A matematika emberi arca

A fenti címmel jelent meg Budapesten, a Vince Kiadó gondozásában Staar Gyulának, a Természet Világa folyóirat volt főszerkesztőjének a legújabb interjúkötete. Mostanában – divatosan – beszélgetőkötetnek is mondják. 

Staar Gyulának ez a harmadik, matematikusokkal készített interjúkötete, és mind a háromnak van és volt Maros megyei vonatkozása. Az elsőben – A megélt matematika (Gondolat Kiadó, 1990) – Weszely Tibor szerepel, a másodikban – Matematikusok és teremtett világuk (Vince Kiadó, 2002) Kiss Elemér, ebben a legújabb könyvben pedig Némethi András. És büszkeséggel mondhatjuk, az a tény, hogy Némethi András ebbe a kötetbe bekerült, a Népújságnak is tulajdonítható, mert Staar Gyula az itt megjelent cikkünk által figyelt fel Némethi András kimagasló teljesítményére.

(Jómagam büszkén hozzáteszem, jól emlékszem, amikor a Népújság jogelődje, a Vörös Zászló beszámolt a középiskolás Némethi András ezüstérmes helyezéséről a nemzetközi matematikai olimpián.)

Engedjék meg, hogy recenziómat a kötet előszavának mondataival kezdjem, amelyet Szász Domokos matematikus-akadémikus írt, aki a Népújságban általam sokat szerepeltetett id. szemerjai Szász Károlynak az ükunokája, Mentovich Ferenc dédunokája:

„A matematika a világ egyik csodája. Nem kézzelfogható, mint az ókori világ hét csodája, de épp annyira régi (gondoljunk bele, hogy már a gizai piramisok i.e. 2550 körüli felépítése is elképzelhetetlen lett volna matematikai ismeretek nélkül). Több évtizedet töltve a matematikusi pályán, számomra ma is csoda a matematika. Csoda a matematikák, a matematikusok, a motivációk végeláthatatlan sokfélesége. Ugyancsak csoda «a matematika meghökkentő hatékonysága a természettudományokban» (Wigner Jenő, 1960). Hozzáteszem, ez ma már a többi tudományban való alkalmazhatóságáról is elmondható. Szerencsénkre ugyancsak szinte csoda a magyar matematika sikeressége, nemzetközileg is magasan jegyzett árfolyama.”

Nehéz hozzátenni bármit a fenti tömör megállapításokhoz, de tényleg azt mondják, hogy a 21. század a matematikáé lesz, mert akkora adatmennyiséget gyűjtött fel az emberiség, hogy azt csak matematikával lehet feldolgozni. Sok tanárkollégám is szidja a matematikát, és főleg az oktatókat, mert sok diákot, hallgatót megbuktatnak, miközben ők maguk naphosszat a számítógép mellett ülnek és dolgoznak, elfelejtve, hogy sem számítógép, sem mobiltelefon, sem az okostelefonok újabb és újabb családja nem volna a matematika mai fejlettségi szintje nélkül.

A kötetben szereplő matematikusok közül nekünk különösen kedves és fontos az erdőszentgyörgyi Némethi András, aki ma a leghíresebb matematikusok közé tartozik, Erdőszentgyörgyön járt elsőtől tizedik osztályig, utána pedig Segesváron érettségizett, és Farkas Miklós volt a matematikatanára.

A kötetben Lovász László, az MTA korábbi elnöke, Császár Ákos, Aczél János, Szemerédi Endre, Katona Gyula, Pálfy Péter Pál, Pintz János, Némethi András, Charles Simonyi, Jefim Zelmanov, Alexander Lubotzky, Szemjon Gingyikin, Czapáry Endre, Rábai Imre, Pelikán József matematikusok szerepelnek. A kisebbségben dolgozó matematikatanárokról sem feledkezik meg a szerző, Kalácska József, Balázsi Borbála, Bencze Mihály és Szabó Magda kerül bemutatásra. Két matematikatörténészt is bemutat: Vekerdi Lászlót és Szabó Péter Gábort. 

A Némethi Andrással készült beszélgetés címe – Vannak vidékek legbelül – szép és nagyon találó Kányádi-versidézet. Nekünk különösen, mert arra biztat, hogy vidéki iskolából és kis településről is el lehet jutni a legmagasabb szintre. Fontos tudni, hogy az erdőszentgyörgyi iskola indította el a világ egyik vezető tudósát. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Némethi András matematikai felkészítésében döntő szerepe volt Farkas Miklós segesvári matematikatanárnak. Segesváron a két utolsó gimnáziumi évet járta, innen jutott el a nemzetközi matematikai olimpiára, és díjazottként tért haza. (Tudtommal az erdélyi magyar diákok közül az elmúlt 50 évben csak a brassói Zsidó László, ma a Római Egyetem professzora, és Némethi András jutott el erre a szintre.) Szóval bárhonnan el lehet jutni „az értől az óceánig”, ha kellő komolysággal és munkabírással tanulunk és dolgozunk. Olvassunk bele a kötetbe, elsőként a Némethi Andrással való beszélgetésbe:

„S. Gy: Olvastam, hogy Rio de Janeiróban, a matematikusok kongresszusán meghívott előadó voltál. Azért ez igen nagy megtiszteltetés.

N. A: Valóban az, nagyon örvendtem ennek a meghívásnak.

S. Gy: Hogyan választják ki a kongresszus előadóit?

N. A: Több bizottság működik a kongresszus előkészítésében. Az egyik eldönti, kik tartsák a minden matematikushoz szóló plenáris előadásokat, és kik legyenek a külön szekciók előadói. Akik erről döntenek, szakmánk kiválóságai, jól látják az egész világ matematikáját. Körülbelül tíz szekcióval fedték le a matematika több ágazatát. Engem két szekció is meghívott előadónak, ami ritkaság. A topológia és az algebrai geometria képviselői egyaránt felkértek egy közös előadásra. Ez azért történhetett meg, mert az utóbbi években éppen ennek a két területnek a kapcsolataival és összefonódásaival foglalkoztam.”

Ahogy említettem, külön színfoltja a kötetnek, hogy az utolsó két interjúalany Vekerdi László és Szabó Péter Gábor tudománytörténészek. Vekerdi Lászlót tekintik a legnagyobb magyar tudománytörténésznek. (Unokatestvére a jól ismert Vekerdy Tamásnak1, és testvére volt a Csíkszeredában Julianus-díjjal jutalmazott Vekerdi Józsefnek2.)

Vekerdi László az erdélyi művelődéstörténetnek és a Bolyai-kutatásnak is szakértője volt, így az erdélyi olvasó is sok érdekes dolgot megtudhat Staar Gyulának a vele folytatott beszélgetéséből.

„S. Gy: Mielőtt a Bolyai-kutatásról írt tanulmányaidra rátérnénk, nem kerülhetem el, hogy rá ne kérdezzek kapcsolatodra Németh Lászlóval. A két nagy pályaelhagyó: Németh László és Vekerdi László. Hogyan találtatok egymásra?

V. L: Annak hosszú és bonyolult története van. Debreceni diákként természetesen jól ismertem a népi írókat, Németh Lászlót is. A Református Gimnáziumban több kiváló magyartanárunk volt, akik az irodalom oktatását magas színvonalon művelték. Megismertették velünk a modern magyar irodalmat, benne a népi írókat, erről írattak dolgozatokat. Később Sopronban, a diákegyesület összejövetelein – az úgynevezett szakestélyeken – újra előkerült Németh László neve. (…)

S. Gy: Ugorjunk most egy nagyot az időben. 1961-ben mutatták be Németh László A két Bolyai című drámáját. Ennek megszületéséhez te is hozzájárultál. Mi ebben az igazság? Kérlek, most tedd félre a krónikus szerénységedet.

V. L: Akkor most nézzük a dokumentumokat! Amíg vártam rád, mivel tudtam, hogy a Bolyaiakra is rákérdezel, Németh László levelezéséből kikerestem az erre vonatkozó részeket. Kezdődött azzal, hogy Fodor Ilona elküldte Németh Lászlónak az édesapja által összegyűjtött, még kiadatlan Bolyai-levelek másolatát, arra biztatva, hogy írjon drámát a Bolyaiakról. Németh László Sajkodról 1959. május 8-án ezt válaszolta Fodor Ilonának (…)”

Eddig az idézet. A marosvásárhelyi Fodor Ilona, a Marosvásárhelyi krónikás füzetek szerzőjének, Fodor Istvánnak3 a lánya, akkor a Magyar Rádió munkatársa volt. Ő biztatta Németh Lászlót a Bolyai-téma felkarolására.

Szabó Péter Gábor a kötet legfiatalabb interjúalanya, a magyar matematikatörténet legeredményesebb és legtehetségesebb kutatója, Kiss Elemér és Weszely Tibor méltó követője. A könyvben sok erdélyi témát érint Staar Gyula, aki többször bejárta a Természet Világa folyóirat főszerkesztőjeként Erdély nevezetes helyeit, így a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot, a Bolyai Farkas Líceumot, Gyergyószentmiklóst és Csíkszeredát is, és az erdélyi matematikai élet szakavatott ismerője. 

Természetesen ezt az 500 oldalas kötetet nehéz néhány sorban ismertetni, írásomat csak figyelemfelkeltőnek szántam. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki meg szeretné érteni, hol tart ma, a 21. század elején a matematikai kutatás, milyen irányultságúak a legmodernebb kutatások. A matematika a tudományok fáklyavivője, tehát meghatározza már a 22. század tudományos haladását is (amennyiben az emberiség nem pusztítja el önmagát vagy a környezetét). És hogyan tudná egy matematikában kevéssé művelt olvasó ezeket az irányokat megérteni? Úgy, hogy e kérdésekre a válaszokat első kézből, a legkiválóbb kutatók szemléletes és jól érthető beszédéből hallgatja.

1 Vekerdy Tamás (Budapest, 1935. szeptember 21. – Budapest, 2019. október 9.)

2 Vekerdi József (Debrecen, 1927. augusztus 7. – Budapest, 2015. szeptember 28.) Széchenyi-díjas magyar nyelvész

3 Fodor István, született Fried István (Komárom, 1893. szeptember 29.[1] – Budapest, 1961. november 5.[2]) magyar újságíró, rendező, helytörténész, postasegédtiszt.