Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.
Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,
pucéran áll és félig halottan,
gyönge barackág ropog fölöttem
s terhével lassan a földre roggyan.
Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.
S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?
Radnóti Miklós Istenhegyi kertjét 1936 nyarának végén írta. Sejdítette tán, hogy három évre rá, 1939-ben, 80 éve, kirobban a második világégés?
Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem újra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.
Most is kánikula van, augusztus végi kutya meleg. Vajon milyen lehetett az 1574-es esztendő nyara? 445 évvel ezelőtt, augusztus 30-án született Szencen Molnár Albert. Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldről került Pozsony vármegyébe. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt. Latin szótárával megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. Barátait idézve, egyik levelében ezt írta Georg Rem nürnbergi jogász barátjának 1610 szeptemberében:
Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mintha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget.
S mai napig a református énekeskönyv az ő zsoltárfordításaival kezdődik. Ezt írta volt a LXXIV. zsoltárban:
Te nagy isteni bölcseségeddel
Bizonyos határt vetettél az földnek,
És külömbségét az nyártúl az télnek
Elosztád hévséggel és hideggel.
Az idei nyár elosztott hévségét csak néha enyhíti egy-egy zápor, s aztán megint ez az éjszakai csillagbolondító nyár. Idézzük fel néhány állócsillag fényét természettudomány-történetünkből!
Inkey Béla geológus. Pozsonyban született, Szombathelyen halt meg 1921. augusztus utolsó napján. A Balkán-félsziget földtani felépítésének kutatása mellett nevéhez fűződik az Erdélyi-érchegység nagyági érclelőhelyének és környékének geológiai feltérképezése. Nagyágról írták le a nagyágit ásványt: arany-, ólom-, antimon- és tellúrtartalmú szulfid. Ez az az ásvány, amelyben fölfedezték a tellúr kémiai elemet.
A Szombathely melletti Tanán halt meg Ambrózy-Migazzi István botanikus 1933. augusztus 31-én. A Nizzában született gróf hosszú utazásai során a mediterrán flórát tanulmányozta, elsősorban kertészeti szempontból. Birtokán, a felvidéki Malonyán még az első világégés előtt a Kárpát-medence egyik legérdekesebb gyűjteményét létesítette örökzöld fás növényekből. Amikor el kellett hagyja Felvidéket, egész gyűjteményét Jelihálásra költöztette. Életcélja az „örökké zöldellő kertek”-nek a hazai természeti adottságaink közötti megvalósítása volt. Így jött létre a Jeli Arborétum, a rododendronok csodás birodalma.
Tele a hombár,
tele a raktár,
tele a kaptár,
tele a csűr.
Rászáll a nyár a
legelső sárga
levélre, s elrepül.
S íme, már Szeptemberben járunk,
Kányádi Sándor elröppenő zizzenetével.
A régi római naptár márciustól számított 7. fantáziátlan sorszámnevét őrzi máig. Bőkezű szeptember. Középkori jelképe nevető ifjú bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaruval.
A szobormű azon a dombon emelkedik, melynek régen rózsadomb volt a neve, s hol a nemes főúr délutánonkint virágok közt pihente ki napi fáradalmait. Innen néz le arra a városra, melyet az, a kit jelképez, oly nagyon szeretett. A hazában készült, haza földjéből tört kőből alkotott talapzaton álló művet a ma már szintén elköltözött művész, ifj. br. Vay Miklós mintázta, utolsó alkotásaként. Magát a talapzat tervezetét a müvészszel egyetértőleg gr. Khuen Antal készíté, s Gáli B. János mérnök vezetése alatt Zorzini kőfaragó faragta és csiszolta kis-bányai zöldes trachytból. A mellszobrot a budapesti Schlick-féle öntöde állította elő. Elő- és hátlapján a szoborműnek kettős, magyar és latin felírás magyarázza az emlék rendeltetését és jelentését – olvasom a Vasárnapi Újság 1889. június 23-án kelt számában. A fénykép aláírása szerint gróf Mikó Imre szobrának leleplezési ünnepélye Kolozsvárt Veress Ferencz pillanatnyi fényképe után készült.
Veress Ferenc, a fénykép szerzője Kolozsvárt született 1832. szeptember első napján. 1881-től a kolozsvári tudományegyetemen a fényképészet előadótanára volt. Ő vetette fel először a fényképek múzeumi elhelyezésének gondolatát is az 1862-es Ország Tükre című lap hasábjain. A színes fényképezés egyik úttörője volt. 1860-ban kezdte el foglalkoztatni a színes kép elkészítésének technikája. 1881-ben kezdett próbálkozni színes fényképek előállításával. 1882-ben ő indította meg Kolozsvárott a Fényképészeti Lapok című periodikát. 1889-ben megoldotta a színek rögzítését is, amit – nagy sikert aratva – az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatott. De találmányait soha nem szabadalmaztatta...
175 évvel ezelőtt, 1844. szeptember 2-án halt meg Lőcsén Genersich Sámuel orvos-botanikus. 1798-ban adta ki A cipszer flóra jegyzéke avagy a cipszer vármegyében és a szomszédos Kárpátokban szabadon előforduló növények felsorolása című munkáját, mintegy 900 növényt, s azok gyógyhatásait is tárgyalva. Erre a műre Kitaibel Pál is, s Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály szerzőpáros is hivatkozott későbbi műveikben.
170 évvel ezelőtt, 1849. szeptember 2-án halt meg a bánsági Kricsón Hanák János zoológus. Már breznóbányai tanár korában Linné rendszere szerint tanított. Rendszeres növény- és állatgyűjtővé 1837-től vált Nyitrán. 1840-től Máramarosszigeten, 1844-ben Vácott, 1845-ben Pesten tanár. 1848-ban a pesti Egyetemi Könyvtár segédőre (igazgatóhelyettese). Az 1848-as forradalomban közhonvédként harcolt. A forradalom bukása után, hosszú bujdosást követően, Hanga János néven nevelői állást vállalt Kricsón. Ott halt meg kolerában. Tudományos munkásságában Cuvier híve volt. A magyar természettudományos szaknyelv kidolgozását szorgalmazó szakcikkei a Természetbarátban jelentek meg.
Szeptember kezdete – Somlyó Zoltán gondolataival búcsúzom hétnyire Tőled, kedves olvasóm:
Mitől oly terhes minden ősz
s mért kábulunk el illatában?
S ha lágyan perg a sok levél,
mért látjuk, hogy ott a halál van?
Ha szőlőgerezdhez nyulunk,
mért járja hő az ujjainkat? (...)
Ezt kérdi öntudatlanul
így őszidőn a gyötrött lélek.
Bámulván csöndes betűit
a kalendárjom levelének.
(...) az ablakon az őszi fény
beszáll s megcsúszik a kilincsen.
S kopogtatás nélkül benyit
az ősz, adója legjobb jónak;
az érett magzatot hozó
anya: a kilencedik hónap.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, mérleg hó kezdete előtt két nappal