2019. december 12., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A várakozási idő az eset súlyosságától függ

Sokan panaszkodnak amiatt, hogy hosszas – esetenként többórás – a várakozási idő a marosvásárhelyi sürgősségi betegellátó osztályon, a rohammentő-szolgálatnál (UPU–SMURD). Viszont a mindennapok tapasztalata sajnos azt mutatja, hogy az emberek megszokták, hogy minden problémával, sok esetben a családorvos által orvosolható „csekélységekkel” is a sürgősségi betegellátó osztályra rohannak, és ezzel fölöslegesen terhelik és lassítják a sürgősségi ellátást.  Sokan a sürgősségit választva próbálják megúszni a járóbeteg-rendeléssel járó többhetes várólistákat, vagy panaszaikat eltúlozva riasztják a mentőt, remélve, hogy ezáltal elsőbbséget élveznek majd az ellátásban. A sürgősségi betegellátó osztályon azonban kódok szerint sorolják be az oda érkező betegeket, a várakozási idő tehát az eset súlyosságától függ, nem pedig az érkezési sorrendtől, vagy attól, hogy valakit mentő hozott-e be – jelentette ki lapunknak Vass Hajnal, a sürgősségi betegellátó osztály – rohammentő szolgálat főasszisztenője, akivel a hosszas várakozási idő hátterében álló okokról, valamint a betegek besorolásának a mikéntjéről beszélgettünk. 

Fotó: Nagy Tibor


– Azt kell tudni, hogy ha a sürgősségi szolgálathoz bárki bejön, azt fogadjuk, és ezt sokan kihasználják. Ha valakit itt fogadunk, akkor alaposan ki kell vizsgáljuk ahhoz, hogy lássuk, mi áll a panaszainak a hátterében, illetve mennyire súlyos esettel állunk szemben.  Ezt a lehetőséget kihasználva, a családorvosok is gyakran küldik ide a betegeket, hogy itt elvégezzük a különféle vizsgálatokat, és amikor a beteg visszakerül hozzájuk, már megvannak az eredmények. Nem mondom, hogy kevesebb betegünk lenne, de a várakozási idő csökkenne, ha azok a páciensek, akik panaszaikkal nem feltétlenül a sürgősségi osztályon kellene jelentkezzenek, máshol keresnének megoldást a problémájukra. Nagyon jó volna, hogy ha a szakemberek is megértenék, hogy a sürgősség a sürgősségi esetekért van. Nem azt mondom, hogy ha valaki rosszul érzi magát, ne jöjjön fel, de ha, tegyük fel, három napja vagy két hete fáj a háta vagy a feje, elsősorban forduljon a családorvoshoz, majd szakorvoshoz, és ott próbálják megtalálni, hogy mi okozza a fájdalmat. Ha valaki hirtelen lesz rosszul, akkor természetesen a sürgősségi szolgálathoz fordul.

Vass Hajnal főasszisztensnő


– Hogyan történik a sürgősségi betegellátó osztályra érkező betegek színkódok szerinti besorolása?

– A színkódrendszer biztosítja, hogy minden beteget állapotának a súlyossága szerint soroljunk be, tehát a súlyos, esetleg kritikus állapotú páciensek a lehető leghamarabb részesüljenek ellátásban. Van egy országos szinten elfogadott protokollum, most már napvilágot látott a miniszteri rendelet is, amely szabályozza ezt a területet. Hogy miért van szükség erre a triázsra, színkódrendszerre? Azért, hogy ha két beteg áll előttem, felmérjem, hogy kettejük közül melyiknek a súlyosabb az állapota, és melyiket kell előbb ellátni. Ha a kérdésre, hogy meghal-e a beteg, ha nem lépünk azonnal, szüksége van-e most, ebben a pillanatban valamely életmentő beavatkozásra, igen a válasz, akkor a beteg piros színkódot kap. Ezzel a beteggel azonnal megyünk is be a reanimáló szobába, ahol a piros kódot kapott, azaz első szintű súlyosságú betegeket ellátjuk. Őket nem öt perc múlva, hanem most azonnal kell ellátni ahhoz, hogy életben maradjanak, hogy stabilizáljuk az állapotukat, illetve minél inkább csökkentsük annak az esélyét, hogy komplikációk lépjenek fel. A pirosat követi a sárga kód, amikor eltelhet egy egészen rövid idő, amíg a sürgősségi orvos megvizsgálja a beteget, mivel a páciens alapvető életfunkciói rendben vannak. Ezek után következik a zöld, a kék,  majd a fehér kód, amelyek már nem súlyos sürgősségi esetek. 

A sárga, azaz kettes súlyossági fokozatba sorolt betegek legtöbb 15 percet tudnak várni. A protokollum szerint a zöldbe soroltak várhatnak hatvan percet, a kék kóddal 120-at, a fehérrel pedig 240 percet várhatnak a páciensek. Ha tegyük fel, a beteg belelépett egy szögbe, akkor feljön, és természetesen ellátjuk a sebét, de ezzel a problémával várhat, mivel nem súlyos az állapota, nincsen életveszélyben. Kék kódos esetnek számít, ha valaki leesett, és lehet, hogy van egy egy-két centis sebe, amit össze kell varrni, vagy csak egyszerűen kitakarítani. Viszont azoknak, akik elhúzódó köhögéssel, napok óta tartó általános rossz közérzet miatt jönnek, nem itt kellene kezdeni a kivizsgálást, hanem a családorvosnál. Mindazok, akik jól vannak, de a következő pillanatban valami történik velük, legyen az sérülés, vagy hirtelen rosszullét, azoknak itt a helyük. A törvény azt mondja, hogy minden sürgősségi esettel a sürgősségi szolgálathoz kell fordulni, csak azt kellene megérteni, mi számít sürgősségnek. Ha a gyerek pár napja lázas, akkor családorvosnál, klinikán kellene kivizsgáltatni. A sürgősség azt jelenti, hogy a gyerek most falt be valamit, fulladozik, és azonnal szaladni kell. Vagy ha reggel felébred, és magasra szökött a láza, miközben előző nap még önfeledten szaladgált. De ha napok óta köhög, akkor nem itt kell kezdeni a kivizsgálást. 

Fotó: archív


– Tudomásom szerint az is előfordul, hogy páciensek eltúlozzák a tüneteiket, és mentőt hívnak, abban reménykedve, hogy ily módon hamarabb ellátják őket...

– Persze, vannak ilyen helyzetek, ellenben a szabály az, hogy nem az jelenti a prioritást, hogy mivel érkezett be a páciens a sürgősségi szolgálatra, hanem hogy mi a gondja, mennyire súlyos az állapota. Esetükben is megtörténik az állapotuknak az elbírálása. A mentős kollégák is ismerik a kódrendszert, ha a beteget intubálni kellett, sokkos állapotban van, akkor természetesen prioritást élvez. Minden betegnek, aki beérkezik, felmérjük az állapotát, és annak függvényében kapja meg a szükséges ellátást. A kevésbé súlyos állapotban lévők, ha éppen nincs üres hely, ágy, várnak, amíg ürül hely, illetve felszabadul a személyzet, és lesz aki ellássa. Gyakran pótágyakat viszünk be, hogy tudjuk ellátni a betegeket. Ez nem helyes, mert így nem tudjuk a betegnek biztosítani a neki járó intimitást, de hogy mégis segítsünk rajta, ezt is megtesszük. 

–  Naponta átlagban hányan fordulnak a sürgősségi szolgálathoz, vannak-e napok, napszakok, amikor jellemzően nagyobb a zsúfoltság? 

– Naponta átlagban mintegy 200 személy fordul hozzánk. Délelőtt 10-11 óra körül kezdi elérni a maximumot az óránként hozzánk fordulók száma, és ez kisebb-nagyobb ingadozásokkal így marad egészen este 11-ig, utána csökken. Ez az általános helyzetkép, természetesen vannak napok, amikor másként alakulnak a dolgok. A hét végén a szombat, hétközben pedig a hétfő a legzsúfoltabb, és általában a csütörtök a legkevésbé. Szombati napokon előfordul, hogy kétszáz fölé emelkedik a páciensek száma.

– Nagyon sokan panaszkodnak a hosszas várakozási időre...

– Sajnálatos módon azt kell mondjam, hogy meghaladjuk a protokollumban szereplő megengedett várakozási időt, ugyanis egyrészt személyzethiánnyal küszködünk,  ugyanakkor sajnálatos módon nálunk, Vásárhelyen, a kórházba való felvétel sem olyan gördülékeny, mint amilyen kellene legyen. Ha a beteget már elláttuk, de még nem veszik fel a kórházi osztályra, akkor az ágy nálunk nem tud felszabadulni, nem tudjuk fogadni a következő beteget. Ha nem jönne ide mindenki, akinek a panaszai alapján nem itt a helye, illetve ha felvennék a betegeket időben a kórházi osztályokra, akkor lehet, hogy sokat csökkentenénk a várakozási időt. Országszerte mindenhol sokan vannak a sürgősségin, de nem mindenhol zajlik ennyire nehézkesen a betegek kórházi osztályokra való felvétele. Tudjuk, hogy vannak gondok, hogy folyamatosan lehetne javítani, hogy sokan neheztelnek ránk a várakozási idő miatt, viszont a sürgősségi szolgálat Romániában egy nagyon jól kidolgozott és működőképes egység, amire én személy szerint nagyon büszke vagyok. 

Fotó: Nagy Tibor


– A napi 200 betegnek hány százalékát teszik ki azok, akik valóban indokoltan fordulnak a sürgősségihez? 

– Nem szeretnék részletekbe menően százalékokba bocsátkozni. Általában a nagyon súlyos betegek vannak a legkevesebben, legtöbb 20 százalékot tesznek ki azok, akik piros kódot kapnak. Körülbelül ugyanennyien vannak a sárga kategóriában, a legtöbben pedig a zöld, kék színkóddal várakoznak. 

– Említette a személyzet kis létszámát. Az orvosok, nővérek tekintetében mekkora a hiány?

– Sajnos feleannyi orvossal dolgozunk, mint amennyire szükség volna, ami nagyon sok mindent megmagyaráz. Például tavaly kétszer-háromszor is hirdettek meg állásokat, de nem jelentkezett senki. Rezidensekkel együtt 50 orvosunk van, ami első látásra soknak tűnhet, de hangsúlyozom, hogy ebből harminc elsőéves rezidens, akik most kezdték el tanulni a szakmát. Szakorvos alig 19 van, ebből egy kimegy a mentővel, a másik dolgozik a helikopteren, alig marad három itt bent, és ilyen körülmények között nagyon nehéz nekik napi kétszáz beteget ellátni, hiszen minden betegre legalább fél órát kell szánjanak. Nővérek terén elég jól állunk, 75 százaléka a szükséges létszámnak le van fedve. 

Volt egy időszak, amikor egy kedvezőtlen minisztériumi rendelet miatt nagyon lecsökkent a rezidensek száma, három rezidensünk volt egy évben, miközben például Iaşi-ban 45-en voltak. Ilyen létszámnál van esély arra, hogy majd a rezidensi 5 év lejárta után többen ottmaradjanak, de a két-három rezidens esetében csekély volt ennek az esélye. Szerencsére a rendeletet visszavonták, és tavaly óta nálunk is harminc elsőéves rezidens dolgozik. Sok rezidens érkezett az ország különböző részeiről,  akiket nem biztos, hogy majd itt tudunk tartani Marosvásárhelyen. Sokan visszamennek a szülővárosukhoz közeli sürgősségi osztályra, mások külföldre. Ez az egyik vetülete a dolognak, a másik az, hogy bár szép szakma a sürgősségi, és számos elégtételt nyújt, nem könnyű, főként ha családja van az embernek. Természetesen mindenki másként állítja fel a prioritásait, viszont ha valaki családcentrikus, nehezebben fér bele az a munkaritmus, amit ez a szakma diktál.  


A sürgősség a sürgősségi esetekért van címmel tájékoztató kampányt indított a tavasszal a Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (DSU). A fővárosban tartott kampányindító sajtótájékoztatón elhangzott: 2018-ban 12 millió hívás futott be a 112-es sürgősségi számra, és ezeknek több mint a fele nem valódi sürgősségi hívás volt. A telefonálók egy része csak tájékoztatást kér, más része viszont tévesen tárcsáz, vagy telefonbetyárkodik. Raed Arafat, a DSU vezetője rámutatott, a 112-es számra befutott hívások nyomán a mentőszolgálatok körülbelül 2,7 millió orvosi esetet oldanak meg évente, de ezek közül csak megközelítőleg 1,2 millió pácienst visznek be a sürgősségi kórházakba. – A kampány lényege, hogy tudatosítsuk a lakosságban, a sürgősségi eseteket ellátó szolgálat (UPU) fő szerepe az emberi életek megmentése és más sürgősségi esetek kezelése. (...) A kampány során be akarjuk mutatni, mi történik az UPU különböző helyiségeinek ajtaja mögött, pl. újraélesztések vagy más, életmentő beavatkozások. Az embereknek meg kell érteniük, hogy ha 38 fokos lázzal vagy köhögés miatt vagy egy akut, de életüket nem veszélyeztető probléma miatt várakoznak, ez azért van, mert az orvosok épp el vannak foglalva azzal, hogy más emberek életét megmentsék – magyarázta Arafat doktor. Rámutatott, az embereknek tudatában kell lenniük, hogy egy indokolatlan hívás a 112-höz „ölni tud”. Hozzátette: „az eset sürgősségét különféleképpen látja a páciens és az orvos, és azt szeretnénk, ha a páciens megértené, hogyan látja, dönti ezt el az orvos”. Emlékeztetett, hogy egy néhány hónapja kihirdetett rendelet értelmében nőtt a maximális várakozási idő a sürgősségi besorolás szerinti zöld, kék és fehér jelzésű esetek esetében. A zöld jelzésű besorolás ezentúl akár 60 perces várakozási időt jelenthet, míg a fehér esetében ez az idő 240 perc is lehet. Ionel Sorinel Vasilca, a 112-es Sürgősségi Hívások Egységes Országos Rendszerének (STS) igazgatója a kampányindító eseményen kifejtette, a hívószám bevezetése óta a nem sürgősségi hívások száma csökkenést mutat. Míg 2005-ben ezek a hívások 97,2 százalékát tették ki, addig 2018 első negyedében ez az arány 46 százalékra csökkent.