Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Csipán Kristóf nem ismeri a kiskamaszos unatkozást, számára ugyanis minden nap egy könyvbe rejtett kaland. KriStory – könyvajánló nevű Facebook-oldalán dinamikus, vizuális elemekben gazdag bejegyzésekben osztja meg legújabb olvasmányélményeit a 12 éves gyulakuti fiú, hogy a vele egykorúak közül minél többen kedvet kapjanak a „könyvmolyságra”.
A tavaly 185 kötettel gyarapodott a Kristóf olvasta kötetek száma, és 78-ról írt internetes ismertetőt. Szerkesztőségünkbe szüleivel érkezett, hogy közösen felidézzék mindazt, ami a könyveket számára nélkülözhetetlen (úti)társsá, üdítő tudásforrássá, kihagyhatatlan élmények hordozójává tette.
– Ki játszott főszerepet abban, hogy ilyen erős szövetséget kötöttél az írott szóval?
– Édesanyám mindig is nagy olvasó volt, és nekem is kicsi korom óta naponta felolvasott. Ötévesen magamtól megtanultam írni és olvasni. Eleinte csak kérdezgettem, hogy melyik betű melyik, aztán egyszer csak azon kapták magukat a szüleim, hogy ki tudom olvasni a könyvek, fejezetek címét, és le-leírok egy-egy szót. Nyolcévesen már egész jól olvasgattam, de kilencévesen kezdtem ezt igazán megszeretni.
Otfried Preusslertől a Kökény és Bozont, Baár Tündétől az Imádom a nyarat – néhány az első önálló olvasmányok közül, amelyekre Kristóf még egy kicsit emlékszik, bár azóta elképesztően hosszú lett a lista. Nem is könnyű megnevezni a kedvenceket, kérésünkre mégis megtette.
– Az egyik J. K. Rowlingtól Az Ickabog, nagyon szerettem magát a történetet, és a szereplők is rokonszenvesek voltak nekem. A másik kedvencem Nógrádi Gábortól az unoka – nagyszülő kapcsolatra fókuszáló Papa, ne már!, de amúgy minden Nógrádi-könyvért odavagyok, imádom a szerző humorát. A harmadik egy angol könyv, Alex Hirschtől a Journal 3, ez a Gravity Falls televíziós sorozatból készült fikcióregény, amit a sorozat lezárása után adtak ki.
– Az angyal hozta tavaly ezt a könyvet, tehát még egészen friss – egészítette ki az elhangzottakat Csipán Betti, Kristóf édesanyja.
– A KriStory év eleji, 2022-re visszatekintő összefoglalójában három román és 28 angol kötet szerepel az elolvasottak között. Miben más az élmény, amikor valaki nem az anyanyelvén olvas? – kérdeztük Kristóftól.
– Kezdetben azoknak a sorozatoknak a köteteit vettük meg angolul, amelyeket nem fordítottak le magyarra. Annyira megszerettem így olvasni, hogy most már sokszor inkább az angol eredetit választom a magyar fordítás helyett, mert jó látni, hogy milyen az eredeti szöveg, milyenek a nevek, a fordításokban ugyanis legtöbbször ezek változnak. Románul úgy kezdtem el olvasni, hogy tagja lettem egy internetes román olvasóklubnak, ahol rendszeresen kibeszéljük a közös könyvélményeket, ugyanakkor érdekes kvízek és másféle feladatok is vannak, például el kell meséljünk egy kulcsszó alapján egy jelenetet a megadott könyvből.
– Van-e számodra valamilyen rituáléja az olvasásnak? – fűztük tovább a kérdések sorát.
– Édesanyám mindig felolvas nekem este, majd miután bebújtam az ágyba, én is kézbe veszek egy könyvet, és addig olvasom, amíg álom nem jön a szememre. Korábban reggelente olvastam, de olyankor jóval kevesebb időm jutott erre, mert neki kellett fognom tanulni. Egy eseménytelenebb napon 150 oldalt biztos, hogy elolvasok, de olyan is volt, hogy annyira izgalmas volt egy könyv, például Wéber Anikótól A gondolatolvasó, hogy csak a végén tudtam letenni.
– Olyan jó, hogy Kristóf utazás közben is tud olvasni, és ha várakozni kell, akkor is elővesz egy könyvet – tette hozzá az édesanya, majd azt is elárulta, hogy a beszélgetésünk előtt megszámolták Kristóf otthoni könyvtárának állományát, ami 1378 kötetet foglal magába.
– Hogyan született meg a KriStory ötlete?
– 2019-ben és 2020-ban készítettünk fotókat a szüleimmel az abban az évben elolvasott könyvekről, és utána sokan kérdezték édesanyámtól és tőlem is, hogy milyen olvasmányt ajánlanék bizonyos korosztályú gyerekeknek. Ugyanakkor, mivel magántanuló vagyok, próbálunk minél gyakorlatiasabb módszereket alkalmazni, és a könyvajánlók megírásánál egyszerre veszek részt egy fogalmazás- és egy gépelésórán.
– Mostanában mit olvasol?
– Jelenleg Juhász Bálinttól A kaput, amit Horvátországból küldött nekem ajándékba a szerző, továbbá a Robinson Crusoe-t, és még nekifogtam pár könyvnek. De leginkább A kapura összpontosítok, mert az felkérésre jött, hogy ajánlót írjak róla.
– Kristóf sok fejlesztő könyvet is szeret böngészni, de azokat csak lassan, hogy ülepedjen a mondanivaló. Az irodalom visszavág is egy sokat forgatott háromkötetes sorozat, Csillagok háborúja-feelingje van, és korszakonként, tabuk nélkül mutatja be az irodalom fejlődését – fűzte hozzá Betti, aki harmadik osztálytól vállalta magára kisfia tanítását, és azóta folyamatosan kutat azok után a könyvek után, amelyekkel minden területen a legélményszerűbben, történetek formájában adható át a tudás, illetve összeköthetők, egymásba gyúrhatók a különböző tantárgyak.
– A magántanulói létformában az a legfontosabb, hogy bár sosincs iskolában a gyerek, mindig tanul. Sokan úgy gondolják, hogy az otthon tanulóknak bezárul a világ, pedig ez éppen fordítva történik. Olyan eseményekre tudunk így elmenni, amelyek igazi tanulmányi kirándulásnak számítanak. A klasszikusok közül Kristóf kedvenc könyvei közé tartozik A Pál utcai fiúk, így megnéztük Budapesten színházi előadás formájában, ellátogattunk Nemecsek szobrához, beültünk a New York kávéházba, ahol a mű íródott, tehát mindent, ami a regényhez kötődik, próbáltunk felkeresni, megtapasztalni. Most a Füvészkertbe szeretnénk elmenni. Szintén Budapesten játsszák a János vitézt és a Toldit, mindkettőt készülünk megnézni. Az Egri csillagok kapcsán Egerbe tervezünk ellátogatni a Gárdonyi-emlékmúzeumba, nemrég Nagyszalontán jártunk az Arany János-múzeumban – sorolta Csipán Betti a közös élményeket.
– Tavaly szeptemberben épp Londonban voltunk, és nagy örömömre az egyik kedvenc angol sorozatom, a Hamish írója, Danny Wallace elfogadta a felkérésünket, hogy találkozhassam vele. Nagyon érdekes beszélgetésünk volt. De Nógrádi Gáborral és Bosnyák Viktóriával is sikerült személyesen megismerkednem Budapesten.
– Eddig mennyire tudtad a korosztályodat könyvmolyságra buzdítani a KriStoryval?
– Több barátom, közeli ismerősöm kézbe vette a könyveket, amiket ajánlottam, és sok pozitív visszajelzést is kaptam.
– Az oldalt leginkább szülők látogatják, és az ajánlások alapján választanak olvasnivalót a gyerekeiknek. Valószínű, hogy Kristóf korosztályából még nincs mindenkinek Facebook-oldala – mondta az édesanya.
– Jó pár „élő” közönségtalálkozód is volt már, ezeket hogyan élted meg? – fordultunk újra Kristófhoz.
– Eleinte izgultam, de most már tudom, hogy nincs miért. Arról beszélhetek, ami igazán érdekel, ha pedig hibázom, helyesbítek, elvégre senki sem tökéletes.
– Kristóf a budapesti Könyvmentorok gyereknagykövete. Tavaly, az év elején vett részt egy ottani felolvasáson, és a Könyvhéten is mindig találkozunk velük. A gyereknapi rendezvényükön Kristóf is színpadra lépett, és a könyvajánlójáról mesélt. Ez volt az eddigi legnagyobb tömeg előtti szereplése. A Könyvmentorok internetes oldalán ugyanakkor készül egy KriStory ajánlja rész.
– Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve? – kérdeztük Kristóftól.
– Az írott könyvajánlók mellé videós ajánlókat is tervezek, abból a meggondolásból, hogy azok, akik egyáltalán nem szeretnek olvasni, valószínűleg az én szövegeimet sem olvassák el, és talán jobban meg lehetne őket szólítani egy egy-két perces videóval. De ezek a videók természetesen nem váltanák fel az írott ajánlásokat.
– Milyen hobbiid vannak még az olvasás mellett?
– Régi kedvenc időtöltésem a legózás, videójátékozni is szeretek, és néhány új hobbim is van: a vívás, a Rubik-kockázás és a rajzolás. Érdekel az animációkészítés, a képregénytervezés, ilyen területeken is szeretném fejleszteni magam. Az a jó, hogy nem kell sietnünk sehova – összegzett a könyves világ tizenéves nagykövete.