A láthatatlan ellenség

Víruskörkép Európában

A korábbi lapszámainkban két részletben közölt riportban a teljesség igénye nélkül – a megkérdezettek szemszögéből az adott időszakban – megpróbáltunk helyzetképet bemutatni arról, hogy miként viszonyultak Európa egyes lakói a koronavírus-járványhoz. Betekinthettünk az ausztriai, a spanyolországi, az angliai és az olaszországi helyzetbe. Ezúttal Jánosi Dalma számolt be a tapasztaltakról Belgiumból. (v. gy.)

Előzmények

A koronavírus-járványról januárban keveset lehetett hallani, olvasni Belgiumban. Időről időre a kínai helyzetről tájékoztattak, de nem merült fel, hogy a járvány átterjedhet Európára. Január végére megváltozott a helyzet, 30-án a hatóságok regisztrálták a www.info-coronavirus.be oldalt, négy nyelven (holland, francia, német és angol). Egyes tájékoztató anyagok további nyelveken is megjelennek, például arabul, spanyolul, olaszul, lengyelül, románul, törökül. Február elején Belgium is, a többi ország példáját követve, hazahozta Kínából, Hupej tartományból azokat az állampolgárokat, akik ezt kérték. A hazaérkezőket 14 napos intézményes karanténba helyezték, mindenkit teszteltek. Egy 54 éves személy tesztjének eredménye pozitív lett, őt megfigyelés alatt tartották egy brüsszeli kórházban, ahol végig tünetmentesen vészelte át a betegséget, a karantén lejártával pedig egészségesen távozott. 

Sokáig úgy tűnt, Belgium kézben tartja a helyzetet, bár akkor már egyre gyakrabban jelent meg a sajtóban, hogy mekkora a hiány orvosi maszkból az országban. Egy hatmilliós tartalék szavatossági ideje még 2018-ban lejárt, így azokat megsemmisítették, de pénzhiányra hivatkozva nem pótolták a készletet. Később azonban a megbízott szövetségi egészségügyi miniszter (Belgiumnak kilenc egészségügyi minisztere van, a szövetségi és regionális miniszterekkel együtt) bejelentette, hogy van megoldás a maszkhiányra, a hatóság megtette a megfelelő lépéseket. Ám a beszállító cég csődje miatt a megrendelt ötmillió maszk végül nem érkezett meg, így a hiány ismét akuttá vált. 

Belgiumban a farsang jelentős ünnep, ilyenkor egy hétig az iskolákban vakáció van, az emberek többsége pihenőszabadságra megy. Így történt idén is február utolsó hetében. Az iskolai szünet alatt rengetegen üdültek, többen Olaszországban és más országokban síztek. Ahogy ismét elkezdődött március elején az iskola, a koronavírusos esetek kezdtek megjelenni. 

Ehhez az is hozzájárult, hogy több mint 100 belga állampolgár rekedt abban a tenerifei hotelben, ahol egy koronavírusos személyt azonosítottak. Tizenöten február 28-án hazatérhettek, őket tesztelték, a többieket viszont úgy engedték be március 5-én az országba, hogy nem végezték el rajtuk a koronavírustesztet. 

Március 12-én hoztak először szigorúbb intézkedéseket a hatóságok, ekkor rendelték el az iskolák és üzletek bezárását, 17-én kijárási korlátozás lépett életbe, 20-án pedig Belgium lezárta a határait, csupán a létfontosságú forgalom maradt. 

Biztosított a gyerekfelügyelet 

Március 7-én körlevélben közölte velünk az iskola, hogy koronavírusos szülő van az iskolában, egy Olaszországból hazatért szülőpár. Március 8-tól nem engedtük a fiunkat óvodába, pedig biztosítottak róla, hogy az ügyet kézben tartják, a kérdéses osztály, ahol az esetet igazolták, két hétre karanténba vonult, a többiek nincsenek kitéve a fertőzésveszélynek. Nagyon kevés iskola hozott egyébként ilyen jellegű intézkedéseket, ritkán kellett karanténba vonulniuk azoknak, akik Észak-Olaszországból tértek haza.

Nem vették komolyan a járványt, ahogy más országokban sem. Sokan a gyerekek oktatáshoz való jogával érveltek az iskolák bezárása ellen, így azok továbbra is nyitva voltak, holott egyre több helyről lehetett hallani, hogy tinédzserek is megfertőződtek, az esetek száma pedig növekedni kezdett (199 igazolt esetről tudtak a hatóságok március 8-án). Március 15-én a gyerekem óvónője értesített, hogy valószínűleg ő is fertőzött, de akkor már csak olyanokat teszteltek Belgiumban, akik súlyos állapotban kórházba kerültek, így nem lehettünk biztosak abban, hogy valóban koronavírusos-e. 

Március 16-tól végül bezártak az iskolák, csupán az úgynevezett „garderie”, vagyis gyerekfelügyelet működik, azon szülők gyerekei számára, akiknek dolgozni kell (egészségügyi alkalmazottak, gyógyszerészek, katonák, a rendőrség alkalmazottai, bolti alkalmazottak, futárok stb.). A szülők e-mailen kaptak egy kitöltendő formanyomtatványt, amelyben meg kellett jelölni, hogy szükség lesz-e a gyermekfelügyeletre. A tanintézmények alkalmazottai akkor is bejárnak, ha egy gyereket sem visznek óvodába, mert lehet olyan szülőpár, akit a vészhelyzetre való tekintettel bármikor behívhatnak, ez esetben igénybe veheti a gyerekfelügyeletet. 

Az online oktatás megoldását az iskolákra bízták, így voltak intézmények, ahol gyorsabban reagáltak, máshol lassabban, de végül beindultak az online oktatási platformok. Az óvó nénink whatsappon tartja a csoporttal a kapcsolatot, mindennap bejelentkezik, vagy mesét mond a gyerekeknek, vagy kedves feladatokkal bízza meg őket és a szülőket. 

Otthoni munkán az EP-alkalmazottak 

A munkahelyemen, az Európai Parlamentben március 2-án este azonnali hatállyal elrendelték minden olyan rendezvény, beütemezett látogatás lemondását, mely azt feltételezte, hogy az alkalmazottakon kívül más is belép az épületbe. Hasonló intézkedéseket hoztak más uniós intézményekben is. Az Európai Parlament épületében automata fertőtlenítőadagolókat szereltek fel a bejáratok közvetlen közelében, minden emeletre, valamint az étkezdék és gyűléstermek bejáratához. A kilincseket, lifteket, beléptetőkapukat, mosdót naponta fertőtlenítették. Március 12-én végül elrendelték, hogy aki teheti, a következő héttől dolgozzon otthonról, hetente legfeljebb egy napra mehettünk be az épületbe. Nagyon gyorsan, világosan közölték, mit kell tennünk, hogy hozzáférjünk a belső hálózathoz, a Parlament által használt alkalmazásokhoz és e-mailjeinkhez. Így aztán, a rendezvényeket leszámítva, otthonról is el tudjuk látni a feladatainkat. 

Március 23-án veszítettük el az első kollégát a járvány miatt, azóta egyáltalán nem szabad bejárni, mindenkinek otthonról kell dolgoznia. Április elején már 25 igazoltan pozitív koronavírusos alkalmazott volt nyilvántartásban, további 160-at pedig megfigyelés alatt tartottak.

A kijárási korlátozás nagyon súlyosan érintette az egyéni vállalkozókat. Március 19-én rendelkeztek arról a hatóságok, hogy minden olyan egyéni vállalkozó, akit a koronavírus-járvány érint (teljesen vagy részlegesen fel kellett függesztenie a tevékenységét vagy karanténba vonult), élhet az ún. „Droit passarelle” – egyfajta áthidalási – joggal. A vállalkozóknak egy, még aznap rendelkezésükre bocsátott formanyomtatványt kell kitölteniük, és a biztosítójukhoz benyújtaniuk. Ennek alapján a tevékenység felfüggeszthető, ugyanakkor a biztosító pénzügyileg támogatja a vállalkozót. Átlagban havonta mintegy 1200 euróval, ha a vállalkozó egyedül él, 1600-zal, amennyiben a háztartásban van legalább egy eltartott személy, házastárs és/vagy gyerekek. 

Akadozik az egészségügyi ellátás 

Az egészségügyi ellátás Belgiumban általában magas színvonalú. Talán éppen emiatt bizakodtak el az elején a hatóságok. Már március 7-én egyértelművé vált, hogy a tesztelésre nem lesz lehetőség széles körben, ugyanis Belgiumban nincs elég tartalék a teszthez szükséges reagensből. Az NRC (a patogének országos referenciaközpontja) így arra kényszerült, hogy egészségügyi osztályozási rendszert vezessen be, és 2000-ben állapította meg a naponta elvégezhető koronavírustesztek számát az országban. Március közepétől már csak a sürgős betegeket látták el a kórházak, laborvizsgálatokat, sőt még a magánrendelőkben történő, de halasztható orvosi látogatások nagy részét is lemondták. Úgy tűnt, minden erőfeszítéssel a koronavírusos betegek ellátására törekednek, de március második felében már egyre többször lehetett hallani, hogy a mentő csak akkor jön ki, ha nagyon súlyos állapotban van a beteg. Belgium egyébként az ötödik helyen áll Európában a 100 ezer főre jutó intenzív osztályi ágyak száma tekintetében. Ennek ellenére március végére ezen kórházi ágyak fele megtelt, holott a járvány tetőzésének a közelébe se ért az ország. Sikerült egészségügyi felszereléseket, főleg maszkokat beszereznie a hatóságnak, de a lakosság számára a védőmaszk így is csak orvosi recept-re kapható a gyógyszertárakban, gyakorlatilag nem lehet hozzáférni. 

Pánikvásárlás

A belga nemzetbiztonsági tanács március 12-i, a kijárási korlátozásra vonatkozó bejelentése hatására 13-án az emberek megrohamozták a bevásárlóközpontokat Belgium egész területén. A reggeli órákban az áruházakban kifogytak az alapélelmiszerek. Karácsonykor sem látott tömegek álltak sorba, hogy bejussanak az üzletekbe, majd sor alakult ki a kasszáknál is. A liszt, cukor, só, rizs, száraztészta és WC-papír hiánycikk lett a következő két hétben is. Bár az üzletek a „rohamot” követő napokban nagy erőfeszítéssel feltöltötték a polcokat, az áru gyorsan elfogyott. Belgiumban nagyon sokan interneten vásárolnak, a bevásárlóközpontok alkalmazkodtak is ehhez az igényhez, szinte minden áruház vagy hazaszállít, vagy összeállítja a megrendelt csomagot, mely meghatározott időben átvehető az üzletben. A pánikvásárlás az online vásárlásokban is megmutatkozott, ugyanis volt eset, hogy hiába állította össze az ember a megrendelendő árucikkek listáját az online felületen, nem talált elérhető időpontot a kiszállítására. Nagyjából egy hét után rendeződött az árukínálat, bár több termék jelenleg is gyorsan elfogy, az online rendelések beindultak, és az áruházak polcai is tele vannak. Újabban tyúkokat vásárolnak nagy mennyiségben az emberek, mert tojáshoz még mindig nehéz hozzájutni. A palánták is gyorsan elkelnek, mivel egyre többen szeretnének kertészkedni. 

Önkéntes segélyhálózatok 

A „koronapartik” gyakoriak voltak a kijárási korlátozás első napjaiban. Ahogy nőtt az esetek száma és egyre többször lehetett hallani halálesetről, komolyabbá vált az emberek hozzáállása is. Megritkultak a partik, de még így is sokan piknikeztek a parkokban. Valójában annyi piknikezőt még nem láttam Brüsszel parkjaiban, mint azokon a napokon. A szabályok szigorítása, a nagyobb bírságok kilátásba helyezése vetett véget a helyzetnek. 

Rengeteg leleményes és megható közösségi megoldás született arra, hogy a közösségen belül miként segítsenek egymáson az emberek. Több helyi kezdeményezés is napvilágot látott a helyi termelők és a kisvállalkozók megsegítésére. Van ahol ingyen biztosítanak áruátvevő helyet a vállalkozónak és klienseinek a megrendelt cikkekre úgy, hogy ne érintkezzenek egymással az emberek. Önkéntes hálózatokat hoztak létre. Több gyártóvonalat alakítottak át az egészségügyi alkalmazottaknak szükséges maszkok és védőruhák készítésére. Településünkön olyan személy is volt, aki felajánlotta az általa nem használt lakást egészségügyi alkalmazottaknak, akik nem mernek hazamenni a családjukhoz, nehogy megfertőzzék kisgyerekeiket vagy házastársukat. 

A hatóságok is kivették a részüket ebből. Van olyan brüsszeli önkormányzat, amely hotelt bérel hajléktalanoknak. Az Európai Parlament sofőrjei segítenek abban, hogy a gyógyszer és élelmiszer eljusson a legelszigeteltebb helyekre is Belgium területén. Az időseket a boltok reggel, rögtön nyitás után várják, elsőbbségük van vásárláskor, ilyenkor ugyanis a legkisebb a fertőzés veszélye. Számos bolt az egészségügyi alkalmazottakért egy órával tovább nyitva tart, ilyenkor kizárólag ők vásárolhatnak, de a házhoz szállításkor is előnyben részesítik őket. 

Összeomolhatnak az egészségügyi rendszerek 

Amint a belgiumi helyzet is igazolja, számos óvintézkedést későn hoztak meg. Olyasmivel szembesülünk, amire száz éve nem volt példa Európában, így nincsenek megfelelő protokollok, forgatókönyv, az intézkedések a járvány súlyosbodásával születtek. Sok hezitáló, egymásnak ellentmondó intézkedésre is volt példa Bel- giumban, ami nem segített a járvány visszaszorításában. Hol tesztelték a külföldről hazautazókat, hol nem. Itt is bőven akadt olyan, aki annak ellenére, hogy a járvány által érintett övezetből érkezett haza, nem tartotta be a 14 napos karantént, mi több, a tömegközlekedési eszközöket is igénybe vette. Jó, hogy a kezdeti félénk, kapkodó lépéseket követően komoly európai uniós szintű szolidaritási programot dolgoztak ki és alkalmaznak, amit az Európai Bizottság felügyel, ennek alapján eddig példátlan anyagi és egészségügyi eszköztámogatást nyújtanak egymásnak a tagállamok. Kérdés csak az, bírni fogja-e az országok egészségügyi rendszere a járvánnyal járó súlyos terhet? Erre jelenleg nincs egyértelmű válasz még a fejlett egészségügyi ellátással rendelkező Nyugat-Európában sem.