Áprily Lajos kérdése Őszvégi kicsi dalában úgy állítja szembe egymással a nyarat s a telet, miként a két katonaszent, György és Dömötör az évet. A magyar Szent Korona abroncsán is éppen átellenben van a két szent. Ahogy a kalendáriumban is: György napjával (április 24.) Dömötöré (október 26.) éppen átellenben van. Az évet két egyforma félkörbe vágják, katonákhoz illően: a nyár a hadak évadja, a tél a fegyvernyugvás ideje.
Dél felé futó hajó,
zöld olasz part volna jó…
Hűlő erdőn sír az őz,
búskomorrá nő az ősz,
fénye, színe ködbe hal,
s csak kísérgetsz, kicsi dal:
Öregember, jön a tél,
meneküljön, aki fél.
Menekülj, míg megtudod:
sohasem lesz otthonod…
Az ősz a behordás ideje. A nyár ízeinek elraktározása télire. György ízeit Dömötör kóstoltatja.
De vajon mennyire természetes ma ízeinek világa? A kakaó illata, az eper aromája, a citrom zamata, a málna íze?
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire „kakaóitalt” iszik, a laboratórium ízeit nyeli. Aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal. Aki bolti citromlevet tesz a teába, az a penészgomba „váladékát” kapja. Az édeset idomított baktériumok „köpik ki”. A savanyú a gombák „izzadmánya”.
Louis de Funès 1976-os Szárnyát vagy combját? filmjének szatirikus üzenete mintha valósággá kezdene válni…
Falevél hull, hulldogál az ágról
A ma embere egyre jobban eltávolodik a természettől. Az elmúlt évben az USA-ban az asztalra került ételeknek már 96%-a (!) ipari termék volt.
Szinte észrevétlenül manipulálja érzékeinket egy világhatalommá szerveződött maffia, az ízipar. Laboratóriumokban előállított aromákkal, ízfokozókkal változtatja meg ízlelésünket. Nem azt esszük, amit enni vélünk. Szinte semmi sem az, aminek látszik.
Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor és néhány titkos összetevő keverékéből. A Föld teljes epertermése az „eperből” készült fagylaltok, joghurtok, desszertek mennyiségének 1%-át sem fedezné. Egy amerikai cég baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik ricinusolajból őszibarack aromát. Az Athlon nevű cég madártollból péksüteményt, a General Foods fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát. Az amerikai Procter and Gamble a gyapotszálat is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek.
„De hát végül is – mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke – az élvezet fantázia dolga.”
Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak, köztük hétezer aromát. E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit – üzleti titok! – nem árulják el, az élelmiszeripari termékek többsége élvezhetetlen és eladhatatlan lenne.
Az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a citrancs, az acetyl-pyrolin a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel. A füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak „folyékony füstöt” használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg lehet „érlelni” a terméket. A Danone Actimel „szuperegészséges” joghurtital két veszélyes édesítőszert tartalmaz: aszpartámot – nem összekeverendő az aszpartámsavval – és K-aceszulfámot. A Knorr és a Maggi zacskós levespor ízfokozókkal hazudik: a négy főre szóló adagban mindössze két gramm szárított marhahús található.
A McDögölsz- (gyorsétterem) nemzedék már nem ismeri az ételek eredeti ízét, illatát. Életében soha nem szagolt vargányát, nem kóstolt havasi málnát (van már vadmálna aroma is!), nem érezte az október végi eső áztatta föld illatát, számára ismeretlen a naspolya zamata.
Az íz az ételek lelke. Aki az ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése. Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ma becsapják íz-lelésünket, holnap elfeledtetik velünk a hervadó őszirózsák illatát, holnapután?
A kertemben járok, és szomorú vagyok,
szomorú, mint a fák, s hervadt virágok.
Az egész föld olyan árva, oly elhagyott,
mintha megunta vón Isten e világot (…)
Éreztem, mikor a holt föld kebeléből
a zöldelő élet miriádja kélt föl:
almafám rózsaszín virágba öltözött,
(…) pohárkáit a hajnalka kitárta
s mézét a zümmögő méhnek kínálta:
szőlőm sátort emelt a zöldelő dombon: –
virág volt a földön, gyümölcs volt a lombon.
A 96 éve, 1922. október 30-án örök kertjébe költözött Gárdonyi Géza Novembere ez.
(…) Pusztulás és halál. Ez most a föld képe.
A nap is búsan jön reggel föl az égre,
(…) Künn a falevél hull, hulldogál az ágról.
Gondolkoznak ők is a mulandóságról…
Tízszer több ideje, 501 éve, hogy Luther Márton 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi vártemplom kapujára a 95 pontot.
Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak,
Zöldből szürkébe halványult remény,
Kiábrándulás, te keserű füst:
Oltárok romján imbolyogva szálló (…)
Így kezdi Reményik Sándor Az óriás című versét. Mert téziseiben elutasította a búcsúcédulák romlottságát, a bűnök pénzzel való megválthatóságát, Luthert a pápa kiátkozta s kiközösítette.
Egy lélek.
Milyen kicsi. – És milyen végtelen (…)
S ő vallomást tesz: Nem tehetek másképp (…)
Hallotok döngő léptei nyomán
Recsegni korhadt birodalmakat?
Mert ami korhadt, az a korhadásé!
És ami lélektől lett: megmarad.
Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak,
Zöldből szürkébe halványult remény (…)
Október 31. a reformáció emléknapja. Luther Wartburgban 1522-ben lefordította németre az Újszövetséget. Évszázados harcok árán az új irányzat lett az evangélikus, míg a nála radikálisabb, Kálvin János vezette irányzat a református vallás alapja.
Törpék mi mind, akiknek óriások álmát
Álmodni adta Isten:
Jertek ma velem. (…)
Félre nem értve – aminthogy a kálvinista Áprily Lajos sem – e hívást, irányítsuk lépteinket mai sétánk utolsó állomása, a temetőkert felé.
A tűzfalakra hűs ködöt
sír a november mélabúsan.
Emberfürtös villamosok
futnak a ködbe koszorúsan.
Mindszent-virágos ár sodor
s egy dísztelen sír gondja éget:
ó, hogyha áthajítanám
koszorúval a messziséget.
Tudom, hogy vár ma, nő a köd,
nincs rajta rács, nincs rajta kőjegy.
Határon átkiáltanám:
ringasd szelíd karokkal, Őrhegy!
A zsibongó várostömkeleg foglya írta 1934-ben Mindszent című versét a nagyenyedi sírkertbe címezve. Mindszentek ünnepét emléknappá Kr. u. 741-ben nyilvánította III. Gergely pápa.
Gondolkoznak ők is a mulandóságról
Körül az este glóriás:
ezernyi gyertya gyúl – s kilobban.
Ő alszik fénytelen tovább
a kergetőző évszakokban:
Hó villan. Vérpiros bogyót
fehérbe ejt a rózsa bokra.
Sírok között friss por szitál
a temetői nyúlnyomokra.
Aranybogár a bodzafán,
a csúcson villámok csatáznak.
Karó-dárdás teraszokon
asszonyok szőlőt karikáznak.
A sárga gesztenyés tövén
az élet ifjú láza tombol.
A labdázó fiúk zaját
szél hozza a kollégiumból.
S jönnek szirénás, vad szelek,
hogy fenn az új telet jelentsék.
Az én életem évszakos,
az ő évszaka: végtelenség.
November első napjával lépünk őszutó, az enyészet havába.
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
Radnóti Miklós Hónapok Naptár sorozatának Novemberét 1939 januárjában írta. A kor? 1939 októberében Sík Sándor felkérésére régi magyar nyelvről modern magyar nyelvre írt át egy katolikus imakönyvet. 1940-ben jelent meg Dicsőség! Békesség! címmel Sík Sándor neve alatt. 1940. szeptember 9-én kezdte meg első munkaszolgálatát…
Fordul az Hold: mivel tulajdon fénye nincs.
Kitetszel, mástól vett sugárokat úgy hints.
Elfogysz, ha csak táplál más által gyűjtött kincs.
Mit tehetnénk? Fogadjuk meg, amondó vagyok, Gyöngyössi János református lelkipásztor uram intelmét végezetül, amely írva vagyon Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre versezeteiben a November hónapról.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
