A maroskeresztúri tűzvész károsultjainál

Pár hét alatt épült újjá a ház

A tavalyi év utolsó előtti napján, a hajnali órákban tűz ütött ki a maroskeresztúri Moldovan család otthonában. A lángok emberáldozatot nem követeltek, a házból viszont csak a falak maradtak meg. 

Moldovanék rekordsebességgel építették újjá az ingatlan tetőzetét, múlt heti látogatásunkkor már a belső munkálatok zajlottak.

Mivel a családfő ottjártunkkor nem volt a községben – az építkezéshez szükséges nyersanyagot ment beszerezni –, a rendkívüli veszteségről édesapjával, Moldovan Petruval beszélgettünk.

– Egy meghibásodott kinti kapcsoló okozta a szerencsétlenséget. Innen indultak a lángok – mutatta a férfi, mielőtt a tágas épületbe beléptünk volna –, aztán a teljes tetőzetre átterjedtek. A tűz pattogása hála istennek felébresztette a fiamat, ha ez nem történik meg, bent ég az öt és fél éves unokámmal és a menyemmel együtt. Először azt hitte, hogy egerek neszeznek. Van egy munkása, aki a ház előtt egy lakókocsiban él, kintről ő vette észre elsőként, hogy lángol a tető. A fiamék pokrócot borítottak a gyerekre, és kirohantak vele a házból. Ez volt a szerencséjük, rövid időn belül ugyanis a melegtől bezárultak az ajtók. 4.15-kor hívtuk a tűzoltókat, hamarosan ki is értek a helyszínre. Először két autó jött, de egy harmadikra is szükség volt. Be kellett törniük az ajtókat, hogy bejussanak a házba. Másfél órába telt, mire sikerült eloltaniuk a tüzet – zárta a tragikus történés forgatókönyvét a férfi, majd azt is megjegyezte, a tűzoltók első osztályú munkát végeztek, hozzáállásuk, szakértelmük példaértékű volt. 

– Amikor először megláttam a leégett házat, arra gondoltam, ilyen az igazi földi pokol. Korábban csak filmekben láttam ilyet – tette hozzá Moldovan Petru, majd részletesebben beszámolt az anyagi kárról. – A teljes tetőzet mellett a két szoba, a nappali, a konyha, a fürdő berendezése és a terasz is leégett, az elektromos felszerelések, a bútorok, a gyerek játékai mind a tűz martalékává váltak. A hőközpontot viszont szerencsére nem érintették a lángok. A villanyhálózatot ki kellett cserélni. Hozzávetőleg száz-

ezer lejes a veszteség. A lelki megrázkódtatásról nem is beszélve. 

– Az unokája hogy viselte a történteket? – kérdeztük.

– A tűzeset hajnalán ő hívta fel a feleségemet telefonon. Ordította, hogy „ég a házunk”. Azóta sem jött még helyre, gondolhatják.

Amíg a ház újra használhatóvá nem válik, a család a férfi szüleinél lakik. A feleség testvérei építkezésben dolgoznak, az új tetőzet és a belső munkálatok gyors elindítása nagyrészt nekik köszönhető. Moldovan Petrutól azt is megtudtuk, hogy a két éve épült házra nem kötöttek biztosítást, mivel azonban a tűzvész önhibájukból történt, valószínűleg úgysem kaptak volna pénzt az ingatlan rendbetételére. Így minden tartalékukra és bankhitelre is szükség volt ahhoz, hogy egyenesbe jöjjenek.

– Mindez túlélhető, a lényeg, hogy a fiamék ép bőrrel megúszták – vonta le beszélgetőtársunk a végső következtetést.