Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Azt eddig is tudtuk, hogy az infláció és az energiakrízis, amelyekről jórészt az egész tavalyi esztendőnk szólt, jó üzletet jelent az államnak, de hogy mekkorát, az a múlt évi költségvetés frissen közzétett végleges adataiból látszik.
Ritka jelenség, amikor sikerül teljesíteni az éves költségvetési hiánycélt, azaz belül maradni az év elején kitűzött határértéken. Ez tavaly, egy hajszállal ugyan, de sikerült, ami valószínűleg meglepetés lesz a pesszimistább elemzőknek. És ennek az van a hátterében, hogy egyes adótételekből ugrásszerűen nőtt az állam bevétele. Az egyik ilyen az áfa, ebből éves összevetésben tavaly több mint 18 százalékkal folyt be több az egy évvel korábbinál. Ez egyértelműen az infláció számlájára írható, hiszen ez az adó gyakorlatilag minden termék árába be van építve, és minél nagyobb szám szerepel az árcédulán, annál többet nyer az állam is belőle. De van ám olyan adótétele is a költségvetésnek, amelynek az éves növekedési üteme láttán szegény áfát elöntheti a sárga irigység. Az energetikai vállalatoktól befolyó állami jövedelmeket bürokratául úgy hívják, hogy más adók és illetékek javakra és szolgáltatásokra. Ebből a tételből tavaly 19,1 milliárd lejt kaszált az állam, ami vastagon három és félszerese az egy évvel korábbi értéknek. Ezt a csillagászati pénzt a múlt esztendő folyamán a csillagos eget is megjárt energiaárak részeként fizettük be az államnak a villanyszámlától a benzinkútig számtalan helyen. Részben azért ennyit, mert a belföldi kitermelésű nyersanyagból előállított energiát ugyanolyan áron számlázzák, mint az aranyáron vett külföldi nyersanyagból előállítottat. Nem csoda, hogy az osztrák kézben levő „nemzeti” olajtársaság is rekordméretű nyereséget jelentett a múlt évre.
Az kevésbé látszik a múlt évi költségvetési adatokból, hogy a jövőre nézve is növekednek a fizetnivalóink. A bruttó nemzeti össztermék növekedése miatt kevésbé szembetűnő, hogy mennyire növekszik például az államadósság, mert azt mindig az össztermékhez arányítják a statisztikákban. De a hitelek kamataira fordított pénz éves összevetésű növekedéséből jól látszik, hogy ez a kiadás a gazdasági növekedésnél sokkal élénkebb tempóban emelkedik. Tavaly 29 milliárd lejt fizetett a haza a hitelkamataira, ami meghaladta például a védelmi tárca teljes költségvetését, és maga az összeg 62 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. Ilyen trendek mellett nem az a kérdés, hogy eljön-e ismét a komoly megszorítások ideje, hanem az, hogy milyen gyorsan.