevezett díj, számos német iskola és utca viseli a nevét. S egy felszíni alakzat – a Koch-kráter – a Hold sohasem látható félgömbjén.
Most éppen újhold van, eztán kezd első negyeddé telni. Vasárnap éppen látszani kezd pengevékony „D” betűje napkelte előtt. Égi útját a Nyilas csillagképben folytatja, s 14-én földtávolba kerül: kb. 405.000 km-re lesz ekkor tőlünk.
A kitisztuló decemberi égen a bolygók mindegyike megkereshető. A Merkúr napkelte előtt a délkeleti látóhatár közelében lesz. 15-én már két órával kel korábban, mint a Nap, idei legjobb hajnali láthatóságát adva. Aztán lassan közeledik a Naphoz, de 31-én is még több mint egy órával kel előtte.
A Vénusz magasan ragyog a hajnali délkeleti égen, kiválóan észlelhető. A hónap első dekádjában több mint három órával kel a Nap előtt.
A Mars előretartó mozgást végez a Vízöntőben az esti szürkületben. Az éjszaka első felében látható a délnyugati ég alján, éjfél körül nyugszik le.
A Jupiter előretartó mozgást végez a Skorpióban.
A Szaturnuszt még megkísérelhető felkeresni napnyugta után a Nyilasban.
Az Uránusz az éjszaka nagyobb részében kereshető, hajnalban nyugszik le. 3-tól a Halakban végez hátráló mozgást.
A Neptunusz az esti órákban figyelhető meg, előretartó mozgást végez a Vízöntőben. Késő este nyugszik.
Szép égi jelenségnek ígérkezik a Geminidák meteorraj: a hulló csillagok nagyjából két héten keresztül láthatók. E meteorok fényesebbek az átlagosnál, a Föld légkörének felső rétegét 35 km/s sebességgel érik el. Maximumuk december 13-ról 14-re virradóra éjfél után fél órára tehető. Ekkor akár 120 felvillanás is lehetséges egy óra alatt. Látványos égi tűzijáték várható. A meteorraj a nevét az Ikrek – latinul Gemini – csillagképtől kapta, onnan radiálnak. Először 1862-es feljegyzésekben említik a Geminidákat. Ekkortól keresztezik a Föld keringési pályáját. Fizikai forrásuk a Phaethon kisbolygó.
Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál (…)
Lám, megint Dsida Jenőt hívom segítségül. A sötétség versén túl a mindenkori tudásszerzés mély zengésű húrjai üzennek: a hó alatt csíra él, s várja az új tavaszt. Mi meg, elébe menve, próbáljuk meg megérteni s felfedezni titkait.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
