2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az 57 éves marosvásárhelyi Moldován Károly gyerekkorában gombfocizott, aztán nagy- és kispályán is rúgta a bőrt, sőt a gyorsasági motorozást is kipróbálta, majd két évtizednyi kihagyás után újra hódolni kezdett első szerelmének, a gombfocinak: többedmagával szektorlabda-csapatot alapított a megyeszékhelyen, és szervezett formában kezdte űzni ezt a sportot, amíg társaival 2015-ben csapatvilágbajnoki címet szerzett Debrecenben. Ezt azonban nem tekinti végpontnak: reméli, hogy a sikert bár még egyszer megismétlik. Most is rendszeresen a szektorlabdaasztal mellé áll, amelyet olykor ő maga készít. Moldován Károllyal hosszasabban beszélgettünk, a vele készített interjúnk első részét tegnapi lapszámunkban közöltük, második (befejező) részét az alábbiakban olvashatják.

– Hogyan befolyásolta a marosvásárhelyi csapat működését és egyben a magyarországi szektorlabda-bajnokságot a koronavírus-járvány?

– 2019-ben az NB II-ben negyedikek lettünk, ezután jött (2020-ban) a pandémia, amely emberileg és szakmailag is megviselte a szektorlabdás társadalom tagjait, hiszen sok jó gombfocista hunyt el a járvány idején. Sőt volt olyan csapat is, amely két játékost is elveszített, így nem sikerült kiállniuk a bajnokságban. 2021 februárjában tartottak egy fordulót, az újraindulás 2021 júniusában vált lehetővé, egy Szegeden tartott fordulóval kezdtünk újra. Azóta is az NB II-ben szerepelünk, az Energofish csapattal, amelynek tagjai dr. Havas Péter, Varga Ervin, Incze István, Valics Lehel, Koszta Zoltán – aki székelyföldi származású, de már régóta Budapesten él – és jómagam.

– Hol edzenek, milyen a felszerelés?

– A régi szülészet melletti termünkben edzünk hetente, viszont a felszerelést mi gyártjuk magunknak. A Nemzetközi Szektorlabda-szövetség jelenlegi elnöke, Horváth Imre – aki hétszeres magyar, tizenháromszoros Európa- és hétszeres világbajnok – elmagyarázta, hogyan kell szektorlabda-asztalt készíteni, azóta is mi gyártjuk ezeket. Pákay Györgynek van három kisebb esztergapadja, én legalább 200 csapatot gyalultam le azokon, ő a tudását felhasználva kialakította a játékosokat. Vannak jó minőségű melaminált lemezek, amelyeket csak meg kell csiszolni, 10-es vászonnal megvonalazni, önterülő zománccal lefesteni kétszer, víz alatt lecsiszolni, és kitűnő minőségű pálya lesz belőle.

– A 2015-ös év jelentette a csúcsot az eredmények szemszögéből, hiszen Románia színeiben világbajnokok lettek.

– Így igaz! Akkor érett be 25 éves munkánk gyümölcse. A Debrecenben rendezett VII. szektorlabda-világbajnokságra – amelyen hat ország (Magyarország, Románia, Szerbia, Lengyelország, Japán és Brazília) színeiben több mint 50 játékos állt asztalhoz, és a négynapos küzdelmeken szektorlabdában, valamint 12 érintéses szakágban arattak világbajnokot –, is kiválóan felkészültünk. Az eredmények igazolták jó formánkat, a játéktudásunk és egyéni tapasztalatunk is megfelelő volt, a szerencse is hozzánk pártolt azon a vébén, így sikerült a csúcsra érni, habár sok olyan magyarországi gombfocista volt már akkor is, akik játéktudásban felülmúltak bennünket. Azt a hetes keretet, amellyel világbajnokok lettünk, kimondottan Maros megyeiek alkották: Pákay György, Mártonfi István, dr. Havas Péter, Simon Ferenc, Varga Ervin, Valics Lehel és jómagam lettünk csapatban szektorlabda-világbajnokok. Ez azért is érdekes, mert eddig az összes világ- és Európa-bajnokságon Magyarország diadalmaskodott, abban az évben először és azóta utoljára lett más csapat a világbajnok.

– Román színekben Pákay és Mártonfi is nyert egyéni világbajnoki címet, Varga Ervin Európa-bajnoki címet szerzett, Simon Ferenc egyéniben vb-döntőt játszott a magyar Szendrei ellen, aki háromszoros világbajnok volt. Ön milyen eredményeket ért el eddigi pályafutása alatt?

– 2015-ben beverekedtem magam a magyar országos egyéni tízes döntőbe, ahol a hetedik lettem. Ez világszintű, jó teljesítmény, hiszen a nemzetközi porond legjobbjai közül sokan játszanak Magyarországon. Ezenkívül Európa-bajnoki 6. és világbajnoki 7. is voltam egyéniben. 2022-ben második voltam egyéniben, emellett számos versenyen álltam a pódium valamelyik fokára itthon. Fontos, hogy jól érzem magam a csapattársaimmal, akikkel hobbiból gombfocizunk. Barátok vagyunk, a játék szeretete köt össze bennünket. 

– Mi az álma Moldován Károlynak, ami a szektorlabdát illeti?

– Van egy nagy álmom, azaz álmunk: még egyszer csapatvilágbajnokok szeretnénk lenni! Ugyanakkor, ha annyira jók vagyunk, mint ahogy sokszor dicsérjük egymást, azt kívánom, hogy a  2023. év végén jussunk vissza az NB I-be, ugyanis az a mi szintünk tulajdonképpen.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató