Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Senki se lepődjön meg e fura cím olvastán, igyekszem gyorsan helyére tenni a dolgokat!
Bizonyára sok zeneértő ember ismeri A jól hangolt zongora című, Johann Sebastian Bach által komponált kétkötetes zeneműsorozatot. A barokk korszak a zenélés mellett a hangszerek hangolásától is hangos volt. Az ókorból örökölt hangolás a barokk korban akadályozta a zeneszerzők elképzeléseit. A probléma abban állt, hogy az igazán tiszta kvintekre épülő hangolás kedvezett az egyházi-népi hangsoroknak, de kevésbé volt előnyös az általunk is megszokott dúr-moll rendszer kialakulásában. Az ókori hangolás szerint nem lehetett minden hangról egy dúr és egy moll hangsort indítani, mert nem hangzott jól. Az igény, hogy a zeneszerző hangnemet válthasson az unalmasság elkerülése érdekében, oda vezetett, hogy hozzá kellett nyúlni a hangoláshoz. A hangolás módosítása azzal járt, hogy hajszálnyit ugyan, de faragni kellett az addig tiszta hangközökből. Talán még a legélesebb fülű zenészek is alig észleltek valamit a „tisztátalanításból”, mégis sokan felzúdultak a módosítás miatt, mondván, elromlik a zene addigi tisztasága. Matematikusok, csillagászok, zenészek tömege kereste a helyes megoldást. Végül megszületett a kiegyenlített, vagyis a temperált hangolás. Hogy bebizonyíthassa a hangolás használhatóságát, Bach megírta a Das wohltemperierte Klavier címet viselő sorozatát, melyben minden hangnemben írt egy dúr és egy moll darabot. Ezzel eldöntötte a vitát.
A rosette-i kő szintén egy izgalmas sarokköve volt a nyelvtudományoknak. Maga a történet azzal kezdődött, hogy 1798-ban Bonaparte Napóleon (egyelőre még) tábornok Egyiptom meghódítására indult. 1799 júliusában francia katonák a Nílus deltájában Rosetta városának Fort Julien erődjét igyekeztek megerősíteni, és sáncásás közben egy rendkívül érdekes fekete kőre leltek. Napóleon számos tudóst is magával vitt hódító útjára, így azonnal felismerték, hogy ez a kő rendkívüli leletnek számít. A követ azonnal a franciák által alapított kairói kutatóintézetbe szállították. A lelet rendkívülisége abban rejlik, hogy három nyelven írtak rá szöveget: görög nyelven, egyiptomi démotikus írással, valamint hieroglifákkal. Az egyiptomi hieroglifák megfejtését mindeddig a tudomány számára lehetetlen, reménytelen küzdelemként könyvelték el. A rosette-i kő megtalálásával felcsillant a remény, hogy a hieroglifák titkait sikerül megfejteni. Az egyiptomi hadjárat végül az angolok győzelmével végződött, így a franciáknak át kellett adniuk minden általuk talált leletet, de magukkal vihettek egy lenyomatot a rosette-i kőről. A követ 1802 óta a British Múzeumban őrzik. A hadjárattal azonban életre kelt egy új tudományág, az egyiptológia, mely által tudomást szerzett a világ Egyiptom távoli múltba visszanyúló nagyságáról és csodáiról.
A rosette-i kő lázba hozta a XIX. századi nyelvészeket. Sokan igyekeztek megoldani a hieroglifák rejtélyét. A nehézséget a sokféle hipotézis csak tovább tetézte. William Stukeley a jeleknek szimbolikus értelmet tulajdonított, Georg Zoëga felvetette, hogy a hieroglifák fonetikusak is lehetnek, Antoine Isaac Silvestre de Sacy egyenesen megoldhatatlannak nevezte a próbálkozásokat. Nem csoda tehát, hogy a brit és a francia tudósokat rendkívüli mértékben lázba hozta a hieroglifák titkának megfejtése. A franciák mint a kő felfedezői, a britek pedig a lelet őrzőiként igyekeztek elsők lenni a „titkos kód” feltörésében is.
A történet egy rendkívüli emberrel áll szoros kapcsolatban. Thomas Young 1773-ban született egy Somerset nevű angliai városban. A család egy roppant ritka vallási felekezetnek volt a tagja. A kvéker mozgalom a kereszténységhez tartozik, de nincs saját hitvallása. Ez a XVII. században Angliában megalakult vallási felekezet az igazságon, egyenlőségen és a békén alapul, hivatalos nevük Barátok Vallásos Társasága. A vallási irányzat egy másik érdekessége, hogy istentiszteleteiken nem egy prédikátor hirdeti az igét, hanem a gyülekezeti tagok osztják meg egymással hitbeli nézeteiket, amit a Szentírás alapján közösen megbeszélnek. A felekezet tagjai egyszerűen öltözködnek, beszédük visszafogott és alázatos, üzleti életükben nincs alkudozás, sikereikkel nem hivalkodnak. Young e vallási felekezethez való tartozása különös jelentőséget kap a hieroglifák megfejtésének történetében.
(folytatjuk)