A gyógyító ló

Egy tanácskozás tanulságai

A lovas terápia szerepe a fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok több multidiszciplináris megközelítésében – ez volt a témája annak a nemzetközi részvétellel tartott tanácskozásnak, amelyen az elméleti tudást, a gyakorlatot és a terápia során elért eredményeket illetően nagyon érdekes, tanulságos átfogó ismeretekkel gazdagodhattak e terület elkötelezettjei. 

Május 20-án a marosvásárhelyi Studium Hub közösségi központban tartott egynapos tanácskozás szervezője, vezetője és szinkrontolmácsa dr. Fárr Anna-Mária, a MOGYTTE kórélettani tanszékének adjunktusa, a vajdaszentiványi Art Equest Egyesület lovasterápia-programjának vezetője volt. A program keretében fizikai, lelki, valamint egyéb zavarokkal élő, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek és fiatalok számára szerveznek lovas terápiát.

Harmadik éve működik a lovas terápia 

A konferencián a rendezvény házigazdája, Jankovits Ferenc, az Art Equest Egyesület képviselője köszöntötte a jelenlévőket, és mutatta be az egyesület alakulását, formálódását és eddigi tevékenységét, valamint azt az élményt, amit a lovak közelében töltött életmód jelent számára. A vajdaszentiványi lovasiskola 2015-ben alakult a Szentgyörgyi Istvánnal kötött partnerségben a Zichy grófok volt birtokán, amely a sokoldalú tevékenységhez szükséges feltételeket biztosítja. Céljuk a Maros-völgyi lótenyésztés, az erdélyi lovaglás hagyományainak folytatása. Ennek érdekében az összetett tevékenységet végző Art Equest Egyesület keretében működik a lovasiskola az elméleti és gyakorlati tevékenységek oktatására, lovastáborokat szerveznek gyermekeknek és emelt szinten fiataloknak, és felnőtteknek, továbbá hosszabb lovas túrákat is. Ezenkívül tanácskozásokat, tapasztalatcseréket, kulturális tevékenységeket tartottak más lovasiskolák bevonásával, ahol szakembereiket kiképezték. Az egyesület keretében két és fél éve kezdődött el dr. Fárr Anna-Mária irányításával a lovas terápiai tevékenység, amelyre négy lovat válogattak és képeztek ki. Az egyesület házigazdája értékelte a gyógyító program vezetőjének eredményes tevékenységét, aki fiatal szakemberek bevonásával végzi ezt a munkát. 

– tette fel a kérdést nyitóbeszédében Kolozsvári Tibor, a konferencia védnöke, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága által támogatott Székelyföldi lovas program vezetője, megyei képviselő. A Hargita megyei program keretében 2017-ben öt egyesülettel kezdték meg a munkát, amit egész Erdélyre kiterjesztve az egyesületek száma harmincra, a lovagló gyermekek száma 50-ről 750-re nőtt.

– Az erdélyi lovaskultúra nagy érték, ami arról is szól, hogyan tudunk gyermekeink számára egy versenyképes foglalkozást adni a mobiltelefonokkal és a lakásban tartózkodással szemben. A lovaskultúra alkalmas arra, hogy megtanítsuk őket a természet, a haza szeretetére, az egymás iránti tiszteletre és az állatok szeretetére neveljük őket. A Székelyföldi lovas program több lovaságazatot is támogat, egyrészt a lovassportokat, másrészt a nemzeti és egyházi ünnepekhez kötött lovas tevékenységeket, és a gyógyítás sem maradhat el, ezért fontos terület a lovas terápia, amely egy zsenge, most születő terület, és több sejtje van már szerte az országban. Ezek képviselői nagyszerű eredményekről tudnak beszámolni a terápia hatását illetően. 

Kolozsvári Tibor elmondta, hogy nemcsak lótartó gazda, hanem pszichológus is, akinek öt gyermeke közül az egyik teljes hipotóniával (izomtónus-csökkenéssel) járó betegséggel született. Ezért szeretné a hippoterápia hatását jobban megérteni, kidolgozott módszertanát a legfelsőbb tudományos körökben is elfogadtatni. Megfigyelései szerint ugyanis többnapi lovaglás után úgy érzi, hogy a ló meghallgatja, terheket vesz le róla, neveli, önuralmát fejleszti, figyelmét irányítja. Gyermekének pedig a ló segített az egyensúlyérzet, a reflexek, a nagymotoros mozgás és a finommotorika (apróbb testrészeink, elsősorban a kezünk mozgásának) fejlesztésében, és önbizalmat adott, hogy önmagához képest egy hatalmas lényt tud uralni. Beszédének végén ígértet tett, hogy segít anyagiakat szerezni a lovas terápia további elismerése és fejlesztése érdekében. 

– A cél, a feladat az, hogy ennek a területnek a belső minőségét javítani lehessen azzal a tudástranszferrel, ami a konferencián zajlik, mert egészségügyi szolgáltatásként több képviselőjének a tudása kell ahhoz, hogy működjön. Makkai Péter munkaügyi államtitkárnál sikerült elérni, hogy az állattal asszisztált terápiát mint szakmát hivatalosan bejegyezzék. A következő lépés a belső tartalom finomítása, csiszolása, tudományos igényességgel elfogadhatóvá tétele. Ezt szolgálta a tanácskozás is. 

Államilag támogatott kötelező módszer

A lovas terápiának a gyermek pszichés fejlődésében betöltött szerepe volt a témája a Bukarestből érkezett pszichológus, egyetemi adjunktus, dr. Bîlbă Anca Nicoleta előadásának. A fővárosban két éve hozta lére a Sérült Gyermekek Rehabilitációs Központját, amelynek tevékenysége a rendelőkben és a lovas terápiára alkalmas helyszínen zajlik. Ennek kapcsán beszélt az 500-600 kg súlyú ló által egy 10-30 kg testsúlyú gyermeknek közvetített impulzusok fontosságról. 

A szakterület történetéről elmondta, hogy a lovas terápia mára már egy tudomány, amelyet a II. világháború után kezdtek alkalmazni terápiás célokra nyugat-európai országokban. Különösen északon vált államilag támogatott kötelező módszerré a szklerózis multiplexben szenvedő betegek kezelésében. Romániában 1993-ban jegyezték be és szabványosították a hippoterápia alkalmazásának módszertanát. Az új tudományág gyorsan fejlődött, Nagyenyeden, Temesváron és Konstancán jöttek létre az első terápiás központok, egymástól független személyek vezetésével. 

2013-ben kutatásainak eredményét írta le a doktorátusi dolgozatában, amelyben statisztikailag bizonyítja a lovas terápia hatását a fogyatékkal élő gyermekekre. Ezt követően hívták meg a konstancai Andrei Şaguna Egyetem pszichológiai karának klinikai pszichológia szakos mesterképzésére, hogy a lovas terápiát oktassa. A legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a temesvári és a nagyenyedi kollégákkal sikerült a mesterséget elismertető szabályzatot kidolgozni, és a gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati követelményeket megfogalmazni a törvényes keretek véglegesítése érdekében, ami lehetővé teszi a további szakemberképzést. 

A MOL Gyermekgyógyító programja

A rendezvényen András Imre, A Közösségért Alapítvány ügyvezetője beszámolt arról, hogy a MOL Gyermekgyógyító programját 2009-ben indították magyarországi mintára másik három társadalmi felelősségvállalást célzó programjuk mellett. 2010-ben a nagyenyedi Hip-Tep Egyesület nyújtott be lovas terápiás pályázatot, amely elnyerte a szakmailag igényes zsűri tetszését. Évente 18-20 egyesület nyer támogatást, és legjobbnak ősszel, az újabb pályáztatás idején a következő évre is anyagi segítséget nyújtanak. Lovas terápiás célra összesen hárman nyertek támogatást a Gyemekgyógyító program díjazottjai közül. 

– Az egyesületek közül, amelyekkel együtt dolgoztunk a 13 év során, vannak olyanok, amelyek már képzéseket szerveznek. A három legjobb szakember együtt elkészítette azt a szakmai iratcsomót, amelynek a segítségével már bejegyezték az állatasszisztált terapeuta szakmát, és rövidesen iskolai képzések is lesznek ezen a téren. 2015-ben megszerveztük az első országos lovas terápiás konferenciát, amelyen e terület képviselői jelen voltak. Van még egy egyedi rendezvényünk, a MOL Gyermekgyógyító Kupa, amelyet minden évben a Hip-Tep Egyesület szervez, ez az egyetlen országos lovas terápiás verseny gyermekeknek – nyilatkozta András Imre.

Első lépések egy álomtól a valóság felé, 

hippoterápia és lovas terápia speciális szükségletekkel élő óvodások esetében címmel egy út kezdetéről számolt be Manherz Tímea Ágnes, aki a kolozsvári Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának gyógypedagógusa 14 éve. A tanintézmény keretében működik a Kozmutza Flóra Gyógypedagógiai Óvoda a 2021/2022-es tanévtől négy óvodai csoporttal. Tevékenységük a MOL Gyermekgyógyító programjának a támogatását élvezi A Közösségért Alapítvánnyal való partnerség keretében, amiért köszönetet mondott a támogatóknak.

Kolléganőjével, Mészáros Noémi Réka gyógypedagógussal elmondták, hogy a 135 éve működő önálló állami speciális iskola hallássérült gyermekek oktatására indult. Bentlakásos tanintézmény, amely egész Erdély területéről fogad gyermekeket. Kolozsvártól 30 kilométerre, Mákóban van a lovarda, ahol a lovas terápiával is elkezdték a gyógyítást. Ez a tevékenység azt követően indult, miután Manhertz Ágnes Temesváron a dr. Weisz Erika vezette kurzuson elvégezte a 60 órás elméleti és gyakorlati képzést, majd az iskolában közös ötletként merült fel, hogy az óvodásoknak kellene egy lovas terápiás programot indítani. Megírták a projektet, az elnyert támogatás fedezi a gyermekek utaztatását, a lovarda költségeit, és sikerült megvásárolni a szükséges eszközöket. Már a nyolcadik-kilencedik alkalom után sok jó változást észleltek. Vannak olyan autista gyermekek, akik az ötödik alkalom után megnyíltak, és elkezdtek kapcsolatot teremteni a felnőttekkel, el mertek menni játszani a társaikkal olyan mozgássérült gyermekek, akiknek sokkal összehangoltabb lett a mozgásképe, erősödtek az izmaik. Van olyan kisagyi sérülés miatt mozgássérültté vált gyermek, aki első alkalommal ülni sem tudott a nyeregben, meg kellett tartani, hogy ne dőljön hátra, és a hetedik alkalommal eljutott arra a szintre, hogy miközben a ló lépésben haladt, fel tudott állni a kengyelben, ami egy lábizmot, egyensúlyérzéket nagyon igénybe vevő gyakorlat. Már néhány alkalom után is hihetetlen, fantasztikus eredményeket látunk – számoltak be lelkesen a lovas terápia kezdeti hatásairól. 

A kisfiú megtanult járni 

Balogh Csilla nagyenyedi logopédus, lovasterapeuta, aki az úttörők közé tartozik Romániában, a lovas terápiának a Down-szindrómás gyermekekre gyakorolt érzelmi, valamint viselkedésbeli hatásairól számolt be. 

– 2009-ben kezdtük el a tevékenységet az Enyed melletti Lőrincréven. A Hip-Tep Lovasterápia Egyesületünket Nagyenyeden jegyezték be. Ezt megelőzően Bozori Gabriella gyógypedagógussal, lovasterapeutával, a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány alelnökével vettük fel a kapcsolatot, aki bemutatta, hogy miből is áll ez a tevékenység. A tőle kapott könyvészetet kezdtem el tanulmányozni, majd az egyesület bejegyzését követően kezdtük el a lovas terápiát Down-kóros gyermekekkel, akikkel a rendelőmben is foglalkoztam. Hamarosan meglátszott a fejlődés, főleg a beszédet illetően voltak sokkal motiváltabbak. Az érzelmeket is próbáltuk lóháton fejleszteni sok didaktikai eszköz segítségével. Megtanultunk színeket, formákat, állatokat, a motricitás fejlesztésére pedig bemelegítő gyakorlatokat végeztünk lóháton. Az életkor, a fogyatékosság függvényében másképpen foglalkozunk egy hiperaktív, egy Down-kóros, egy autista vagy egy félig béna gyermekkel. Volt egy olyan kisfiú, aki hat-hét évesen jött el hozzánk. Kezdetben csak vitte a lovat, majd felült rá, és azt vettük észre, hogy a jobb kezével, amit nem használt korábban, egyre jobban kezdett el fogni. Ezt észlelte az anyuka is, aminek örvendtünk, hiszen a szülők visszajelzései nagyon fontosak számunkra. A járásán is meglátszott, hogy a jobb lábát nem dobta annyira, és egyre szebben tudott lépni. Az volt a legérdekesebb, amikor a kórházi gyógytornász is megállított az utcán, és megjegyezte, hogy a fiúcska milyen ügyesen tud járni. Ma már nem is látszik rajta, hogy a fél fele béna volt. A kitartás meghozza az eredményét. 

A kiforrott magyarországi rendszer 

Bozori Gabriella gyógypedagógus, lovasterapeuta, a Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány ügyvezető alelnöke, a fóti Magyar Hippoterápia Egyesület ügyvezető aligazgatója előadásában összefoglalta a lovas terápia magyarországi rendszerét. Gyógypedagógusként ért meg benne az érdeklődés e módszer iránt, tudását külföldi utakon, képzéseken és Magyarországra meghívott szakemberek tanfolyamain fejlesztette. 

Előadásában elhangzott, hogy a lovas terápiát három ágra osztják. A hippoterápiával  gyógytornász alapképzésű terapeuták a mozgásban akadályozott személyeket kezelik. A második ág a gyógypedagógiai lovaglás és lovas torna, amelyhez gyógypedagógusi vagy pszichológiai alapképzés szükséges. Ezen a szakágon az értelmi vagy intellektuálisan fogyatékos, tanulási problémákkal küzdő, hallás- és látássérült személyekkel foglalkoznak elsősorban. A pszichológiai lovas terápiára képzett gyógypedagógusok a magatartásproblémákkal, szenvedélybetegséggel, affektív kórképekkel, depresszióval, szorongással, személyiség- és visel-kedészavarokkal, szenvedélybetegségekkel diagnosztizált páciensek gyógyításában vesznek részt.

Előadásában részletesen is kitért a gyógypedagógiai lovaglás és lovas torna szakágon folyó tevékenységre. Tapasztalataik szerint  tevékenységük mozgatórugója a ló, ez tudja a legjobban motiválni az autista gyermekeket, például, akik a lóval való együttműködés lehetőségéért hajlandók kommunikálni, nemcsak verbális, hanem más módon is a külvilággal. Külön történetet jelentenek a látássérült gyermekek. Náluk a látás hiánya miatt kialakul egy nagyon speciális görnyedt tartás. A különböző mozgásos feladatokon keresztül a tartásuk javul, és a tapintásuk is, ami a látás hiányában számukra nagyon fontos kommunikációs csatorna. 

A beszélgetést a szintén Magyarországról érkezett Györgypál Zoltánné gyógytornász hippoterapeutával folytattuk, aki a lovaglástól a gyógytornász-képesítés megszerzésén át jutott el a lovas terápiáig. Mozgássérült gyermekekkel foglalkozik, akikre lovas környezetben a korábban említett komplex hatások mind befolyással vannak. 

– A gyermekek örülnek, hogy egy élő társsal nem terápiás közegben dolgozunk. A ló mozgása egy sajátságos biomechanikai rendszer, hogyha valakit felültetünk a hátára, beállítjuk a medencéjét, elindítjuk lépésben, akkor a ló úgy fogja mozgatni a lovas felsőtestét, néha a végtagját, karját is, mintha ő is járna. Ez egy nagyon intenzív terápia, mert ha egy perc alatt például hatvanat lép a ló, akkor egy húszperces foglalkozáson 1200 – 2000 lépésnyi impulzust kap az idegrendszer. Nemcsak az izmokon, inakon, hanem az egyensúlyszerveken keresztül egész lényén át nagyon jól tudjuk oldani az izomtónust, az 

aszimmetriát, a koordinációt és az egyensúlyt fejleszteni. Az olyan kórképek, amelyekben ezek a tünetek előfordulnak, nagy valószínűséggel a hippoterápia indikációs területei – magyarázta Györgypál Zoltánné, aki ma már nyugdíjasként dolgozik, miután 23 évig vezetett egy lovas terápiás központot Szombathely mellett. 

A hatás már egy terápiás alkalom után megfigyelhető, de olyan kórképekről van szó, amelyeket nem lehet teljesen meggyógyítani, a terapeuta célja viszont a maximumot kihozni az életminőség javítása érdekében. 

Mindketten az 1997-ben létrejött Magyar Lovasterápia Szövetség alapító tagjai között vannak. Szervezett módon brit szakemberektől tanulták a mesterséget, és azt követően dőlt el a további sorsa a magyar lovas terápiának, ami mára bekerült az egészségbiztosítási törvénybe, és ily módon lehetővé vált, hogy az egészségbiztosítás valamilyen mértékben finanszírozza. 

A tanácskozáson a lovas terápia szerepéről a fogyatékkal élő személyek szociális felépülésében és rehabilitációjában témával előadást tartott Andreia Moraru, a marosvásárhelyi Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője. 

Dr. Lupşa Alexandru, az Alpha Transilvană Alapítvány megalapítója és igazgatótanácsnak elnöke arról beszélt, hogy a civil szervezetek jelentik a legjobb megoldást a szociális szolgáltatások terén. Teanc Mirabela pszichológus, az alapítvány sajátos igényű gyermekeket befogadó Perseverenţa nappali központjának munkatársa a fogyatékkal élő személyek beilleszkedését elősegítő terápiás programját ismertette, Bungărdean Diana pszichológus pedig, az alapítvány sajátos igényű felnőtteket befogadó Atrium nappali központjának munkatársa erről a programról tartott előadást. 

A katedrától a lovaglásig

A tanácskozás végén dr. Fárr Anna-Mária egyetemi adjunktus mutatta be, sok-sok képpel illusztrálva, az általa irányított Art Equest Therapy csapat tevékenységét, valamint azt, hogy a katedrától és a közegészségügyben végzett orvosi tevékenységtől hogyan jutott el a lóval kötött barátságig, a lovaglásig, amelynek jó hatását saját magán és a vele lovagló gyermekeken is megtapasztalta. Benyomásai hatására javasolta Jankovits Ferencnek, az Art Equest Egyesület elnökének, hogy hozzanak létre egy csapatot a lovas terápia bevezetésére. Egyetemi oktatóként tanítványai között keresett munkatársakat, akik fizikoterápia és rehabilitáció szakon tanulnak. Sokan érdeklődtek, de végül is két végzős lány, Orbán Andrea és Cernica Daniela, valamint a mesteri képzésre járó Cristescu Andreea kinetoterapeuta tartott ki mellette, akik szívvel-lélekkel vállalták, hogy részt vesznek a gyógyító tevékenységben. Munkatársai először a lovaglást sajátították el, majd a lovak betanításával foglalkoztak. Az elméleti és gyakorlati felkészülést a temesvári dr. Weisz Erika fizikoterápiára és lovasterápiára szakosodott orvosnőnél végezték. 

Sikeres pályázatok révén nyílt anyagi lehetőségük arra, hogy a szükséges felszerelést megvásárolják, és két csapattal részt vettek a június 11-i úszómaratonon a további támogatás érdekében. Tervei között szerepel, hogy pácienseik számára a nyár végén tábort szervezzenek. 

Nagy elégtételt jelent számára, hogy a két végzős munkatársa a hippoterápiáról írja az államvizsgadolgozatát, és mindketten első díjat nyertek a tudományos diákköri konferencián, Cernica Daniela a román nyelven folyó Marisiensis és Orbán Andrea a magyar nyelvű TDK kinetoterápia és sport szekciójában. Munkájuk gyakorlati vonatkozását a konferencián is bemutatták. 

A cél az, hogy nemzetközi szintű központot alakítsanak ki Vajdaszentiványon, és egyetemi oktatóként azt szeretné, hogy az egyetemen a választható tantárgyak közé a lovas terápiát is bevezessék – mondta dr. Fárr Anna-Mária.

Befejezésképpen köszönetet mondott a jelenlévőknek, az előadóknak, a szülőknek, akik a lovasterapeutákra bízták gyermeküket, az egyesületnek, amely a lehetőséget biztosítja számukra, és munkatársainak, akik részt vesznek ebben a tevékenységben.

A rendezvényt a Magyar Kormány Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága, a PC House, a Bioeel, a Gedeon Richter, az Elkrila, a Galffis és a Balde cég támogatta.