Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az erdélyi magyar kulturális és közélet egyik kiemelkedő eseményének adott otthont szerdán délután a Kultúrpalota kisterme: a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíj gálájára szépszámú közönség vette birtokba a teret, ahol azon ifjú, legtöbb 35 éves alkotókat, művészeket ünnepelték, akik pályázataikkal kiérdemelték az alapítvány idei ösztöndíjait. Az egy évre szóló 38 ösztöndíjra a romániai magyar alkotók az irodalom, a vizuális művészetek, a zeneművészet, a színházművészet, a film, televízió, rádió és multimédia területén pályázhattak, a pályázat célja pedig az erdélyi magyar kultúrát gazdagító művek létrehozását ösztönző alkotói feltételekhez való hozzájárulás, a művészet társadalmi közmegbecsülésének kifejezésre juttatása. A pályázónak a kiírt ágazatokhoz kapcsolódó éves alkotói tervezetet vagy előadói elképzelést kellett benyújtania, a havi leosztású ösztöndíj havonta 900 lejt jelent.
A díjátadó gála az egyik tavalyi nyertes, Koszorus Krisztina, avagy ahogy mindenki ismeri, Koszika előadásával kezdődött (gitáron kísérte Szász Csaba), majd az est ceremóniamestere, Kányádi Orsolya üdvözölte a jelenlévőket és kérte fel az ösztöndíjbizottság elnökét, Markó Bélát ünnepi beszédének megosztására.
– Rá kell jönnöm, hogy tetteinknek következményei vannak. Ezelőtt 17 évvel döntöttük el, hogy az alapítvány létrehozza az alkotói ösztöndíjkeretet, nekem is volt némi részem ebben. Úgy gondoltuk, hogy a fiatal alkotóknak szükségük van erre a támogatásra, a következmények pedig azt jelenti, hogy eddig összesen 610 ösztöndíjat osztottunk ki a 17 év alatt. Vannak ebben ismétlődések is – páran többször is megkapták, háromévenként ismét kaphat díjat ugyanazon alkotó –, és voltak csoportos ösztöndíjak is: legalább félezer körüli a díjazottak létszáma. A 17 év bebizonyította, hogy ez egy fontos, szükséges, működő rendszer, és jól döntöttünk, amikor úgy véltük, hogy azt a pénzt, amit sok másra is lehetett volna használni, a jövőbe fektetjük be, mert fiatal tehetségeket támogatni a közösség jövőjébe való befektetés. Kialakult egy hagyomány, ezek egyike az évenként megjelenő kis füzet a díjazottakról, és annak előszava, amit minden évben megírok. Az idei gondolataim a múlt és a jelen körül kavarognak, azon gondolkodtam, hogy mit jelentett a múlt század ’60-as, ’70-es éveiben fiatal alkotónak lenni. Akkor kulcsszavak voltak: társadalmi rendelés, elvárás: elvárták a szolgálatot, azt, hogy elkötelezetten a körülöttünk lévő valóságot ábrázoljuk, lehetőleg realista módon. Ez mind az úgynevezett felelősség jegyében történt: az alkotónak felelőssége volt az övéivel és a társadalommal szemben, amely neki egzisztenciát biztosított. Évtizedekkel ezelőtt, megszabadulván ezektől a kényszerűségektől, mintha félre is értettük volna ezt a szabadságot, és ma sem kívánunk beleszólni abba, ami körülöttünk történik, rábízzuk a véleménymondást azokra, akik nem a legjobban intézik az ügyeinket. De kevés szó esett hajdanában is, most is arról, hogy létezik a társadalom felelőssége is az alkotóival szemben, a fiatal tehetségeivel szemben. Ezt kellene tudatosítanunk mindazokban, akiknek módjuk van hozzájárulni a tehetséges emberek egzisztenciájának biztosításához. Az alapítvány által felkért alkotók, művészek ennek jegyében ítélik meg minden évben a díjazottak kilétét. Ez nemcsak ösztöndíj, hanem díj is, mert verseny van, pályázatokból kell eldönteni, hogy kik a legjobbak. Cserébe ezért elképzelhetetlen bármiféle rendelés, csak az, hogy a tehetségét senki el ne pazarolja, különösen azok, akik tudják, hogy a tehetségük fontos, hogy az általuk teremtett értékekre számít a társadalom. József Attilát idézve ,,Sziszegve sem szolgálok aljas,/ nyomorító hatalmakat” – mondta Markó Béla.
Az est további részében a tavalyi díjazottak egy része lépett a kisterem színpadára, ahol alkotómunkájukba, művészetükbe engedtek bepillantást, az intermezzókat a különböző kategóriák nyerteseinek díjazása követte, a teremben pedig a díjazottak képzőművészeti, vizuális művészeti alkotásait is meg lehetett tekinteni. Az értelemszerűen nívós, felolvasásokban, zenei és színházi produkciókban gazdag ösztöndíjátadó gála állófogadással ért véget, a 2019-es nyertesek névsorát az alábbiakban olvashatják.
Film, televízió, rádió és multimédia kategória: Bodó-Szabó Zsolt, Ferencz Zsolt, Frunza Roland, Márkus Éva, László Loránd, Ruszuly Ervin. Irodalom kategória: Ádám Szilamér, Benke András, Ferentz Anna-Kata, Fülöp Dorottya, Horváth Benji, Kovács Újszászy Péter, Mărcuţiu-Rácz Dóra, Papp-Zakor Ilka. Színházművészet kategória: Bende Zsuzsanna, Bocskai Gyopár, Gáll Katalin, Kádár László-Gellért, Kádár Noémi, Simó Emese, Vajna Noémi, Visky Andrej. Vizuális művészetek kategória: Csibi Boróka, Fodor Zsuzsánna, Gagyi Botond, Gáspár Szilárd Miklós, Giliga Ilka, Kurjatkó Orsolya, Máthé László, Rudolf Ráhel Mónika. Zeneművészet kategória: Boros Csaba, Fábián Attila, Fazakas Ádám Sándor, Halmen József, az Intono vonósnégyes, Péntek Attila-Csaba, Peti Tamás Ottó és Szabó Előd.