2024. july 21., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

El-elnézlek ti hontalan fenyők,

Ti erdő-testből kitépett tagok.

Hányan mondhatják el ma veletek:

Óh én is, én is hontalan vagyok!


Reményik Sándor ezzel kezdi 1930-ban versét; A karácsonyfa panaszkodik emígy:


Piacra vitték testem, s a lelkem,

És alkusznak az életem felett.

És fehér vattát aggatnak reám:

Mű-zúzmarát a zúzmara helyett.


Tudom: elszárad a levágott kar.

Tudom: én vissza nem jutok soha

Az ősrengeteg anyakebelére.

Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.

S a végtelen helyett egy szűk szoba.

Feszty Árpád: Bányaszerencsétlenség


December. Nagy Péter orosz cár 320 éve, 1699-ben az orosz-bizánci naptár helyett bevezette a Julián-naptárat, így a „világ keletkezésétől” számított 7208-as esztendő az 1700-as sorszámot kapta, az év pedig, parancsára, szeptember elsején kezdődött. (A Gergely-naptárat Péter cár katolikus, vagyis „eretnek” volta miatt utasította el.) Ellentmondásos reformátor zsarnok volt. 1698-ban szakálladó címén 50 rubelt vetett ki azokra, akik nem vágatták le a szakállukat, de rendeletben kötelezte az udvaroncokat és a hivatalnokokat is a nyugati öltözékek viselésére. Viszont életcélját – országát igazi európai nagyhatalommá fejleszteni – megvalósította. 1703 májusában alapította meg a Néva deltájában a későbbi Szentpétervárt, amit égi patrónusáról, Szent Péter apostolról nevezett el.

December. Egy másik zsarnok bukása. 30 éve, 1989 decemberében döntötték meg a Ceauşescu-rezsimet.

2019. december. Tőkés László szavaival üzen Temesvár: a megmaradt nép „él és élni akar, állja a kedvezőtlen idők és körülmények ostromát.”


Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek,

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Ady Endre A Tűz csiholója verse illő igéje a 2017-ben megjelent Hit és nemzet – Tőkés László breviáriuma című kötet invokációja:


Az első emberi bátorság

Áldassék: a Tűz csiholója...


Erre is felel Reményik Sándor A karácsonyfa énekel című replikaverse. Folytassuk ezzel december közepi sétánkat:


Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.

A szűk szobában is terem öröm,

Gyúl apró gyertya ínség idején,

Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,


Óh csak legyek a fény forrása én,

Apró gyermekek bálványozott fája,

Én az idegen, én a jövevény,

Égő fenyőfa, égő áldozat,


Akit az Isten ősi otthonából

Emberek örömére elhozat.

Csak rajzolódjék mélabús árnyékom

Imbolyogjon a szűk szobák falán,

Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Zimankós fenyvesekből előoson…


24-én, karácsony napján született, 1856-ban Feszty Árpád, A magyarok bejövetele festője. Első természetélménye a felvidéki Martos, apjának birtoka. (Ma a legnagyobb turulábrázolás – egy szabadtéri színház formájában.) Martosra az út még kocsin is vagy fél napig tartott a víztükrök, mocsaras rétek, nádasok közti vég nélküli kanyarulatok miatt. A táj olyan volt, mint a honfoglalás utáni idők egyik itt maradt darabja.

Budán a reáltanodában tanára volt Izsó Miklós, aki rajzolni tanította. Az iskola szigora miatt Feszty elszökött, s beállt vándorszínésznek. És festette a díszleteket is. A városról városra vándorlás élménye köszön vissza később művészetében: a természeti táj varázsa. Alföldi táj, Pusztai találkozás télen, Bányaszerencsétlenség – képeit a Vasárnapi Újságban méltatták.

1880. Nem csupán a Golgota képe lett az őszi képtár szenzációja, de ő festette a Természet hangjai című operaházi freskókat is.

1891-ben kezdett hozzá legismertebb alkotása, a körkép megfestéséhez. Jókai Mórnak, apósának a fantáziáját megragadta egy körkép festésének az ötlete, de Feszty eredeti témaválasztásával, az özönvíz megfestésének gondolatával nem értett egyet. Mivel pár év múlva a millenniumot ünnepelné az ország, a magyar történelemből kell témát választani – érvelt. Nyáron a Vereckei-szorosnál elkészültek az első vázlatok. Kutatás, adatgyűjtés, megfeszített munka. (A körképen ábrázolt tájat, a festés helyszínét 

Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész azonosította, miután 1996-ban a képet látva, felismerte a Munkács környéki hegyeket.)

1894 tavaszán befejeződött a nagy mű, a millenniumi rendezvénysorozat fénypontja. Rengetegen, akár szekéren is, zarándokoltak Pest-Budáig, látni a Kossuth-mauzóleumot, s megtekinteni A magyarok bejövetelét. Kis méretű litográfia és a Kossuth-sírról egy szál préselt virág tanú reá dédnagyapám hagyatékából.

A vásznat később lebontották és Londonba szállították a Világkiállításra. Hatalmas anyagi bukás: a külföldet nem igazán érdekelte  A magyarok bejövetele. (Nincs ez manapság sem másképp, nem csak festmények vonatkozásában…) 1909-ben vitték vissza Budapestre, majd 1909. május 30-án sor került A magyarok bejövetele második ünnepélyes megnyitójára. A festményt az utaztatás megviselte: rossz állapota miatt fel kellett újítani. A körkép látogatottsága csökkent; oka volt ennek az is, hogy egy városligeti, rosszul megépített épületbe került. Másrészt az embereket ekkorra már egyre inkább a mozgókép érdekelte, a körkép már nem számított akkora látványosságnak, mint néhány évvel korábban.

Feszty Árpád 1914-ben halt meg, pünkösd hajnalán.

A II. világháborúban bombatámadás érte a körkép épületét is, a festmény károkat szenvedett, a vásznat nem védte semmi az esőtől, hótól. A határmódosítások után megmentője, Feszty István, a festő unokaöccse „külföldivé” vált, Feszty Masának, Feszty Árpád lányának pedig nem volt lehetősége, hogy megmentse a képet. A kép darabjait később összegöngyölték és különböző raktárakban tárolták. Nemzedékek nem láthatták: nagyszüleim, szüleim nemzedéke.

Az 1970-es években határozat született a Nemzeti Történeti Emlékpark építéséről Ópusztaszeren. Megkezdődtek a restaurálási folyamatok, és a körképcsarnok építése is. Az építés 1979-ben abbamaradt, a vászon darabjait újra hengerekben raktározták el.

1991-ben egy lengyel restaurátorcsoport nyerte el a körkép helyreállítására kiírt pályázatot.

Feszty alkotása 1995-től újra az eredeti szerepét tölti be Ópusztaszeren. Megtekintése lélekajándék.

(...). Zimankós fenyvesekből

előoson a téli szürkület.

Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva

koldus szatyorban gondot gyűjtenek.


Egy vonat sípol messze valahol.

Fulladtan vész el fák között a hang.

Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze

kísértethangon fölsír egy harang.


Olyan este ez is csak, mint a többi:

olyan a színe, nyirkos ködszaga.

Pedig valahol szent titokpalástban

csodát takargat ez az éjszaka...!


A Karácsonyi versek közül eme elsőt Wass Albert Bajorerdőn írta, Plarnhofban, 1945 karácsonyán.


Angyalok húznak a világ fölött.

Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!

Megszületett az Igazság, a Jóság,

akit úgy vártunk: megszületett végre!


(...) A jászol fölött fölragyog egy csillag,

néhány angyal és gyermek énekel...

Szelíden száll az ének és a pára

szurtos ólból a fényes égre fel...


(...) Mintha nem történt volna semmi sem.

Meresztgetik szemeiket a kandik

királyok, bölcsek, költők, hadvezérek... 

amíg lassan a csillag is kialszik.


A zord-sötét zimankós fenyvesekből

előoson a téli virradat.

Ködrongyokban gunnyasztanak a házak

s vacognak vedlő gondjaik alatt... 


Áldott, békés karácsonyt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, a téli napforduló táján

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató