A kávé íze – Egy üzlethelyiség átalakulásai

Hetek óta eljárok mellette,

de pár lépésnyire a lakásomtól fölöslegesnek tartottam betérni egy kávéra, amikor otthon kényelmes körülmények között fogyaszthatom el a szokásos délutáni adagot, aminek az íze nem jelent különösebb élményt, bármelyik csomagolású őrölt kávéval próbálkozom. Amikor kiderült, hogy az októberben megtartott 13. országos építészeti biennálén a legjobb belsőépítészeti megvalósítások közé sorolták, mégis bekíváncsiskodtam a nyugdíjpalota földszintjén levő kávézóba, ahol kellemes meglepetésben volt részem. 

Először is kiderült, hogy a pult mögött kávét főző férfi, Zsigmond István marketing szakos menedzser, aki társával, a hasonló végzettségű Dorin Obrejával együtt nyitotta a barátságos hangulatú kávézót. A helyiség berendezését az egyszerű, letisztult formák, a pasztell színek, a kettesben vagy különböző számú társaságban érkezőknek megfelelő bútorzat jellemzi. Ennek a leegyszerűsített berendezésnek különös többletet ad, hogy a szabadon hagyott nagy nyílászárókon  át a szecessziós városháza hangulata szüremlik be a helyiségbe.

Amíg a kávéval érkező Zsigmond Istvánra várok, gondolataimban végigfuttatom a helyiség átalakulásait. Gyermekkoromban mészárszék működött benne, ahol a színes képekről megtanultam, hogy például a felsál vagy a szegy az állat melyik részéből származik. Később, ínséges években már csak az üres pult és az időnkénti hosszú sorok látványa fogadta az arra járót. A rendszerváltás után sokszor és szívesen tértem be a Mentor Kiadó gazdagon ellátott könyvesboltjába, ahonnan sok kedvemre való könyvet vásároltam, és az újdonságokról jó volt elbeszélgetni a pult mögött álló kedves ismerősömmel, aki a kiszemelt könyvet kérésemre félre is tette.

Ezúttal nem szellemi, hanem a mindennapok során létszükségletté vált „táplálékunkról” beszélgettem el a vállalkozó kedvű beszédes fiatalemberrel, aki bevallotta, hogy a kávé iránti szerelme hét éve kezdődött, amikor a céget létesítették. Kezdetben Ausztriából hozták be a kávét, ami mindenképpen jobb minőségű volt a hazainál. A folyamatos önfejlesztés során hógolyóként bővültek ismereteik a kávéról. Így szerelték fel a kávébiciklit, ami nem felelt meg a szabályoknak, ezért irodákba vitték, eseményeken, az orvosi egyetem bisztrójában főzték a kávét. Aztán létrehozták az erdélyi barista akadémiát a kávéiparban szükséges információk elsajátítására a kávé biológiájától, kémiájától a kávégépek ismeretén át a kávépörkölésig. Ez utóbbira szakosodva jutottak el odáig, hogy óránként 40 kiló kávét tudnak pörkölni, amit különböző kiszerelésben a kávézóban is meg lehet vásárolni. Kis mennyiségű, egy adott termelőtől származó arabica kávét hoznak be, amit jelenleg egy kolumbiai farmertől vásárolnak. Ahogy a bor esetében, minden övezet sajátos aromájú kávét kínál, aminek megtapasztalását száműzte a nagymértékű iparosítás – jegyzi meg Zsigmond István. Ezen próbálnak változtatni, az igényesség adja a kávézó sajátosságát, amihez a vállalkozók szerint a korszerű belső építészet illik. Bukarestben élő karácsonkői tervező, Ştefan Păvăluţă munkáját dicséri a belső tér kialakítása, ami hangulatában az építész svédországi tanulmányainak jegyeit hordozza. A berendezésen túl nagy hangsúlyt fektetnek a kávé ízére, színére, ami a minőség biztosítéka, és amivel elnyerhetik a vendégek elismerését. 

A kérdésre, hogy mit jelent a kávézó neve, a 112, ami a sürgősségi ellátás hívószáma, Zsigmond István elmondja, hogy először is azt, hogy ketten vállalkoznak, a másik célzás, hogy az ember társas lény, és egy kávé, amit egy számunkra kedves személlyel fogyasztunk el, többet jelent, mint egyedül, továbbá, hogy aki sürgősen szeretne egy jó kávét inni, az náluk megtalálja. 

Itt tartunk a beszélgetésben, amikor elkészül a kávé, amelynek a fogyasztási módjáról is tájékoztató olvasható minden asztalon. Az eligazításhoz alkalmazkodva iszom egy korty vizet, kicsit megpörgetem a csészében, aztán próbálom meghatározni a kávé telt, izgalmas ízét, amihez hasonlót egy velencei gondolakikötőben levő pici kávézóban éreztem évekkel ezelőtt egy felejthetetlen kiránduláson.