A munka, amit végeznek, nem látványos, de létfontosságú

Erdélyi magyar szociális szolgáltatók fóruma

Első alkalommal szervezték meg a szociális szolgáltatásokat nyújtó magyar civil szervezetek erdélyi fórumát pénteken Marosvásárhelyen, a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumban. Célja a tapasztalatcsere, egymás megismerése és nem utolsósorban egy, az érintettek munkáját segítő információs hálózat kiépítése volt. A Csép Éva Andrea parlamenti képviselő által kezdeményezett eseményen zömében a három székelyföldi megyéből mintegy 60 szociális szolgáltató vett részt, akik a tevékenységük ismertetése mellett számos olyan hiányosságra is rávilágítottak, amelyek igencsak nehezítik a mindennapi munkájukat.

Csép Éva Andrea Maros megyei parlamenti képviselő hangsúlyozta: a munkájában rendkívül fontos az a szakmai segítség, amit a szociális szféra különböző területein dolgozó szakemberektől kap. Hiszen ők azok, akik olyan dolgokra, hiányosságokra hívják fel a figyelmét, amelyeket nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni az őket érintő törvények meghozatalakor. Erre van szükség ahhoz, hogy a Bukarestben napvilágot látó törvények, döntések valós megoldásokat kínáljanak azokra a hiányosságokra, problémákra, amelyekkel az érintettek a mindennapokban szembesülnek.

A pénteki fórum célja is az volt, hogy a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek találkozzanak, megismerjék egymás tevékenységét, és elmondhassák, melyek azok a gondok, amelyekkel nap mint nap szembesülnek és amelyek nehezítik a munkájukat. Ugyanakkor megfogalmazódott, hogy szükség van egy szociális hálóra, ahol közösen, gyorsan és hatékonyan tudnak kommunikálni azért, hogy segítsék egymás munkáját, és kiegészítsék egymás tevékenységét.

Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke elismerően szólt a szociális téren dolgozó civil szervezetek munkájáról, hiszen az egészségügyi dolgozókhoz hasonlóan, a járványhelyzet közepette, a legnehezebb időszakokban is tették a dolgukat, a munkát ugyanis, amit a legtöbbjük végez, nem lehet az online térbe költöztetni. A találkozón részt vett Makkai Péter, a Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztérium államtitkára is, aki rámutatott, paradigmaváltásra van szükség a szociális téren, a pénzbeli támogatások mellett fokozottabb hangsúlyt kell fektetni a szolgáltatásokra, amelyek segítenek a rászorulóknak az önállósodásban, a talpra állásban, abban, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe.

Csekély állami finanszírozás

A pénteki fórumon jelen voltak a Maros, Hargita és Kovászna megyei gyermekvédelmi igazgatóságok, valamint az ezek alárendeltségébe tartozó néhány ellátóközpont vezetői is, azonban többségben a magánszféra képviseltette magát.

A szociális szolgáltatásokat nyújtó magánszféra nehézkes és csekély finanszírozását nehezményezte a fórumon részt vevő civil szervezetek többsége. Sajnos Romániában a magán szociális szolgáltatók jóval kevesebb állami támogatásban részesülnek, mint az ugyanazt a munkát végző állami intézmények, holott az esetek nagy részében a magánszféra által nyújtott szolgáltatások színvonala messze magasabb.

Az utóbbi években növekedett ugyan az államtól érkező finanszírozás, azonban még mindig messze elmarad attól, ami a működéshez szükséges lenne. Az öt megyében több mint hatszáz munkatársat foglalkoztató és több mint 8 ezer ellátottról gondoskodó Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója, Ludescher László rámutatott: a bevételi forrásaik alig 35-40 százalékát teszi ki az állami támogatás, a többit különféle pályázatokból, az ellátottak hozzájárulásából próbálják nehézkesen előteremteni azért, hogy eleget tudjanak tenni az igényeknek. 

Szakács Zsuzsánna, a Szent Balázs Alapítvány ügyvezetője rámutatott, a különböző projektek által próbálnak fennmaradni és végezni a munkájukat, viszont vannak olyan költségek, például az iroda fenntartásával járó kiadások, amelyeknek a fedezésére nincsen lehetőség pályázni. Takács Tünde, a marosvásárhelyi Dorcas gyermekotthon vezetője ugyancsak az állami támogatás hiányosságait tette szóvá, mint mondta, közbeszerzési pályázatokból próbálnak fennmaradni, viszont ez a kiadásaiknak a töredékét fedezi csak, így – főként az utóbbi időben – jelentős anyagi nehézségekkel küszködnek. Az idős- és gyermekotthont működtető, valamint évekig utcagyerek-missziót is végző Lazarenum Alapítvány képviselője, Adorján István szóvá tette, hogy a kiadásaik nagy részét külföldi adományokból tudták fedezni, azonban az utóbbi időben ez jelentősen megcsappant, a gondozásukban lévő gyerekekről pedig ilyen körülmények között is gondoskodni kell. Ugyanakkor felvetődött, hogy a tetemes mennyiségű papírmunka, ami a civil szervezetekre hárul, elvonja az erőforrásokat a konkrét segítő feladatok ellátásától, főként a kisebbek esetében, ahol csupán néhány munkatársra számíthatnak. Az is szóba került, hogy jó lenne, ha a pályázati lehetőségekről gyorsabban és könnyebben tudomást szerezhetnének a civil szervezetek, és az is, hogy a standardok, amelyeknek meg kell feleljenek, EU-s szintű elvárások, és nem a romániai valósághoz igazodnak.

Nem látványos munka, de óriási szükség van rá

A találkozó végén Csép Éva Andrea kifejtette: a munka, amit  szociális téren végeznek, talán nem annyira látványos, mint egy aszfaltozás vagy egy iskolaépítés, viszont rendkívül fontos, ugyanis az emberek mindennapi problémáiban próbálnak segítséget nyújtani, megoldásokat keresni, így a továbbiakban is arra bíztatta a civil szervezeteket, jelezzék neki a problémákat, amelyekkel ők, illetve az ellátottaik szembesülnek a mindennapokban, és amelyekben törvényhozóként segítséget nyújthat nekik.

Mint mondta, az RMDSZ számára prioritást jelentenek a szociális kérdések, többek között a prevenció és a korai fejlesztés szükségessége is, így a családpolitikai intézkedéscsomag keretében próbálnak kialakítani egy átfogó védőnői hálózatot, hogy legyen egy képzett szakember, aki elmegy a családokhoz, támogatja őket, és a gyermek esetleges fejlődési rendellenességeit időben észreveszi.

Annak kapcsán, hogy a logopédusok és a pszichológusok kevesen vannak és túlterheltek, rámutatott: az RMDSZ módosítani próbál az oktatási törvényen, amelyben ezer gyerek jut egy pszichológusra, egy logopédusra pedig hatszáz, köztük az óvodáskorúak, akiket iskolakezdés előtt fel is kell mérnie a szakembernek. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy mikor jut idő terápiára, hiszen rengeteg a beszédhibás gyerek. A képviselő megjegyezte, a fent említett számok a módszertanban szerepelnek, és ezt törvénnyel a parlamentnek nem áll módjában módosítani, ez kizárólag miniszteri rendelettel lehetséges. 

– Azon dolgozunk, hogy csökkentsük ezeket a számokat, a szakembereket tehermentesítsük azért, hogy hatékonyan tudják végezni a munkájukat – tette hozzá. Ugyanakkor gondot jelent, hogy nincs elég magyar logopédus, így előfordul, hogy csak román anyanyelvű szakember jut el a magyar kisgyerekekhez, illetve gyakori, hogy a kisebb településekre nem is jutnak el a logopédusok, pszichológusok.

A parlamenti képviselő arra is rávilágított, hogy amióta megnőtt a gyerekpénz összege, és 600 lej jár a 2 éven aluli gyerekeknek, azóta egyre kevesebben kerülnek állami gondozásba. Jellemzővé vált ugyanis, hogy a szülők, akiknek a gyerekét különböző okok miatt ki kellene emelni a családból, mindent megtesznek azért, hogy velük maradjon. Emiatt volt az RMDSZ álláspontja az, hogy egy minimális összeget kellene adni minden gyereknek, a többit pedig olyan szolgáltatásokra fordítani, mint például bölcsődetámogatás, óvodai étkeztetés, vagy táboroztatási támogatás a nagyobbaknak. Viszont sajnos a kormányzati partnereik a pénzbeli támogatás mellett tették le a voksukat.

A képviselő kitért arra is, hogy óriási szükség lenne úgynevezett respiro központokra, hogy a fogyatékkal élők gondozói, családtagjai néha felszusszanhassanak. Az érintettek sajnos jól tudják, mekkora nehézséget jelentett az elmúlt két évben, amikor nem működtek a nappali terápiás központok. A járványügyi korlátozások közepette kétségbeesetten jelezték a szülők, hogy a gyereküknek napi rendszerességgel vagy legalább hetente kétszer-háromszor terápiára van szüksége, mert egyébként nem bírnak vele – világított rá a szociális téren megoldásra váró problémák egy részére a képviselő.