Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Színes sálakat „teremtek” a hét végén a marosvásárhelyi vár udvarának fái a harmadik Alternatív Kulturális Fesztivál egyedi, kötött anyagokkal átszőtt forgatagában.
A „lassú, ráérős” fesztiválként meghatározott rendezvénysorozat péntek délután kötögetős villámcsődülettel indult a Lustakötésnek nevezett helyszínen, ahol az anya-lánya párosok, ritmusra kézimunkázó baráti társaságok, közösségek – köztük a HIFA-Románia Egyesület csapata –, fára kötött hintán lengedező vagy gumizó gyerekek, függőágyban lazuló tinédzserek, önfeledten rohangáló négylábú kedvencek mellett a fesztivál kabalafigurája, a mosolygós plüsslajhár is jelentősen hozzájárult a derűs összképhez.
A népmese napján, tavaly szeptemberben meghirdetett Köss belénk! felhívásra – a második, decemberi kultúrpalotás Kult feszthez hasonlóan – ezúttal is rengetegen válaszoltak határon innen és túl, sőt még az „Óperencián” túlról is. A Legnagyobb magyar fesztiválsál rekordkísérletre Németországból, Angliából, Svédországból, Dániából, de még Dél-Amerikából is érkeztek sáldarabok – tudtuk meg a fesztivál egyik főszervezőjétől, Bota Trombitás Melindától.
A fesztiválnyitó villámcsődületen a tavalyi rendezvény legszorgalmasabb kötögetői, a medgyesi Lídia kör asszonyai újra személyesen is részt vettek. A helyi református diakóniát támogató, tíz éve működő, 22 tagú közösség 103 métert kötött erre az alkalomra – tudtuk meg Székely Anna-Eli gyülekezeti diakónustól, aki arra is felhívta a figyelmünket, hogy a csoport külön kézműves standdal is készült az együttlétre, szebbnél szebb munkáikat a rendezvény kézművesvásáros részén állították ki.
A fesztiválnyitó flashmobon felcsendült a fiatal alkotókat, előadókat felkaroló fesztivál himnusza, a DreamFlow zenekar A történetek összekötnek című szerzeménye – amelynek videoklipjét egy héttel a megjelenés után már tízezernél többen tekintették meg a YouTube csatornán –, majd a két főszervező, Bota Trombitás Melinda és dr. Kádár Annamária üdvözölte az egybegyűlteket.
– Jólesik, hogy bár ez csupán a harmadik alkalom, mégis ennyi érdeklődőt sikerült bevonzanunk – jegyezte meg Bota Melinda, míg Kádár Annamária a szerendipitás, azaz a mindennapok csodás véletlenének szerepét hangsúlyozta, ami lehetővé tette a Kult feszthez megannyi értéket hozzáadó találkozásokat.
Békét kereső képi világ
A hétköznapi rohanásból kiemelő fesztivál jelképe a lajhár volt, ami a szervezők számára a nyugodt kikapcsolódás, az energiatakarékosság és a bölcs türelem megtestesülése, az a szereplő, „aki” igazán meri elengedni magát, hogy a fölösleges körök mellőzésével tudjon megérkezni a saját történetébe. Ez a szeretetre méltó állatka szolgált alapmotívumként az idei Kult látványvilágához, amit Lukács Vanda képzőművész álmodott plakátra. A kórházban kezelt gyerekek napjait szebbé tevő egyik bohócdoktor, Szabó Attila mókás jelenése és a csodaszép Szeszílszoknyákat tervező és kivitelező Csibi Cecília rövid bemutatkozása után Vanda válaszolt a főszervezők kérdéseire, többek között arra, hogy számára mit jelképez az idei Kult feszt kabalafigurája.
– A féléves munka, ami körülveszi a lajhár témát, nagyon jól kapcsolódik az új, Otthont teremtő világok 2. című kiállításomhoz. Úgy érzem, hogy az emberek mindig mennek valahova, borzasztóan sietnek, és borzasztóan sok problémájuk van, kisebbek és nagyobbak egyaránt. Számomra a lajhár, illetve az egész kiállításom anyaga egy megnyugtató, békét kereső képi, tartalmi világot kínál, és abban reménykedem, hogy ilyesmit is találnak meg az emberek benne, egy szimbólumot vagy színvilágot, ami arra készteti őket, hogy kicsit nyugodtabb lelkiállapotban legyenek.
Lukács Vanda meseszerűen sejtelmes alkotásait – a fesztivál alternatív jellegéhez illően – a Kötetlenül nevet viselő helyszín filagóriájában lehetett megcsodálni, a rendhagyó tárlatra egy háromméteres lajhárplakát hívta fel a figyelmet.
A Kult feszt megnyitóját Nyikó Anetta csodaszép népdala tette kerek egésszé, majd máris hömpölyögtek tovább a történések: a Lelkedre kötöm névre keresztelt, amfiteátrumos térben a budapesti Fonalgerillák Nagyi lakószoba című kiállítása nyílt meg, a Lustakötésben régi idők játékait – a gumizást, a macskabölcsőt és az ugróiskolát – lehetett kipróbálni, közben a Kádárok bástyájában Novák Tamás kalligráfus és Kerekes Valéria mesekutató Mesemagok című, népmesei idézeteket művészi kalligráfiákban felvonultató tárlata is bemutatásra került. Az egyik legnépszerűbb programpontnak Prieger Zsolt Hamvas Béla művei nyomán született irodalmi zenés estje bizonyult, de a DreamFlow koncertjét is végigtombolták a fesztiválozók a szakadó esőben.
– Igazán minőségi és sokáig tartó zenei élményben volt részünk. A zenekar tagjai egy adott pillanatban jelezték, hogy az esővíz folyik a kábelekre, erre egy laza mozdulattal feldobtunk nekik egy nagy köteg sálat, hogy letörölhessék – mesélte a második fesztiválnap nyugodt, szélcsendes délelőttjén Bota Melinda.
A szombati nap első felében a programkínálat egyik legvonzóbb pontja minden bizonnyal Lackfi János gyerekelőadása volt. A derűs program első perceiben Kádár Annamária elárulta, hogy a költő is belekötött a Kult-sálba, köszönetképpen az Anya olvas közösség belerejtette Lackfi nevét a saját munkájába. A költő spontán humorára, közvetlenségére a felnőttközönség is egyértelműen vevő volt, de talán a legnagyobb élményt azoknak a gyerkőcöknek jelentette a találkozó, akiknek a nevéről Aranyalma, zsák, zsizsik című ábécéskötetéből vicces verseket olvasott fel az alkotó. Amint azt a műsor címe is ígérte (Így él Petőfi – a 200 éves Sándor meséi. Pető Fi, Lack Fi és Wi Fi mai kalandjai), az együttlét alatt igazán gyerekbarát megközelítésben Petőfi Sándorról is jócskán szó esett. Ugyanakkor elhangzott a költő Kult fesztre írt verse – „Hogyha van egy történeted/ mindig újra mesélheted,/ és akinek mesélgeted/ lehel belé új életet…” –, amiről Kádár Annamária elárulta, hogy a következő fesztivál himnusza lesz. A Lelkedre kötöm helyszín a továbbiakban is az irodalom tere maradt, itt lehetett a Bookman kiadó szerzőivel találkozni, a Nevetésben a remény című mesekönyvvel megismerkedni, és ugyanitt került sor Lackfi János felnőtteknek szóló előadására is. Az izgalmas beszélgetések egyike – Kerekes Valéria és Kádár Annamária párbeszéde az eszmecserét moderáló Vörös Istvánnal – transzgenerációs történetekről, illetve a család megtartó erejéről szólt. Délutántól estig a Világló Egyesület felcsíki táncokat bemutató programja, ezt követően Stonecrops-koncert várta az amfiteátrumnál a lazítani vágyókat.
Ennyiben természetesen nem merült ki a szombati fesztíválkínálat, a sokatmondó helyszíneken – Erre varrjál gombot, Kötetlenül, Egy sima, egy fordított, Lustakötés – ugyanis párhuzamosan hömpölyögtek az események. Persze, a zárónap is rengeteg izgalmas találkozást tartogatott, a történetek ekkor is ösztönösen fonódtak egymásba. Mindent felsorolni lehetetlen és talán értelmetlen is, hiszen aki jelen volt, és belekóstolt a harmadik Kult feszt különleges, bárkit beszippantó világába, repült a fán lengedező hintán, megismerkedett a hinta mellett várakozó mohaemberrel – a fesztivál látványtervezőjének, Lőrincz Izabellának zseniális kreációjával –, vagy a körbefont fürdőkádban lazított, az tudja, hogy a lényeg nem az események felleltározásában, hanem a megélt pillanatok erejében van. Ami pedig a rekordkísérletet illeti, az minden bizonnyal sikeres volt, Bota Melindától ugyanis megtudtuk, hogy a Kult feszt sálja jelenleg körülbelül két kilométer hosszú, míg az eddigi magyar rekord a 1500 méteres nyakravaló. A rekordkísérletet októberben érvényesíti a magyarországi bizottság, Bota Melinda és Kádár Annamária ez alkalomra újabb kulturális eseménnyel készül, amelyet majd a decemberi negyedik Kult feszt követ.