A láthatatlan ellenség

Víruskörkép (4.)

Korábbi írásainkban Marosvásárhelyről elszármazott, külföldön élő embereket kértünk arra, számoljanak be, miként reagáltak országukban a koronavírus-járványra a hatóságok, milyen a hangulat a helyiek körében. Betekintést nyertünk az osztrák, a spanyol, az olasz, az angol és a belga helyzetképbe. Vass Mária-Magdolna a németországi állapotokról számolt be lapunknak. Utána pedig Thor Evelin osztotta meg tapasztalatait, aki Japánban a kobei egyetemen tanult. Egy éve tartózkodik a szigetországban. Sikerült betekintenie a japán életmódba, az ott élők szokásaikba, és most arról számolt be, hogy miként változtatta meg a japánok mindennapi életét a koronavírus-járvány. 

Későn ébredtek Németországban 

– Németországban későn eszméltek rá, hogy komoly óvintézkedéseket kell hozni a járvány megfékezésére. Januárban már hozzánk is elértek a hírek a kínai fejleményekről. Még akkor sem igazán reagáltak, amikor látni lehetett, hogy Kínában napok alatt kórházakat húznak fel. Akkor került közelebb hozzánk a vírusveszély, amikor kiderült, hogy februárban a Webasto cégnél többen megfertőződtek. A betegek kórházba kerültek, sikerült karanténnal és a kapcsolatok felderítésével megfékezni a vírus továbbterjedését. Így egy kicsit elcsendesedett minden. A farsangi munkaszünetben tömegesen mentek sízni az emberek Tirolba, majd ezután újra felbukkant a betegség. Eleinte sokan nem vették komolyan a vírusfertőzést, mert úgy terjedt el a médiában, hogy csak az idősebbekre veszélyes. Ahogy egyre többen betegedtek meg súlyosan Olaszországban, szigorodtak a németországi intézkedések is. A különböző vitafórumokon az a vélemény alakult ki, hogy a gazdasági érdek többet jelent, mint az emberi életek védelme, ezért többen hiányolták a szigorúbb intézkedéseket. Másfelől olyanok is akadtak, akik a beperelték a kormányt, mivel korlátozza a jogaikat. Kijárási tilalom nincs, munkába, sétálni menni, biciklizni, kocogni szabad a családdal vagy egyedül, de be kell tartani az idegenektől az 1,5-2 méteres távolságot. A vendéglőket, mozikat, színházakat, oktatási intézményeket bezárták. A fiam tanítónője e-mailen vagy Whatsappon küldi el a házi feladatokat, videókat. Az egyetemi oktatás is online zajlik, bár ez itt nem újdonság, mert eddig is több helyen működtették az e-learning rendszert, az előadások nagy részét is videófelvételről osztják meg a diákokkal. Többen otthonról dolgoznak, a nagyobb cégek „kurzarbeit“-ot, rövidített munkaprogramot vezettek be, vagy szabadságra küldték az alkalmazottakat.

Állami segélyt juttatnak azoknak, akiknek kisvállalkozásuk van, és a járvány miatt be kellett szüntetniük a tevékenységet. 

Az egészségügyi intézkedéseket tekintve, megnövelték az intenzív osztályokon, klinikákon a helyek számát. Van egy weboldal, ahol a klinikák közzéteszik a szabad intenzív osztályos helyeket, így ha valahol nincs már hely, máshova viszik a pácienseket. Négy országból vett át betegeket Németország, Franciaországból és Olaszországból is, ahol rosszabb a helyzet. 

– Mi egy Stuttgart melletti kisváros szélén lakunk, itthonról dolgozunk. A játszótereket bezárták. Az emberek most már inkább otthon ülnek. Környékünkön sok a családi ház, mindenkinek van udvara és kertje, fegyelmezetten betartják a szabályokat. Nekikezdtem maszkot varrni a családnak, ismerősöknek, így hasznosabbnak érzem magam. Elfoglalom magam, olvasok, táncolok, énekelek, igyekszem, hogy minél kevesebb „rémhír“ találjon rám. A pánikérzés bennem van. Reggel, amikor megébredek, az az érzésem, hogy egy rossz filmben vagyok. Az elején jobban izgultam, most kevésbé, remélem, hogy csoda történik, és környékünkön nem lesz nagy baj – mondja Vass Mária-Magdolna.

Szabály nélküli kijárási tilalom Japánban 

– Nem sztereotípia, legenda vagy játékfilmekben eltúlzott tény, hogy a japánok a legtisztelettudóbbak, a leginkább törvény- és jogszabálytisztelők a világon, legyen szó akár a közlekedési lámpák jelzésének betartásáról, az utcák tisztán tartásáról, sorban állási fegyelemről, vagy bármilyen ügyfélszolgálatról. A tiszteletadás akár abban is észlelhető, hogy „mesterfokra” emelték a bocsánatkérés technikáját. A felkelő nap országában több mint tíz kifejezést használnak bocsánatkérésre, amelyet többszörös hajlongás kísér. A vírusjárvány azonban még ezt a mondhatni több ezer éves hagyományt is némiképpen felborította. 

Január közepétől került be a köztudatba a vírusfertőzés veszélye, de akkor még amolyan izgalmas ,,városi legendaként” tekintettek rá az emberek. Az volt a véleményük, hogy ez az egész járvány olyan, mint a tudományos-fantasztikus filmekben, és ezt többen is mondogatták. Bár már világszerte aggasztó hírek jártak, a Japánban megfertőzöttek száma annyira kevés volt, hogy nem keltett pánikot. Volt, aki viszont azt gyanította, hogy a kormány szándékosan eltitkolta a valós adatokat, nehogy felfüggesszék a 2020-as tokiói olimpiai játékokat. 

Februárban fokozatosan emelkedett a megbetegedettek száma, így kitört a pánikszerű vásárlási láz. Az élelmiszerek felhalmozása mellett a leginkább keresett árucikkek a WC-papír és a papír zsebkendő voltak. Japánban a maszk viselése az utcán megszokott, az év bármely szakaszában láthatunk maszkot viselő embereket, így fel sem tűnt, hogy a koronavírus miatt egyre többen takarják el arcukat. 

Végül március végén hivatalosan is elhalasztották az olimpiai játékokat, ekkortól kezdett már komolyabban is érezhetővé válni a járvány hatása. Amint egyre jobban növekedett a fertőzöttek száma, április 7-én szükségállapotot hirdetett Shinzo Abe miniszerelnök. Mint bárhol a világban, itt is megszüntették a kulturális és családi eseményeket, a különböző szolgál- tatásokat, bezártak az oktatási intézmények, bárok, klubok, bizonyos típusú éttermek működtetését ideiglenesen szüneteltetik. Az intézkedések pánikot keltettek, hiszen a gazdasági helyzet romlása mélyen érinti a japánokat, sokan aggódnak a jövőjük miatt. 

Érdekesen reagáltak a szigetlakók a kijárási tilalom bejelentésére. Az európai intézkedéstől eltérően Japánban nincs igazán kijárási tilalom, az emberekre bízták azt, hogy miként viszonyulnak ehhez a helyzethez. A hatóságok „önmegtartóztatásra” intették a lakosságot, így próbálták tesztelni azt, hogy mennyire lesz hatásos, ha csupán szóban kérik fel őket az óvintézkedés betartására. És itt jól tükröződik mindaz, amit a japánok fegyelméről és törvénytiszteletéről ismer a világ. A bejelentést követően az utcán levő tömeg létszáma rohamosan csökkent. Emiatt is a kormány egyelőre úgy ítélte meg, hogy nincs szükség törvénybe foglalni a kijárási tilalmat. Lenyűgöző az emberek attitűdje. A legforgalmasabb bevásárlónegyedekben is leengedték a kirakatok rolóit, bezárták az ajtókat, lekapcsolták az egyébként éjjel-nappal világító lámpákat, ami igazolja, hogy igen fegyelmezetten viszonyulnak a helyzethez a japánok.

Március 27-én kellett volna hazautaznom, eddig nem érintett közvetlenül a járvány, azonban le kellett mondanom az első repülőjáratomat. Március 31-ig szólt a tanulmányi szerződésem, ezért még áprilisban szerettem volna hazajutni. Sajnos világszerte a fokozódó járványhelyzet miatt egyik napról a másikra törölték a repülőjáratokat. Többszöri jegyvásárlás és járatmódosítás után kénytelen voltam meghosszabbítani a tanulmányi szerződésemet addig, ameddig végül hazarepülhetek. Ha nincs járvány, akkor semmilyen körülmények között nem engedték volna meg, hogy meghosszabbítsam itt-tartózkodásomat, mivel szabályszegésnek számít, így ez is annak a jele, hogy a járvány képes a rendíthetetlen, vasszabályokkal rendelkező rendszert is felbolydítani. Ebben az időszakban a legnehezebb betartani a japánoknak az önfegyelemre támaszkodó otthon ülést, mivel most van a cseresznyevirágzás, és ez különösen szimbolikus ebben a társadalomban. Az előző évekhez viszonyítva az idén nem élhetik meg teljesen ennek a tavaszi jelenségnek az örömét a japánok – mondta lapunknak Thor Evelin.