A környezetvédelemről európai szemmel

A múlt hónap elején dr. Hajdu Zoltán, a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ vezetője

részt vett Brüsszelben az Európai Környezetvédelmi Iroda (European Environmental Bureau) évi konferenciáján, amelynek jelmondata: „Haladjunk Európa felé, ahogyan mi akarjuk – kezdeményezések a »zöld átmenetért«” volt. Az iroda a kontinens legnagyobb környezetvédelmi szervezete, 30 országban több mint 140 tagja van. Romániából négy környezetvédelmi civil szervezetet fogadtak be, Bukarestből, Galacról, Temesvárról, illetve Marosvásárhelyről a Fókusz Öko Központot. A rendezvényről és a felvetett kérdésekről dr. Hajdú Zoltán számolt be lapunknak. 

– Tudomásom szerint az EEB (az iroda angol nyelvű rövidítése) évente szervez ilyen és ehhez hasonló konferenciát, ahol áttekintik azt is, hogy milyen lépéseket tettek az unióban, illetve a szervezethez tartozó országokban a környezetvédelem terén. Milyen eredményekről számoltak be? 

– Az előadók reflektáltak az EU helyzetére és a környezetvédelem, illetve ezen belül a fenntartható fejlődés területén elért eredményekre. Sajnos az EB beszámolója szerint visszaesés történt ezen a területen. Daniel Calejja, az EB környezetvédelmi osztályának vezérigazgatója szerint azonban eredmények is születtek. A kimutatások igazolják, hogy a tagországok nagy részében sikerült javítani a levegő minőségét azáltal, hogy környezetkímélő motorokkal felszerelt gépkocsik kerültek forgalomba, így kevesebb szennyező anyag került a levegőbe. Jelentős siker az is, hogy kidolgozták a körkörös gazdaság akciótervét. Ennek a lényege az, hogy a különböző használati, de főként elektronikai cikkek megtervezésekor a tervezők és a gyártó cégek úgy készítsék el a berendezést vagy az eszközt, hogy minden alkatrészét lehessen újrahasznosítani. Az akcióterv életbe léptetésével csökkenne a hulladékmennyiség, és az ipari anyagokat is többször lehetne felhasználni. Ez a nagyon jó kezdeményezés még az elején tart, hosszú időbe telik a gyakorlatba ültetése, ugyanis szükség van a gazdasági szereplők mentalitásváltására. Azt is globális sikerként könyvelik el a környezetvédők, hogy kidolgozták a fenntartható fejlesztési célok stratégiáját. Az ENSZ 1992-es Rio de Janieró-i környezetvédelmi világkonferenciáján kidolgozták a fenntartható fejlődés stratégiáját (Agenda 21 – Feladatok a 21. századra), amiben megfogalmazták, hogy mit kell tenni a környezetvédelemért, csak azt nem szögezték le, hogy miként lehet elérni a kitűzött célokat. A vitatható eredményeket tekintve egyes szakértők véleménye szerint fölösleges újabb világméretű konferenciákat tartani, újabb stratégiákat kidolgozni, ameddig nem követhető nyomon, hogy miként ültetik gyakorlatba a létező stratégiákat. Minden újabb stratégia nagyjából ugyanazokat az elveket és célokat fogalmazza meg, csak a gyakorlati lépések maradtak el. Ami jó, hogy a korábban megfogalmazott 17 fontosabb célkitűzésből hat egyenesen kapcsolódik a természetvédelemhez. Ez nyilvánvalóan előrelépést jelent mind a mentalitásváltást, mind a hozzáállást illetően, hiszen eddig a környezetvédelmi kérdéseket úgy vetették fel egyesek, mint a gazdaságfejlődést akadályozó tényezőket. Egy, a fenntartható fejlesztési célok helyi alkalmazásáról nemrég készített tanulmány világosan igazolja, hogy akik eddig magas (politikai) szinten foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel, teljesen elszakadtak a valóságtól. Talán jobb lenne, ha a pénzt az újabb stratégiák kidolgozása, az elegáns konferenciák szervezése helyett az elméletek gyakorlatba ültetésére költenék – hangzott el a konferencián. 

– Ha már ilyen élesen felvetették azt, hogy mindeddig csak elméletben beszéltünk a fenntartható fejlődésről, akkor valószínű szó volt néhány konkrét lépésről is. 

– Az is elhangzott a konferencián, hogy az európai parlamenti választásokat követően megalakult Európai Bizottságnak – azon belül a környezetvédelmi osztálynak – fontos feladatai lesznek. Meg kell oldani az egyszer használatos műanyagok kérdését és az ivóvíz-gazdálkodás terén is gyakorlati lépésekre van szükség, hogy csak két példát említsek. A megoldás két irányból jöhet. Egyrészt technikai innovációra van szükség, másrészt pedig a rendszereken kell változtatni. Nem elég a műszaki újítás, ha ez nem intézményes változás, mivel a jelenlegi gazdaságnövekedésre alapozó rendszerben lehetetlen ezeket a gondokat környezetkímélően megoldani. A konferencia panelbeszélgetésein is tudományos megalapozottsággal támasztották alá, hogy milyen összefüggések vannak az ökológiai rendszer állapota és a körkörös gazdaságfejlődés között, és ez a klímaváltozást hogyan befolyásolja. 

– Ezek a világ-, európai vagy akár országos szinten megfogalmazott stratégiák, cselekvési tervek még mindig elérhetetlenek számunkra. Látjuk, halljuk, érezzük, hogy valami nincsen rendben a környezetünkben, de keveset tehetünk érte. Egyrészt azért, mert nincs rendszer (lásd megyénk szelektív hulladékgazdálkodását, amely még mindig nem működik), másrészt pedig valóban hiányzanak azok a követhető példák, amelyeket talán érdemes helyi szinten megvalósítani. A Fókusz Öko Központ több mint 25 éve foglalkozik ilyen kérdésekkel, mégsem ért el eget verő eredményeket. 

– Két fontos téren foglalkozunk a magunk módján a környezetvédelemmel. Az egyik az oktatás, a másik meg a követendő példák bemutatása, s ami mindkét téren jelentős, az a tájékoztatás, a népszerűsítés. S hogy mindezt „lefordítsam” a stratégiáktól a konkrétumokig, elmondhatom, hogy az említett 1992-es riói konferencia leszögezte, hogy fontos a környezetkímélő, gazdaságos és egészséges vízgazdálkodás, vízellátás. Ez égetővé vált, hiszen a globális felmelegedéssel egyre nagyobb területek sivatagosodnak el. De ehhez hozzájárul az észszerűtlen erdőgazdálkodás, a fák kivágása stb. Szervezetünk a Nyárádmentén, a kisadorjáni központunkban évek óta a vizes élőhelyek rehabilitálásával foglalkozik, ami azt jelenti, hogy meglévő patakokat, vízfolyásokat őrzünk meg, telepítünk újra, vagy vízfelületeket, tavakat létesítünk. Projektünk alapján a Nyárádgálfalvi Polgármesteri Hivatal kialakított egy ilyen területet a Nyárád egyik szakaszán. Van tehát követendő példa. Sajnos nem vált általánossá. De van ehhez hasonló megvalósítása a csehországi partnerszervezetünknek is, és tudunk még olyanokról, akik konkrét lépé-seket tesznek. 

Visszatérek a rendszerek kérdésére. Elhangzott a konferencián, hogy csökkent a szén-dioxid-kibocsátás az unióban, mert kevesebb az ipari szennyezés, és jobb minőségű autók közlekednek. De vannak országok, így Románia is, ahol alternatív közlekedést kell biztosítani bicikliutakkal, a tömegközlekedés minőségének a javításával, népszerűsítésével. S ebben csakis a nagyvárosok önkormányzatainak kell konkrét lépéseket felvállalniuk, ugyanakkor az emberekben is tudatosítani kell ennek a fontosságát, nemcsak a környezet-, hanem az egészségvédelem terén is. A hulladékgazdálkodás sem arról szól, hogy az általunk kitett szemetet elszállítják, hanem az életformához is kapcsolódik. Ehhez követni kell a három R (reduce, reuse, recycl) alapelvét. Ez a mennyiség csökkentését, a többszöri használatot és az újrahasznosíthatóságot jelenti. Ezt a már említett körkörös gazdaságban lehet megvalósítani úgy, hogy a gyártótól a felhasználóig az említett három R-en alapuló elv konkrét alkalmazását tartjuk fontosnak. Azt is mérlegelik egyes gyártók, kereskedők, hogy a tartós használati elektronikus cikkeket (hűtő, mosógép) ne adják el, hanem kölcsönözzék a vásárlóknak, akik aztán időnként becserélhetik újabbakra, energiatakarékosabbakra. Így meg van oldva az állandó felújítási lehetőség, és a cégek gondoskodnak az újrahasznosításról. Ahhoz azonban, hogy ez érezhetően működőképes legyen, nem elég megtenni a kis lépéseket, hanem az egész rendszeren kell változtatni, az anyagot lenne jó felhasználni. A gyártó tudja, hogy milyen anyag hova kerül. Azzal sem mondok újat, hogy a hatékony környezetmenedzsmentnek három lépése van. Az egyik az infrastruktúra kialakítása – akár a hulladékgazdálkodás kiépíítésével vagy kerékpárútvonalak létesítésével, a következő a megfelelő tájékoztatás és a már említett személyes példamutatás, végül szükséges az ellenőrzés és a bírságolás is. 

– Beszéltünk a világ, az európai és az országos környezetvédelmi politikáról, szó esett a megyei és az önkormányzatok által felvállalható konkrét teendőkről. Hol van a helyük ebben a rendszerben a civil környezetvédő szervezeteknek? 

– Nem csak a mi példánkkal próbáljuk igazolni, az európai partnereink sem győzik hangsúlyozni, hogy a civil környezetvédő szervezetek a hatóságok megbízható partnerei, mert közelebb állnak az emberekhez, mint a hivatalok. Könnyebben, bürokráciamentesebben mozognak, hamarabb reagálnak az újdonságokra, és kevesebb (anyagi) kockázattal kísérletezhetik ki a megvalósítható ötleteket. Sőt  hatékonyabb kommunikációval is közvetíthetnek a hatóságok és az emberek között. Például az egyik osztrák településen a szelektív hulladékgazdálkodáshoz kötődő kommunikációt egy tapasztalattal rendelkező civil szervezet bonyolítja le, megtalálva azt a hatékony módszert, amellyel a társadalom minden rétegét megszólítja, és népszerűsíti a szelektív hulladékgazdálkodási rendszert. A konferencián azt is hangsúlyozták, hogy akkor következik be radikális változás a környezetvédelmi mentalitásban, ha az implikálódott felek közös megegyezéssel az egész rendszeren változtatnak. Ehhez pedig a lakosság, a civil szféra, a politikum és a hatóságok között valós és működőképes partnerkapcsolatok kell kialakuljanak.