Kereső felnőtt életünkben nagyon fontos az indulás, az első fizetés. Pedagógusi pályára lépő tanárként, amikor hajnali öt órakor elindultam a buszállomásra, kétséges volt, hogy meddig kell dideregnem az ortodox templom tövében, hogy a sok „konvenciós” városi busz után végre jöjjön egy olyan is, amely elvisz a célba. Akkoriban álmodni sem mertem volna arról, hogy saját személyautónkkal tegyem meg a 20 kilométernyi utat a vidéki iskoláig, ahol tanítottam. Kezdő fizetésemből ugyanis nem jutott volna arra, hogy annyi benzint vegyek, ami a havi oda-vissza út költségére elegendő lett volna. Igaz, üzemanyaghoz is csak hosszú sorok árán lehetett hozzájutni. A későbbiekben, amikor a hírhedt „Ceauşescu-féle” 22-es törvény kimondta, hogy a falun dolgozó értelmiséginek ott kell laknia, ahol a munkahelye van, a havi fizetésem a napi két buszjegy árát sem fedezte, mert a személyazonosságimba rendőri erőszakkal nyomott pecsét tanúskodott arról, hogy bérletre már nem vagyok jogosult.
Az indulást követő kínlódásaimra gondolva az egyik legígéretesebb előírásnak tartottam az új közoktatási törvénytervezet első részében, hogy a jogszabálytervezet életbe lépését követően körülbelül 60 százalékkal növelik a pályakezdő pedagógusok bérét. Az országos bruttó átlagbérnek megfelelő összeg lesz a kezdő fizetés, ami bruttó 6.000 lej körül van. Természetesen a nettó ennél kevesebb, de mégis vonzóbbá teheti a pedagógusi pályát, ami, legyünk őszinték, egyre jobban elveszti korábbi népszerűségét. Bár az új törvények sok előírásával nem értek egyet, abban osztottam a miniszter asszony véleményét, miszerint társadalmi szempontból nagyon fontos lenne, hogy a bruttó átlagbérből kiindulva progresszív módon növekedjen a pedagógusok minden csoportjának a fizetése, mivel nagyon fontos munkát végeznek. Szülőként, nagyszülőként ki ne tudná, hogy mit jelent, ha már az óvodától kezdve avatott kezekbe kerül a gyermek, az unoka nevelése. A pedagógusok bérének a többi értelmiségi kategória jövedelméhez való igazítása azért is nagyon időszerű, hogy a legkiválóbb végzősök ne irányuljanak más pályák felé, és ne hagyják el az országot. Azt is jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy ösztöndíjat helyeztek kilátásba a pedagógusképző főiskolák, egyetemek mesterképző szintjén tanuló hallgatóknak, hogy ösztönözzék őket az oktatásügyben való munkavállalásra. Sőt azt is elképzeltem, hogy a béremelést kiterjesztik az oktatásügyben dolgozó segédszemélyzetre is, ami szintén időszerű lenne, és ne kelljen a továbbiakban is tüntetniük ennek érdekében.
A jóleső tudomásulvételnek azonban hamar vége lett. A kormánnyal való egyeztetés során eljárásbeli okokra hivatkozva az oktatási törvényből kihagyták a béremelésre vonatkozó cikkelyt (192/2). A magyarázat szerint készül a közszféra minden területét átfogó új bértörvény, ami tartalmazni fogja a pedagógusok béremelését is. Ami, ha két törvényben szerepelne, nem felelne meg az alkotmányossági feltételeknek, és a huzavona késleltetné a közoktatási törvények elfogadását – magyarázkodott a miniszter asszony. Ily módon a kormány által jóváhagyott oktatási törvénytervezet a pedagógusok bérezésére vonatkozó előírások nélkül került be a parlamentbe, amelynek a két háza sürgősségi eljárásban fogja megvitatni.
Ligia Deca szerint a szakszervezeti képviselőkkel is egyetértettek abban, hogy a bérezési törvényben szerepeljen az említett 192/2-es cikkely, az érdekvédelmi szervezetek vezetői azonban kilátásba helyezték, hogy abban az esetben, ha ez nem lesz igaz, általános sztrájkba lépnek, és bojkottálni fogják a képességvizsgát és az érettségit.
A „mézesmadzag”, ami feledtethette volna a közoktatásra és az egyetemi oktatásra vonatkozó törvények bosszantó előírásait, egyelőre már nem létezik, a nyolcmilliárd lejt, amibe a pedagógusok bérének az emelése kerülne, egyelőre nem kell előteremteni, ami maradt, azon elvitatkozhatnak a képviselők, már amennyire a többség ért hozzá.
