2022. augusztus 16., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Orvosi műhibák és lehetséges következményeik

Amint arról már beszámoltunk, április 7–9. között Marosvásárhelyen tartották az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának a XXX., jubileumi tudományos ülésszakát. A rendezvényt megelőzően, április 6-án a Studium HUB közösségi központban a pályakezdő orvosok és gyógyszerészek fóruma zajlott, amelyen fiatal szakorvosok, rezidens orvosok számára szerveztek alternatív programot.

Bár a nyugati országokhoz képest az egészségügyi ellátás terén általában le vagyunk maradva, mégis van, amiben megközelítjük a nyugati hozzáállást: az orvost, a kórházat, a betegellátó személyzetet egyre többen jelentik fel okkal vagy ok nélkül. Mint ahogy egy korábbi rendezvényen Gogolák Csongor ügyvéd tisztázta, az orvos, a kórház elleni feljelentéseket négyféle csoportba lehet sorolni: feljelentés érkezhet a megyei malpraxisbizottsághoz, polgári peres eljárást lehet indítani az orvos ellen, büntető feljelentést lehet tenni az ügyészségen, és az orvosi kamara (romániai szóhasználat szerint orvosi kollégium) fegyelmi bizottságához lehet fordulni – mondotta bevezetőjében dr. Tubák Nimród, a fórum egyik szervezője, aki a kerekasztal-beszélgetést vezette. 

A hasznos és szükséges tájékoztatást nyújtó fórumon arról értesülhettek a résztvevők, hogy milyen következményekkel járhat, ha a beteg a feltételezett orvosi műhiba vagy etikátlannak tartott viselkedése miatt feljelenti az orvost. Erről dr. Bíró László, a Hargita Megyei Orvosi Kamara elnöke, dr. Opris Zsolt, a Kovászna Megyei Orvosi Kamara elnöke és dr. Sinkó János igazságügyi orvosszakértő főorvos, a Hargita Megyei Orvosi Kamara vezetőségének és a Hargita Megyei Malpraxisbizottságnak a tagja számolt be. Mivel megyénkben az évek során megközelíthetetlennek tűnt az orvosi kamara tevékenységébe való betekintés és a feljelentések nyomon követése, a témát a vendégelőadók elmondása alapján járjuk körbe, ami hasznos lehet mind az orvosok, mind az elégedetlen páciensek, mind az orvosi ellátás közben elhunyt betegek hozzátartozói számára. 

Fotók: Studium


Feljelentés a megyei kamaránál

– Mit jelent egy feljelentés az orvosi kamaránál, mi az útja, milyen szempontból folyik a vizsgálat, milyen gyakorisággal érkeznek feljelentések, milyen arányban születik kedvező vagy kedvezőtlen döntés az orvos javára, illetve hogyan jut el egy ügy a malpraxisbizottsághoz, kik a bizottság tagjai, milyen eljárás során döntenek? – hangzottak el a bevezető kérdések. 

A Kovászna Megyei Orvosi Kamaránál az elmúlt évben öt-hat eset került terítékre, a korábbi évben ugyanannyi. Az eljárás a következő: a panasztevő írásban fordul az adott megye orvosi kamarájához, a saját és a bepanaszolt orvos személyes adatait feltüntetve. Amennyiben az utóbbit nem tudja, segítséget kérhet a kamara titkárságától. A formanyomtatvány mellett egy kézzel írott panaszt is be kell nyújtania. A beadvány a kamara ügyvezető bizottsága elé kerül, amely láttamozza, majd ezt követően átteszi a kamara keretén belül működő úgynevezett joggyakorlati bizottsághoz. Ezt úgy kell elképzelni, mint az ügyészséget, ami kivizsgálja az ügyet, és mellékel minden olyan adatot, ami segít, illetve lehetőséget biztosít az ügy érdembeni tisztázására. Abban az esetben, ha halállal végződött az eset, akkor a boncolási jegyzőkönyvet, a kórlapot teszi a panaszos beadványa mellé. Miután minden adat feltöltése megtörtént, az iratcsomó átkerül a fegyelmi és etikai bizottsághoz, amely a történteket érdemben kivizsgálja. Ha szükségesnek tartja, meghallgatja a feleket, esetleg írásban kéri a véleményüket, és döntést hoz. Fontos hangsúlyozni, hogy műhiba- és fegyelmi etikai bizottságról van szó. Nagyon sok esetben a panasz nem annyira szakmai műhiba jellegű, mint inkább az etikai kódex elleni vétség – hangzott el dr. Opris Zsolt ismertetőjében.

Egy területi kamara csak a saját tagsága irányában folytathat ilyen jellegű eljárást. Ha például a csíkszeredai kórházban praktizál valaki, és a panaszt okozó eset a kórházban történt, de a bepanaszolt orvos a kovásznai kamara tagja, akkor nem a Hargita megyei kamara hatáskörébe tartozik az ügy kivizsgálása. Tehát az adott területi kamara csak a saját tagságának az ügyében járhat el – hangzott el a pontosítás. 


Minden esetet megpróbálnak pártatlanul kezelni

A csíkszeredai elnök, dr. Bíró László a mondottakat azzal egészítette ki, hogy a pályakezdő orvosok már rezidensként kötelező jelleggel tagjai kell hogy legyenek az orvosi kamarának, az ezzel járó kötelezettségekkel együtt. Pályakezdőként nem kell elfelejteni, hogy a feljelentés kivizsgálásakor az orvosok magukra maradnak. Egyre gyakoribb, hogy a kollégák deffenzív medicinát gyakorolnak (azaz elsődlegesen a szükségesnél több vizsgálati eljárást rendelnek el, hogy ne tudják rossz orvosi gyakorlattal megvádolni őket). Arra gondolnak, hogy előbb-utóbb fegyelmi eljárást kezdeményezhetnek ellenük, és a páciensek, valamint a hozzátartozóik hamarabb ítélkeznek, mint ahogy meghallgatnák a magyarázatot. A kollégák egy része pedig nem is akar magyarázattal szolgálni bizonyos esetekre, holott ez is oka lehet annak, hogy feljelentik őket. Kamaránként változik, hogy miképpen viszonyulnak a feljelentett kollégához. Az első dolog nem az, hogy ütve-vágva felfüggesztik, majd utólag meghallgatják, hogy mit szeretne mondani. Minden esetet próbálnak pártatlanul kezelni, hiszen mindannyian orvosok, és látják, hogy mivel kell szembesülniük a hétköznapokban. A Hargita megyei kamaránál egy kicsivel több a feljelentések száma, mint a kovásznainál, valószínűleg azért, mert több orvos van a megyében. 

Dr. Bíró László elmondta, hogy sok esetben behívják a feljelentőt is, legyen az hozzátartozó vagy szenvedő páciens, és megpróbálják megérteni, hogy min bukott el a dolog. A legtöbb esetben a kommunikáció hiánya a legfontosabb ok. Azt a hibát soha nem szabad elkövetni, hogy nem válaszol a páciens kérdéseire az orvos. Ha tízszer kérdezi meg, akkor tízszer kell elmondani neki ugyanazt. Alaposan fel kell készíteni mindenre, ami a gyógyítás során megtörténhet. A feljelentések nagy része Hargita megyében a sebészeti ágakhoz kötődik, a leggyakoribb a nőgyógyászat, de ortopédiás esetek is gyakran előfordulnak, mindig azért, mert a páciensnek van egy elvárása, és a műtét utáni eredmény nem felel meg annak. 

– Kovászna megyében más ágazatokban gyakoribb ez a probléma – szólt közbe Opris doktor.


Jól kell tudni kommunikálni pácienssel, hozzátartozóval 

– Hiába örvend nagyon jó hírnévnek egy orvos, és hiába van nagyon jól felépített karrierje, mégis becsúszhat egy feljelentés ellene. Számomra megkérdőjelezendő, hogy mennyire érdemes nagy reklámot csapni, mert ha valaki etikailag jó orvos, és próbál úgy eljárni, amire felesküdtünk, akkor „nagyot hibázni” nem lehet. Úgy gondolom, hogy a páciensek ezt megbecsülik, és ha kell, kiállnak az orvosért. Konkrét példa, ami a csíkszeredai kórház szemészeti osztályán történt. A páciensek egyöntetűen kiálltak az orvos mellett, mivel jó a kommunikációja a betegekkel. Ha elmagyarázzuk, hogy melyek a lehetőségek, ha válaszolunk a kérdéseikre, akkor megértik, elfogadják a következményeket. Sajnos olyan szakmában dolgozunk, ahol nem mindig százszázalékos a sikerélmény. Nem beszélve az onkológus kollégákról, ahol ez sokkal alacsonyabb, és ezt is jól kell tudni kommunikálni – vélekedett dr. Bíró László. 

Nagyon sok szó esett és nagyon helyesen az orvos és a beteg kapcsolatáról, csakhogy a Kovászna Megyei Orvosi Kamara panasztevőinek a 90 százaléka nem a páciens. Hiába volt jó az orvos kapcsolata a beteggel, ennek halála után a hozzátartozója tesz feljelentést. Az orvos-beteg kapcsolat kialakításakor a legfontosabb a páciensre koncentrálni, de kommunikálni kell a hozzátartozóval is. Sokszor nagyon foglalt az orvos, különösen sürgősségi ügyelet közben, de „annak az elesettnek” is emberi hangon kell magyarázatot adni, 

holott az orvosban ott munkál egy hamis felsőbbrendűségi érzés – jegyezte meg a kamara elnöke. 


Miért halt meg a páciens ?

– Nemrég készítettünk egy statisztikát az országos kamarának az elmúlt ötévi 30-40 esetről, amiből tárgyalásra évente kettő-három jut. Megpróbáljuk megmagyarázni a feljelentőnek, hogy mi történt a kifogásolt esetben, és a tények ismeretében arra kérjük, hogy álljon el a feljelentéstől. Ebből kiindulva újra csak azt tudom mondani, hogy a legnagyobb hiányosság a megfelelő kommunikáció. Az idei feljelentések nagy része arról szólt, hogy a hozzátartozók nem tudták, hogy miért halt meg a páciens. Értesítik a kórházból, hogy a páciens meghalt, elvihetik. Amikor a halál okáról érdeklődnek, a válasz az, hogy az illető nem tudhatja, mert ő csak az asszisztens. Mivel orvos nem áll szóba a hozzátartozókkal, ezért rögtön arra gondolnak, hogy valami gyanús dolog történt a háttérben, holott esetleg csak egy szövődményről volt szó, amin valóban nem lehetett már segíteni. Csakhogy ezt vállalni kell. Kezdőként nagyon nehéz, de mindig arra kell gondolni, hogy ez az élet rendje, ha születünk, meg is kell halnunk, amit a hozzátartozóknak is úgy kell közvetíteni, hogy természetesnek fogadják el…


A kórház elhatárolódik az esettől

Egy másik érdekes aspektusa a romániai helyzetnek, hogy az orvos hiába dolgozik egy kórházban, ha feljelentik, az intézmény az első pillanattól kezdve elhatárolódik az esettől. Egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik kórház vezetősége azt mondta volna: mi vagyunk a hibásak, mert a kolléga például arra kényszerült, hogy öt éjszakát ügyeletezzen egymás után, vagy nem volt megfelelő háttere, műszerezettsége az orvosnak, nem volt tökéletes a sterilizálás, vagy például nem működött az ultrahangkészülék. Holott ilyen körülmények között, ha az ügyeletes furfanggal nem oldja meg a beteg helyzetét, reá háríthatják a felelősséget, és műhibaper indulhat ellene. 


A malpraxisbiztosítás nem fedez semmit

Az orvosban, akit feljelentenek, feltevődik a kérdés, hogy ilyenkor mire jó a kötelező műhiba elleni (úgynevezett malpraxis-) biztosítás. Igazából nem jó semmire. Ezt jól tudja mindenki, ugyanis jelenleg nincsen Romániában egy olyan jogszabály, amely kimondja, hogy az orvosnak van egy malpraxisbiztosítása, s ha a páciensnek különböző sérelmei, követelései vannak, és úgy dönt akár a kamara, akár egy polgári bíróság, hogy az orvost büntetni kell, akkor a biztosító kifizeti az anyagi vagy az erkölcsi kárt. Sajnos a megfelelő törvény hiányában ez nem történik meg. 

Egy példa is elhangzott. Egy orvosi beavatkozás közben elhunyt családapa esetében az ügyvéd pontosan kiszámította, hogy mennyit ér a szóban forgó ember élete, és ezt az összeget követelték a vétkes orvostól az eljárás során. Bár az ügyvédek pontosan tudják, hogy mennyi pénzt kérjenek, a malpraxisbiztosítás nem fedez semmit. Ezért kell ezeket a helyzeteket megelőzni, hogy ne jussanak el idáig. Jelenleg személyes sérelmeken alapuló feljelentések érkeznek  a kamarához, de ha kiderül, hogy „ebből ki lehet hozni valamit”, akkor az elégedetlen páciensek tömegesen folyamodhatnak feljelentéshez. 


Bonyolult ügyintézés a malpraxisbizottságban 

Dr. Sinkó János igazságügyi orvosszakértő főorvos, a Hargita Megyei Malpraxisbizottság tagja arról számolt be, hogy minden megyében működik egy ilyen bizottság, ami az orvosok, az orvosi személyzet, a gyógyszerészek, a fogorvosok reprezentatív bizottsága, és nem a kamarákon, hanem a közegészségügyi intézményeken belül működik kötelező módon. 13 tagja van, hatszor kettő plusz egy. Két-két személy képviseli a különböző intézményeket (orvosi kamara 2, fogorvosi kamara 2, gyógyszerészeti kamara 2, asszisztensek rendje 2, egészségbiztosítási pénztár 2, közegészségügy 2) és egy törvényszéki orvos. A feljelentés ugyanúgy a hozzátartozótól vagy a károsított féltől érkezik. Az alapvető törvény, ami szerint a malpraxisbizottság dolgozik, a 95-ös, ami már akkor elavult volt, amikor megjelent. A feljelentést követő három napon belül a bizottság össze kellene hogy üljön, amit megvalósítani szinte lehetetlen. Az online világban működött úgy-ahogy, de a személyes jelenléttel nagyon nehéz összeterelni a tagokat. Ha mégis sikerül, a bizottság elutasíthatja a feljelentés kivizsgálását, vagy kinevez egy vagy több szakértőt kötelező módon más megyéből, mint ahonnan a feljelentés érkezett. A szakértő, szakértők díját a felperesnek, azaz a sértettnek kell fizetnie. A szakvéleményezés ára változó, legkevesebb 1500 lejnél kezdődik. A feljelentéstől számított három hónapon belül kell a bizottságnak véleményt alkotnia, ami – lévén annyi területen dolgozó személyről szó –, rendkívül nehéz. A szakvélemény megírása a dokumentumok alapján történik, majd visszaküldik a bizottságnak, amely meghozza a döntést. A bizottság összetételét illetően Sinkó doktor elmondta: kíváncsi volt, miért van a tagok között az egészségbiztosítási pénztár két képviselője. Kiderült, hogy az Egyesült Királyságban működő hasonló összetételű bizottságról vették a mintát, amelyben részt vesznek azoknak az orvosokat biztosító társaságoknak a képviselői, amelyeknek fizetniük kell, ha az orvosi műhiba megállapítást nyer. Így van értelme, hogy ott legyenek, de a romániai egészségbiztosítási pénztár nem biztosítja az orvosokat orvosi műhibára. A törvény megalkotásához máshonnan vették a mintát, ahol más valóságot fed, és aminek hazai vonatkozásban nincsen értelme. Ha el is dönti a bizottság, hogy orvosi műhibáról van szó, ahhoz be kellene perelni a biztosítótársaságot is, és esetleg akkor fizet, de az is lehet, hogy csak egy hosszú, bonyolult procedúra következik. A probléma sokkal összetettebb, mint ahogy látszik. Jó törvények nem igazán születtek, rossz törvénytől a védelmet nem lehet elvárni. Ha megállapítják, hogy az orvos nem követett el egy nyilvánvaló hibát, akkor a malpraxis szempontjából sem állja meg a helyét a feljelentés, ezért visszautasítják.


Két úton az igazságügyben 

A beszélgetés során többek között elhangzott, hogy az orvosi kamaránál tett feljelentés és a malpraxisbizottságnál tett panasz mellett a sértett fél az igazságszolgáltató szervekhez fordulhat. Ennek két útja van. Polgári perben eljárást indít az orvos vagy a kórház ellen, amit évekig lehet halogatni. Az igényelt kártérítés összegének bizonyos százalékát a felperesnek be kell fizetnie a bíróságon ahhoz, hogy elinduljon a per, ami ilyen módon költséges lehet.

A sértettek választhatják azt a lehetőséget is, hogy feljelentést tesznek a rendőrségen, amit ügyészségi eljárás követ. Ez a felperes számára előnyösebb, mert kérheti a kártérítést az orvostól anélkül, hogy befizetési kötelezettsége lenne. Ha a per lezártával elmarasztalják az orvost, az felfüggesztett vagy letöltendő börtönbüntetést vonhat maga után – tisztázta a lehetőségeket dr. Opris Zsolt. 

Az is elhangzott, hogy bár korábban voltak kezdeményezések a rossz malpraxistörvény megváltoztatására, és az országos kamara erre tervezetet is kidolgozott, de olyan nagy volt az ellenkezés a biztosítótársaságok részéről, hogy nem történt változás. Így a biztosítás az orvosok részéről továbbra is egy fölösleges pénzkidobás, mert annyira bonyolult az eljárás, hogy végül egy lejt sem kell az orvosi műhibáért, etikai vétségért elítélt orvosnak a biztosítótársaságok visszafizessenek – hangzott el több más érdekes részlet mellett a fiatal orvosoknak szervezett fórumon.