Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
– Ősz végi melankólia. Kérdést kötöz reá Dsida Jenő. A sötétség verse így folytatódik –
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrű lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szívódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.
Korán sötétedik. Az abszurd és idióta óraátállítás után még korábban.
(Az idiosz az ógörögöknél még magának való embert jelentett. A rómaiak a tudatlant, a kontár embert értették alatta. A ma Homo sapiense is bele akar kontárkodni az óraátállítással a természet rendjébe. Évszázadnyi idő kellett hozzá, hogy ráébredjen kísérletezgetése sikertelenségére.)
Felnézek az égre. Fölöttem már, kissé dél felé a zenittől, ott fityegnek a Halak. A mitikus két hal. A tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartózkodik itt a Nap: itt keresztezi egymást az égi Egyenlítő és az ekliptika. A precesszió miatt a tavaszpont 6000 év múlva innen lép át a Vízöntőbe. Az ógörögök Aphroditét és Éroszt képzelték bele ebbe a csillagsokadalomba. A mítosz szerint kettejüket a szörnyeteg Tüphon támadta meg. Ők a tenger vízén keresztül menekültek, hallá változva. Hogy el ne sodródjanak egymástól, egy szalagot kötöttek egymás lábára. Ez pislákol fölöttem most a tiszta égbolton megtört vonalával. A Pegazus négyszögétől D-DK-re jól kivehető az egyik hal – Érosz – hét csillagból álló gyűrűje.
A halaktól délre Cet, innen kelet felé haladva az Eridánuszt az Orion követi. Fölötte a Bika, a Kos és az Androméda vezet vissza a Pegazushoz. A Pegazus fejétől nyugatra a Csikó, a Delfin és a Róka. A Rókától észak felé a Hattyú, a Lant a Céfeusz és a Sárkány fénylik. A Sárkány farka a Kis Göncöl és a Nagy Göncöl közé ékelődik. Innen K-nek fordulva a Hiúz és a Zsiráf között elhaladva a Szekeres vezet vissza az Orionba. Ez utóbbi és az Ikrek között, ami szinte rátapad a K-ÉK-i horizontra, a Hold üdvözöl. Három napja volt telehold.
A holdat bámulom,
a holdat,
a november öléből burjánzó
ködben
csapzottan-lógó teliholdat,
– írja Novemberi holdjában Tornai József –
hamar besötétült,
(…) a november-asszony
terebélyes szoknyáiból
bágyadtan fölbukó holdat
figyelem,
a véres teliholdat,
korán fekete lett a délután,
feketerigók csettegnek
és én a halálos lókoponyájú holdnak,
a lüktető homlokú teliholdnak
suttogom:
(…) mint az örökké virágport
szakító szél,
(…) a cseresznye-, mandula- és diófák
levetkőztek a kertben,
sárgul-vöröslik a ruhájuk
egy kupacban;
(…) röntgenképszerű fák
fölé ágaskodó
hold
(…) nem szórják már rám szirmaikat
a hegyen rózsabokrok,
csak a száraz csipkebogyó-tüzek
melegítik pirosan
a szerelem hideg homályából
kidagadó holdat,
a november nyirkos rongyai közt
gőzölgő teliholdat.
Égi ösvényekről földiekre térve, november ködéből messzetűnt világok Erdélyének tudósai sorakoznak.
146 évvel ezelőtt, 1873. november 17-én született Aradon Pekár Dezső fizikus. 1895-től kapcsolódott be a híres Eötvös-inga-mérésekbe. Gravitációs és mágneses méréseket végzett a Fruska Gorán, a Balaton jegén, Tirolban, az Erdélyi-medencében. 1906-ban a göttingai egyetem filozófiai fakultásának pályázatán az Eötvös Loránd – Pekár Dezső – Fekete Jenő szerzőhármas nyerte el az első díjat: a Newton-féle törvény rendkívül messzemenő érvényességi tartományát mutatták ki. Eötvös Loránd halála után – a Természet Világa novemberi száma Eötvös Loránd munkásságát idézi meg –, 1919. november 18-án (éppen egy évszázada) hozták létre a világ első, alkalmazott geofizikával foglalkozó intézetét, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetet, az ELGI-t. Első vezetője Pekár volt. A torziós inga használata a kőolajkutatás területén a ’20-as és ’30-as években vált elterjedtté, ez tette világhírűvé halála után Eötvös Loránd nevét.
November 18-án emlékezünk meg Jendrassik Jenő fiziológusról, a magyar orvosi fizika megteremtőjéről. Kapnikbányán született 1824-ben e napon. 1853-ban orvosi oklevelet szerzett Bécsben. Két év múlva Erdély koleraorvosa. 1857-ben Kolozsvárott, az orvos-sebészi tanintézetben az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig a pesti egyetemen dolgozott. A bordaközi izmok működését és a szemmozgásokat tanulmányozva, az izomműködést elektromos és mágneses folyamatokra vezette vissza.
November 18-án, 1663-ban született Erdély kiemelkedő polihisztor tudósa, a messze földön híres bányászati szakértő és orvosdoktor, Köleséri Sámuel is. 40 műve jelent meg nyomtatásban latin, német s magyar nyelven. Tárgyuk széles kört ölel fel: foglalkozott a filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat kérdéseivel. Pápai Páriz Ferenc mellett kora legnagyobb orvosának tartották. Bod Péter Magyar Athenasában írta volt róla: „… Erdélybe jövén tsak hamar elhíresedett, mint-hogy minden-féle tudományokban nagy böltsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mássa nem volt, aki olly jól a nyavalyák okait észrevehette volna, s olly fundamentomosan orvosolhatta volna. Nem tartottak az ő idejében a két Hazában hozzá hasonló tudósembert”.
November 19-én, 1900-ban született Boros Ádám is. 1922–1957 között az 1915-ben létrehozott Gyógynövénykutató Intézetben dolgozott, 1945–54 között igazgatóként. Nevéhez fűződik a gyógynövénykutatás és -termesztés háború utáni újjászervezése. De legkedveltebb szakterülete a mohászat volt. A Magyarország mohái (1953), majd a külföldön is nagy elismerést szerzett Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egyetemistaként 1972 májusában Csűrös István, kedves botanikaprofesszorom társaságában a Tordai-hasadékban találkozhattunk vele: éppen májmohákat gyűjtött. Néhány hónapra rá örök májmohacsodái közé költözött. Egész Európára vonatkozó mohaspóraatlasz elkészítését tervezte, ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része készült el, de már csak halála után jelent meg 1975-ben, társszerzője Járainé Komlódi Magda volt.
A Gyógynövénykutató Intézet megalakulásának 100. évfordulóján, 2015 júniusában Simon Tibor emlékezett meg botanikus barátjáról, Boros Ádámról, a sírja előtt.
Novemberi ködbe merülten az egy éve végső megfigyelőállomására költözött Ambrus Antal István egykori marosvásárhelyi biológus, tanár, ornitológus barátomra is emlékezem. Talán még vannak a Mezőbánd környéki falvakban vagy szülővárosában, akik szívvel emlékeznek reá.
Gyűjtenék fényt e dombhátak ormán.
November köde borít mogorván.
A lélek őszi csűr mélyén pihen.
Napsugárt emlékezik idelenn
az augusztusi széna. Illata
régmúlt nyarakba repít. Itt ma a
nyirkos délutánok pirókja zeng.
Réghallott otthoni nóta feszeng.
Elkéstem már. Rám szállt a felhő.
Madarász barátom emléke nő
árva csillag alá kopjafául
évmillióknak sugár-porábul.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, november derekán