Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Bakelit tárcsás telefon, hintaszék, régi rádió, cserépkályha, fogas, bevásárlószatyor, Biblia és mézeskalács házikó – minden, ami egy nagymama otthonában megtalálható, és mind-mind fonallal borítva – a többi között ezekből a tárgyakból áll össze a magyarországi Fonalgerillák–gerillakötők nevű akciócsoport Nagyi lakószobája című egyedi street art kiállítása, amely a június második hétvégéjén, Marosvásárhelyen szervezett Kult Fesztivál egyik érdekes színfoltjának számított.
A kötött-horgolt, színpompás Nagyi lakószobát a fesztivál idején a színpad díszleteként csodálhatták meg az arra járók, jelenleg pedig Marosvásárhelyen, a Kossuth utcai Kulcslyuk könyvesboltban tekinthető meg. A magyarországi csapat kreatív tagjai már számos budapesti közteret, fákat, oszlopokat, mi több, villamoskocsit is bekötöttek már, hogy ezáltal egy kis színt és vidámságot vigyenek a szürke városi létbe.
A fonalgerillák világszerte tűzcsapokat, lámpatesteket, postaládákat, kerékpárokat, autókat, de még olyan méretes tárgyakat, mint buszok vagy hidak is bevonnak színes fonallal, hogy ezáltal örömöt okozzanak az ott elhaladóknak. A magyarországi Fonalgerillák–gerillakötők csapat tagjai számára a fonalbombázás hobbi, ám egyre többen, önkormányzatok, fesztiválok szervezői kérik fel őket arra, hogy alkotásaikkal színfoltot vigyenek közterekre, zöldövezetekbe.
A marosvásárhelyi Kult Fesztiválon Kádár Annamária és Bota Trombitás Melinda főszervezők beszélgettek a Marosvásárhelyre látogató fonalgerillákkal eddigi munkáikról, az extrémebb felkérésekről, valamint egyedi kiállításuk, a Nagyi lakószoba létrejöttének a történetéről. Bár csupán a csapat néhány tagja jött el a marosvásárhelyi fesztiválra, ők fontosnak tartották leszögezni, hogy a kiállított alkotások sokkal több hölgy kétkezi munkáját és fantáziáját dicsérik.
Párniczki Jutka, a csapat egyik legrégebbi tagja lapunknak elmondta, a gerillakötés a street-art, az utcai művészet egyik formája, amit sokan női graffitiként emlegetnek, ezt kezdték el művelni ők is több mint tíz évvel ezelőtt, és folytatják azóta is, ugyanis azt tapasztalják, hogy örömet okoz az embereknek, amikor egy szürke, hétköznapi tárgyat meglátnak egy színes, bolyhos dekorációba öltöztetve, bekötve, behorgolva. Elismerték, csodás érzés, amikor idegenek mennek oda hozzájuk alkotás közben, vagy amikor már felrakták a helyére az elkészült alkotást, és őszintén érdeklődnek, hogy mennyi időbe telt elkészíteni, hányan dolgoztak rajta.
Ugyanakkor az emberek jókedvre derítése mellett be szeretnék mutatni azt is, hogy a horgolással mi mindent lehet alkotni, hiszen sokan a kötés, horgolás hallatán azonnal sálra, pulóverre, csipkére, terítőre gondolnak, holott ebben sokkal több rejlik.
– Azáltal, hogy mi utcai alkotásokat készítünk, megmutatjuk az embereknek, hogy mennyire széles a lehetőségek tárháza, hiszen fonalból lehet virágot, de akár 3D-s alkotásokat is készíteni. Amikor a Sziget Fesztiválon voltunk, bárki csatlakozhatott hozzánk, ha valaki készített otthon egy kis darabot, azt elhozhatta, fölvarrhatta velünk együtt, tehát közösségi szerepe is van ennek az akciónak – mutattak rá a beszélgetés során a gerillakötők.
Párniczki Jutkától megtudtuk, hogy 2011-ben volt az első akciójuk, amit Vadjutka ékszerész, dizájner hirdetett meg, akiről tudni kell, hogy nem tudott kötni, horgolni, ellenben rajongott a külföldön látott fonalbombázás iránt. Az első ilyen akciójuk a Blaha Lujza téren volt – éppen június második hétvégéjén, a nyilvános kötés világnapján –, odavittek darabokat, azokat összehorgolták, és néhány óra alatt több oszlopot és fát díszítettek fel. A következő évben a Deák térre mentek, a templom előtt gyűltek össze, ahol számos oszlopot behorgoltak, és sok külföldi turista csodálta meg a munkájukat. Ott merült fel, hogy ha Pesten már voltak, menjenek át Budára is, a Széll Kálmán térre, amit szintén megtöltöttek élettel a színes alkotásaikkal. Ott találkoztak Kaufer Virággal, egykori LMP-képviselővel, aki a Kézimunkások Szakszervezete nevű Facebook-csoport egyik alapítója volt, és azokat tömörítette, akiknek a kötés, horgolás volt a hobbija. Ezután rendszeresen találkoztak a nyolcadik kerületi Részeg Szabóban, és elkezdtek kitalálni minden évre egy-egy akciót.
A Fonalgerillák–gerillakötők csapat az évek során egyre ismertebbé vált, több, csöppet sem szokványos akciójuk, felkérésük volt, amelyek által nagyon sokan felfigyeltek a művészetükre. Többek között a magyarországi Sziget Fesztivál szervezői is rájuk találtak, több éven át ők gondoskodtak a dekoráció egy részéről, pl. a fesztivál helyszínén lévő fák feldíszítéséről. Egypár nagyobb darab, amit Marosvásárhelyre, a Kult Fesztiválra is elhoztak, a Szigeten is látható volt.
Egy másik látványos akció, amely jelentős ismertséget hozott a csapatnak, egy villamoskocsi behorgolása volt – tette hozzá Párniczki Jutka.
– Láttuk, hogy külföldön villamost vagy metrókocsit is behorgolnak, ezért gondoltuk, mi is belevágunk, sikerült kapcsolatba lépnünk a BKK-val (szerk. megj: Budapesti Közlekedési Központ), és feldíszítettünk egy villamoskocsit. Munka közben a biztonsági őr megjegyezte, hogy nem kellene felrakni a horgolt elemeket, hiszen úgyis le fogják lopni, de ő maga is elcsodálkozott, amikor egy idő múlva, bár hiányoztak darabok, a legtöbb még rajta volt, nagyon vigyáztak és figyeltek rájuk az utasok – jegyezte meg Jutka, aki egy másik különleges alkotásukról is beszámolt: a gyermekvasút egyik kocsiját horgolták be. Az ablakokra is nagyon szép dekorációt készítettek, zöld leveleket, illetve gyereksarokra emlékeztető elemeket, egy faágon hintázó kislánnyal. A marosvásárhelyi beszélgetésen a fonalgerillák elárulták, a villamos és a gyermekvasút behorgolása volt talán a legizgalmasabb alkotásuk, hiszen nem egy statikus helyszínt, villanyoszlopot, szobrot öltöztettek fel, hanem működő eszközöket, amelyek a forgalomban közlekednek. A felöltöztetett villamos utasai között akadt olyan, aki azt mondta, úgy érzi magát, mintha a nagymamája otthonában lenne, hiszen a nagymama mindig köt az unokáinak, az otthona pedig meghittséget, melegséget áraszt. A járművek felöltöztetése mellett ugyanakkor nagyon büszkék a Madách téri, az Örkény Színház előtti oszlopok behorgolására is, ezek a darabok Az ember tragédiájának és az Örkény Egyperceseinek némely jelenetét idézik fel. Ezeket a jeleneteket persze otthon készítették el külön-külön, és a helyszínen horgolták össze.
A Fonalgerillák egyik nagy kedvence, az egészen egyedi és páratlanul részletgazdag kiállítása a Nagyi lakószoba. Ez tulajdonképpen egy, a nagymamáink meghitt otthonát megidéző szoba, amelynek különlegessége, hogy az összes tárgy be van horgolva tarka mintázatú fonallal, hiszen köztudott, hogy a nagyi mindent felhasznál, ami a kezébe kerül. Igazi régivágású nagymama otthona köszön vissza a kiállításon, aki kis keksszel, teával várja az unokákat, és szatyorral megy a boltba. A kis kockák (amelyekből az alkotások összeállnak) amerikai neve a nagyikocka, nagyinégyzet, ez a horgolt patchworknak felel meg, régen ugyanis a maradék fonalakat használták fel az asszonyok a kötéshez, horgoláshoz.
– A nagyinégyzetekből mi eredetileg egy nagyifenyőt akartunk készíteni, akkor az a projekt elúszott, viszont felfedeztem egy ausztrál kötött konyhát az interneten, ami egy múzeumban volt kiállítva, és elolvadtam tőle. Így jött a nagyiszoba ötlete – elevenítette fel Párniczki Jutka. Először elkészült a hintaszék és egy-két apróság, aztán egyre bővült a nagyiszoba, kislámpával, egy méretes, színes nagyikockák alkotta cserépkályhával, hiszen köztudott, hogy a nagymamák fázósak, tutyi névre keresztelt papuccsal, a kis méretű Pajti rádióval, telefonnal, hiszen a nagyi szeret telefonon beszélni, valamint a behorgolt polcra behorgolt Biblia, illetve Petőfi összes kötete is felkerült, majd a nagyinak később lett tévéje is. A könyvek mellett az óra is nagyimintás, akárcsak a kisszék, a virágtartó, illetve a maci, az egyik Fonalgerilla-hölgy gyerekkori maciját horgolták be. A horgolt asztalon horgolt tányér, rajta horgolt sütemények, nem is akármilyen, hanem Pilóta keksz, tőle nem messze pedig mézeskalács házikó, hiszen a nagyi mindig házias finomságokkal várja a szeretteit. A Fonalgerillák–gerillakötők csapatnál szokás, hogy minden alkalomra, amelyre meghívják őket, egy új tárgyat készítenek, a marosvásárhelyi Kult Fesztiválra egy kötött cserepes ibolya készült, és ezek által egyre bővül a nagyiszoba kelléktára.
Jutka megjegyezte, a nagyiszobával valójában egy lelkes társuk, Mártika emléke előtt is tisztelegnek, aki 2021-ben hunyt el, de az élete utolsó hat-hét évében lelkesen kötött-horgolt velük.
Mint megtudtuk, a nagyiszobának nincs állandó helye, volt már egy ideig egy Ráday utcai üzlethelyiségben, ahol igazi mesevilágként vonzotta az arra járók csodáló pillantásait, a kivilágított kirakatnak köszönhetően – a járókelők örömére – állandóan be lehetett lesni a horgolt mesevilágba. Egy ideig a pestújhelyi múzeumban is ki volt állítva, mostanában pedig egy múzeum raktárában tárolják, és ha valahol igénylik, viszik eseményekre. Jelenleg Marosvásárhelyen van a kiállítás, tehát érdemes ellátogatni a Kulcslyuk könyvesboltba és bepillantani a nagyi mesevilágába!