Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében a madéfalvi veszedelem emlékére. Délelőtt Madéfalván, a vértanúk emlékművénél tartottak megemlékezést és koszorúzást a 255 évvel ezelőtt meggyilkolt székelyek emlékére.
Emeljük magasra a zászlót!
A Kultúrpalota zsúfolásig telt nagytermében Izsák Balázs, az SZNT elnöke szerint a sikeres kollektív célok elérésének alapvető feltétele, hogy eszmények irányítsák, mert eszmények nélkül egyetlen nép sem maradhat fenn. Minden ünnepi alkalom arra is szolgál, hogy ezeket az eszményeket és a közösségi célokért való összefogást megerősítsék – hangsúlyozta. 1762-63-ban a székelység alkotmányos jogaiért küzdött, ezeket védte, hiszen Erdély alkotmánya e jogokat elismerte. „Mi sem teszünk mást. Románia által egy korábban elismert jog visszaállítását kérjük, hiszen ennek eltörlése 1968-ban jogsértő volt, de sértette a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáit is. Az 1952-ben elfogadott alkotmány kimondta: Romániában biztosított a területi-közigazgatási autonómia a magyar nép számára a székely rajonokban ott, ahol ez egy tömbben él.”
Veszélyesnek nevezte a magyar közösségen belüli közömbösséget, vagy az egyesek, akár értelmiségiek részéről a lekicsinylést.
„Emeljük magasra a székely zászlót, gyújtsunk őrtüzeket, vonuljunk fel március 10-én, a székely szabadság napján!” – biztatott mindenkit Izsák Balázs.
Az igazságért a legnehezebb körülmények között is ki kell állni
Farkas Balázs csíkszeredai vezető konzul beszédében kiemelte: a jogok nem a papírok, hanem a gyakorlat által élnek. Üzenetként fogalmazta meg, hogy az igazságért a legnehezebb körülmények között is ki kell állni. Azt kívánta, hogy a Székely Nemzeti Tanács továbbra is az eddig tapasztalt elszántsággal, következetességgel harcoljon az erdélyi magyarság jogaiért.
Meg kell tartanunk Székelyföldet!
Mezei János, a Magyar Polgári Párt elnöke felidézte a magyarok történelmének fájdalmas eseményeit a mohácsi vésztől a madéfalvi veszedelmen és Trianonon át a Don-kanyarig. Véleménye szerint ma, a történelem tanulságait megszívlelve, célszerű a jövő hogyanján és mikéntjén gondolkozni vagy cselekedni. „Nekünk meg kell tartanunk Székelyföldet, mi több, Erdélyt. (…) A történelmi múlt jogosít fel erre. (…) Ebben a hitben emlékezem meg őseink áldozatairól, ebben az elkötelezettségben kívánom szolgálni nemzetemet, és ebben a meggyőződésben fogom építeni a magam és a fiaim jövőjét szülőföldemen” – mondta egyebek mellett az MPP elnöke.
Az álmainknak nem lehet határt szabni
– jelentette ki Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, amikor arról beszélt, hogy a madéfalvi mártírok emléke máig a székely szabadság gondolatát hordozza. Figyelmeztetett: nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a csángóknak Isten nevében akarják elvenni az anyanyelvét, vagy azt, hogy a magyar nyelv nem kapja meg Erdélyben azt a státust, amelyet évszázadokon keresztül viselt, és nem lehetünk közömbösek akkor, ha azt látjuk, hogy kultúránkat, anyanyelvünket, közösségünket veszély fenyegeti mind a mai napig. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy politikai foglyaink vannak 2019-ben, az Európai Unióban – utalt a Beke–Szőcs-ügyre. „Mi nem akarunk senkivel háborúzni, vitatkozni, mi azt akarjuk, amit mi is megadunk másnak. Tiszteljük más nép szabadságát, kultúráját, nyelvét, azt kérjük, hogy Erdélyben is tiszteljék a magyar nyelvet, a magyar kultúrát és a magyar szabadságot.”
Ember az embertelenségben
A megemlékezés a Bekecs Néptáncszínház és a meghívott művészek előadásával, illetve himnuszainkkal zárult. A Bekecs Néptáncszínház az Ember az embertelenségben című előadással azok előtt kívánt tisztelegni, „akik az életüket adták hazájukért, családjukért, embertársaikért, és nem utolsósorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségből, bátorságból, hazaszeretetből, kitartásból, hitből”, a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén idézve meg a hadba vonulók és az itthon maradók életérzéseit.
Műsorvezető Kilyén László színművész volt.