Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Minden nappal egyre rosszabbnak tűnik a helyzet a vírusfronton, de annak alapján, ahogyan a helyzet más országokban alakult, a hozzáértők tudnak következtetni arra, hogy mi várható a továbbiakban. Nem ugyanaz a helyzet a másik várható krízissel, amely a gazdaságban fog pusztítani, azok számára is érezhetően, akik elkerülik a vírusfertőzést.
Ha a különböző elemzők utóbbi hetekben tett becsléseit vesszük szemügyre, egy dolog egyértelmű: baj lesz, ráadásul komoly. De a felvázolt lehetséges forgatókönyvek között már lényeges különbségek vannak, az optimisták csak enyhe recessziót, a túlsó végleten állók szinte világvégét jósolnak. Mentségükre van, hogy valamennyien sötétben tapogatóznak, mert ilyen természetű krízis még nem volt a modern történelemben. Jobbára pénzügyi természetű válságokat láthattunk a közeli és kissé távolabbi múltban, de olyat még nem, ami egyformán sújtott volna le a pénzvilágra, és a különböző országokban elrendelt karanténlépések folytán a termelő és szolgáltató szektorokra is, ráadásul egyszerre. Világszinten fel lesz adva a lecke szakértőknek és politikumnak egyaránt, hogy ebből a bajból kimásszunk.
Mivel szép hazánk gazdasága gyakorlatilag szinte minden szállal az uniós érdekeltségekhez kötődik, a mi viszonylatunkban elsősorban az uniós, azon túl pedig főleg az erős nyugati államok válságmentő intézkedéseiben reménykedhetünk. A jó hír az, hogy a földrész motorjának számító német gazdaság mögött van tartalék és szakértelem is. A rossz hír pedig az, hogy a brüsszeli malmok most sem őrölnek gyorsan, márpedig közvetlen források tekintetében elsősorban ezekre vagyunk utalva, mivel az utóbbi évek esztelen gazdaságpolitikájának „köszönhetően” a regáti kormánynak zabszemnyi saját tartaléka sincs, amivel most segíthetne a bajba jutott vállalkozóknak vagy a kenyér nélkül maradó családoknak. Most fog duplán visszaütni, hogy az évekig nagy szájjal szajkózott román gazdasági bővülésnek a lakossági fogyasztás volt a hajtóereje, mert az ennek alapjaként álló vásárlóerő mögül most oda a pénz, mivel a termelők és a szolgáltatók kevés kivételt leszámítva karanténban vannak, és egyelőre csak sejteni lehet, hogy mikor indulhat újra a gépezet, mely nekik bevételt hozhat. Ráadásul a nyugati országokban alkalmazott diaszpórának sem lesz egyhamar amiből hazaküldött eurómilliárdokkal pumpálja a regáti gazdasági csodát. Félő, hogy a koronavírus eddigi ténykedése csak harmatos tavaszi szellő volt ahhoz a viharhoz képest, ami ezután következik.